A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-10 / 24. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Dr. Lukács Tibor: GOMBASZÖG '88 Miklósi Péter: OSZTRIGÁS MICI (A Matesz bemutatója) Gál Sándor: FALU ÉS IPAR Hajdú András: BERZEVICZY PÉLDÁJA Irodalmi tükör GRENDEL LAJOS: TŐZSÉR ÁRPÁDRÓL Ozogány Ernő: A SÉTÁLÓMAGNÓ VESZÉLYEI Nagy Imre: TÖRTÉNET A LATORCA PARTJÁRÓL Címlapunkon Rakovský F. felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. FÁBRIK KATALIN agrármérnök Harmincöt éves. Férje szintén agrármérnök. Évfolyamtársak voltak Nyitrán. Fábrik Katalin a növénytermesztési, a férje az állattenyésztési szakon végzett. A fiatalasszony nádszegi (Trstice) születésű, a férj nagymegyeri (Galovo), kilenc évig dolgozott főállattenyésztőként a nádszegi szövetkezetben, most az alistáli (Hroboňovo) Baromfi Kutatóintézet alkalmazottja. Két lányuk van, egyik negyedik, a másik első osztályos tanuló a magyar tanítási nyelvű általános iskolában. — Gondolt valaha is arra, hogy agrármérnök lesz? — kérdezem Fábrik Katalintól a nádszegi szövetkezet irodájában. — Sokáig nem gondoltam rá. Gyermekkoromban a mező nem érdekelt különösebben. Az általános iskola elvégzése után a surányi közgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem, ahová nem vettek fel. Végül is a galántai magyar gimnáziumban kötöttem ki, ott kezdtem foglalkozni a mezőgazdasági főiskola gondolatával. A bátyám ugyanis már odajárt akkor, gazdag élménybeszámolói döntöttek abban, hogy követtem őt. A gimnázium jól felkészített a továbbtanulásra, nem okozott gondot a felvételi vizsga. Az irodalom szeretetét is belém oltotta. Ma is az olvasást tekintem a legjobb szórakozásnak. Sok könyv van a lakásunkban. Nem múlik el hónap, hogy ne vennénk két-három könyvet. Az érdeklődést is felkeltette a tanulókban a közösségi munka iránt. Tagja voltam az iskolai énekkarnak, illetve a falujáró csoportnak. Akkor még teltház várta a fellépéseinket, most jó, ha harmincán-negyvenen eljönnek a rendezvényekre. Szép emlékként maradtak meg bennem a gimnáziumban eltöltött évek. — Mondjon valamit a gyermekkorától! — Szebb volt, mint az én gyermekeimé. Anyám többet tudott foglalkozni velünk. A bátyámmal, aki a nádszegi szövetkezet főagronómusa. tanítónő húgommal, aki Budapestre ment férjhez. Nekem sem időm, sem türelmem a gyermekeimhez. Nem tudunk játszani együtt. Többet kellene mesélnem is nekik. Estére azonban elfáradok. Munkaidőn nagy részét a szabadban töltöm. Meg mintha mindig időhiányban szenvednék! Anyám háztartásbeli volt, apám sofőr, később kamionos, egész Európát beutazta. ÉLETUTAK — Milyen tanuló volt? — Nem ment rosszul a tanulás. Pedig otthon soha nem készültem. Elég volt a tanítóim magyarázata. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szoktattam magam a rendszeres tanuláshoz. Az általános iskola hat osztályát Nádszegen, a többit Galántán végeztem. A szüleim ugyanis elköltöztek Galántára. Mosi is ott élnek. Csak a bátyám és én tértünk vissza Nádszegre. Képtelenek voltunk megszokni Galántát. Amikor csak tehettem, szaladtam haza a nagyszüleimhez. Nagymamám még mindig él, nyolcvanhat éves. Nem tudtam elszakadni a szülőfalumtól. Jól érzem magam a rokonok, barátok között. A mezőgazdasági főiskolára is úgy mentem el, hogy szerződést kötöttem a szövetkezettel. — Hogyan teltek a főiskolás évei? — Nehéz volt a kezdet. Gondoltam arra is, hogy otthagyom Nyitrát. Az első vizsgáim azonban sikerültek, megjött a kedvem az ottmaradáshoz. A galántai gimnázium jó alapozó munkájának nagy hasznát vettem. Jó elömenetelü voltam a főiskolán, végig 1,7 volt az átlagos tanulmányi eredményem. Kedvelt tantárgyaim voltak a biológia, a botanika és a kémia. A közösségi kapcsolat is szoros volt közöttünk. Száznyolcvanán voltunk az évfolyamunkban és tíz csoportra osztódtunk. Az én csoportomhoz tizenhárom fiú és húsz lány tartozott. Rengeteget dolgoztunk társadalmi munkában, különösen ősszel, betakarításkor. Előfordult, hogy egyszer, novemberben, bokáig érő hóban szedtük a krumplit Tátralomnicon. — Volt kapcsolata a pedagógiai főiskola magyar tagozatos hallgatóival ? — Tagja voltam a SZISZ főiskolai vezetőségének, a kulturális programok szervezéséért feleltem többedmagammal. Eljártunk a rendezvényeikre, annak ellenére is, hogy fiúkat vártak, árvábbak voltak, mint mi, fiúk tekintetében. A SZISZ főiskolai vezetőségének megbízásából politikai témájú előadásokat is tartottam az alsóbb évfolyamokban. A magyar nemzetiségű hallgatók általában összetartottak, ismerték egymást, tudták, ki hová való stb. A mi 180-at kitevő évfolyamunkban csupán tizenketten voltunk magyar nemzetiségűek. — Mikor ismerkedett meg a férjével? — Harmadéves koromban. Mégpedig úgy, hogy jó tanulmányi eredményünk és a SZISZ-ben végzett munkánk jutalmaként részt vehettünk egy egyhónapig tartó magyarországi tanulmányi úton. Tulajdonképpen ott kezdődött el férjhez menésem története. Két kemény esztendő volt még hátra, készülnünk kellett a diplomamunkánk megvédésére és a záróvizsgákra. Mindennap találkoztunk, de a tanulásban nem zavartuk egymást. 1977. június 6-án államvižsgáztam, június 12-én agrármérnökké avattak, június 18-án pedig megtartottuk az esküvőnket Nádszegen. kezeiben. Férjem rövidesen bevonult katonának, én meg agronómusként dolgoztam a szövetkezet szőlészetében és gyümölcsösében. Beosztottként kb. ötven ember munkáját irányítottam. Ismertem mindenkit, s mindenki ismert engem, de ez nem hatott zavarólag. Az emberek elfogadtak, hallgattak rám, sokkal nagyobb töprengést okozott számomra a főiskolán tanultak összehozása a gyakorlattal. Az volt az érzésem, hogy a főiskolán nem ismertettek meg eléggé a tanultak gyakorlati részével. Később — szakmai tapasztalatom gazdagodásával — úgy láttam, hogy az elmélet és a gyakorlat sokat jelent együtt. Most, hogy már tizenegyedik éve dolgozom, arra is rájöttem, hogy a főiskolán tanultakat fel kell frissíteni, hiszen gyorsan változó világban élünk. Postgraduális tanulmányokat folytatok a nyitrai mezőgazdasági főiskolán. Jelentkeztem marxista-leninista esti egyetemre is. A szövetke: zet pártszervezete javasolt. — Munkaköri posztja változott az elmúlt tíz esztendőben ? — Inkább bővült a dohánytermesztéssel, a kertészettel és a tulipántermesztéssel. A speciális növénytermesztési ágazatnak lettem a vezető agronómusa. Hozzávetőlegesen száz ember tartozik hozzám. Körülbelül kétszázhatvan hektárnyi területen termeljük ki szövetkezetünk növénytermesztésének ötven százalékát. Évi termelési tervünk megközelíti a tizenöt millió koronát. A dohány a szőlő és az alma jól jövedelmez. Persze, az időjárás nagy mértékben befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét. Van egy negyvenöt tagú szocialista brigádom, nemrégen elnyertük a bronzfokozatot. Hátaslovam a kis Babetta motorkerékpár. Tavasztól őszig ezen járom a határt. Télen átváltok a kerékpárra. — Kötelességnek vagy hivatásnak tekinti az agrármérnöki szakmát ? — Kezdetben kötelességnek tekintettem, most már többnek. Nagyon szeretem a foglalkozásomat és a természetet. Még a szabadidőm egy részét is a mezőn töltöm. Természetesen vannak szorongásaim is, hogy a túlzott vegyszerezéssel felbontjuk a természet rendjét. Inkább kellene törekednünk a természetes trágya felhasználására. És jó lenne, ha kutatóintézeteink előállítanának olyan kultúrnövényeket, amelyek ellenállóbbak a kártevőkkel és a különböző gombabetegségekkel szemben. — Közéleti munkája ? — Tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak, a szövetkezet képviselőtestületének. Kétszer a járási pártkonferenciának is küldötte voltam. Mindkét esetben felszólaltam a szövetkezetem nevében. A Csemadok alapszervezetének és más tömegszervezeteknek is tagja vagyok. Hét évig a magyar tanítási nyelvű óvoda szülői munkaközösségének is elnöke voltam. Most a férjem tölt be hasonló posztot az általános iskolában. MÁCS JÓZSEF — Mi volt az esküvői kártyájuk mottója? — Véget értek az álmok, kezdődik az élet..' Munkába álltunk a nádszegi szövet2
