A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-03 / 23. szám

JÚNIUS a gyümölcsösben, zöldségeskertben A terméshozam növelését és a jövő évi fejlődést szolgálja a szamócaindá­­zás. Kézzel is el lehet távolítani, he­lyesebb azonban éles késsel vagy ol­lóval végezni. Abban az esetben, ha szaporítani kívánjuk, nem kell eltávo­lítani valamennyi indát Június elején a gyorsan növekedő málnasarjak újabb kötözése szüksé­ges. Gyalogművelés esetén az első körü/kötés felett újabb rögzítést he­lyezzünk el. Ugyanez szükséges a karó mellett termesztett mái na tövek esetében is. A sorközökben kinövő fiatal gyökérsarjakat rendszeres ka­pálással távolítsuk el. Az almán, körtén június elején már károsít az almamoly. A lisztharmat és fuzikládium most már a nyári szaporí­tóképletekkel fertőz Képződésüket és fertőzési lehetőségüket meg kell gá­tolni. Az őszibarackfák védelmében június elejétől a fajták érési idejéhez alkalmazkodjunk. A növényvédő sze­reknél előírt élelmezési-egészségügyi várakozási időt be kell tartani. A karalábé őszi termesztéséhez ko­rai fajták vetése június végén, július elején, kiültetésük augusztus elején esedékes. A karfiol őszi termesztésé­hez a rövid tenyészidejű fajták vetése június elején, ültetésük július közepén történhet. A vöröshagyma öntözése jó vízgaz­dálkodású talajokon egyszer-kétszer előnyös lehet, de nem fontos. FORTÉLYOK % Ha a keményítőhöz kevés sót is adunk, a ruhanemű hófehér lesz. • Kezünkön vagy edényen a ben­zin és a petróleum szagát alkohollal semlegesíthetjük. • Megsavanyodott borból kiváló borecetet nyerünk, ha a bort átöntjük széles szájú üvegbe, egy kis darab kenyérbelet teszünk bele, és egy hó­napig érleljük. • A burgonyasaláta sokkal ízlete­­sebb lesz, ha a még langyos burgo­nyát kevés fehér borral megöntözzük, s csak azután fűszerezzük ecettel, sóval, olajjal. • Az alumíniumedények vissza­kapják eredeti fényüket, ha almahéjat főzünk ki bennük. • Az öreg tyúkot felhasználása előtt dörzsöljük be olajjal, s hideg helyen hagyjuk állni 24 órát. Húsa porhanyósabb lesz. HÉTVÉGE Fessétek ki a mozaik többi részét úgy, ahogy a tervező elképzelte... SÁNDOR KAROLY Szórakoztató a játék: itt a kezem, ott az árnyék. Ujjaimat úgy formálom, hogy más-más az ákombákom. — Figyelj, vetítek most neked olvasható árnyképeket: lovat, hattyút, nyuszit, kecskét, farkast, kakast, pókot, zergét... — Ha türelmed el nem hagy: meglásd, te is nagy bűvész vagy. Elment egyszer öt kismacska az erdőre fát vágni. Elindultak reggel, megpihentek dél­ben, este odaértek — de akkor már olyan sötét volt, hogy semmit sem lát­tak, sem fát, sem bokrot, de még a bajszukat sem. — Ej, ej korábban kellett volna indul­nunk! — sóhajtozott az öt kismacska. És üres kézzel baktattak haza. Elindultak este, reggel megpihentek, délre hazaértek — akkorra meg éppen szörnyen megéheztek. Fájuk persze nem volt, így azután nem tudtak ebédet főzni. Mit tehettek mást? Megint csak ki­mentek az erdőre fát vágni. Elindultak délben, este megpihentek, s mire a nap kisütött, reggelre megér­keztek. Bezzeg most már nem volt sötét! Most már látták a fákat, de a bajuszu­kat is! Gyorsan megnyalogatták a talpukat, és nekifogtak a kopácsolásnak. Vágták, vágták, aprították, s mikor kimelegedtek, egymást fújogatták. Egyszer aztán nagyot néztek: észre­vették, hogy nincs is baltájuk, s úgy kínlódnak a fával... Nosza, futottak haza mindjárt, vitték az erdőre az öt kicsi baltát, kivágták maguknak az öt kicsi fát. Mikor az is megvolt, mind az öten nagy vidáman fölemelték a farkincáju­­kat, úgy vitték a fát hazáig. Otthon pedig lerakták a konyhában. Tüzet gyújtottak, és megfőzték a kását. Lett népmese szomját oltja. F*éldául az elefántok is e fához járnak és ormányukkal a törzsön található számos üregből vizet szippan­tanak. Az üregeket, odúkat a bennszü­löttek is felhasználják. Néha tejcsarno­kot, büfét, autóbuszmegállót rendeznek be a fa törzsében. A baobab a növények között a sza­vannák királya. Egyes fák akár 1 000 évig is elélnek. Termése szalámirúdhoz hasonlít, ezért szalámifának is nevezik. A gyümölcsét és magját a bennszülöt­tek nagyon kedvelik, íze a dinnyéére emlékeztet, üdítő, szomjúságot oltó táplálék. Aszalva is fogyasztják. Gyü­mölcshéjának hamujából pálmaolajjal szappant főznek. A majmok is gyakran tartózkodnak hatalmas, széles lombko­ronája között, a gyümölcsét ők is ked­velik, talán ezért kapta a majomkenyér­­fa nevet. L Š. N. KÁ KAROV SZILVIA Súg a csend, búg a csend, alszik már a város, hallgasd ezt az éji zenét, hogyha nem vagy álmos. Ablakodon betekint a Hold kerek képe, csillag-párok kapaszkodnak fel. az égi rétre. Neonlámpák bűvkörében pillangók cikáznak, éjszakai nyugalomra, házőrzők vigyáznak. Egy elkésett autó száguld gyors iramban, sikít a fék, s felriadnak a rigók a parkban. A LEGEK VILÁGÁBÓL Ismeritek a majomkenyérfát? Ez az óri­ás fa, melyet baobabnak neveznek, Af­rika trópusi szavannáin él. A múlt szá­zad közepén az európaiak közül első­nek David Livingston, híres angol utazó pillantotta meg és nagysága, szokatlan formája őt is meglepte. Egy gyökerével felfelé fordított hatalmas répára emlé­keztette. Nem is a magassága, de tör­zsének a vastagsága, szélessége a leg­szembetűnőbb. Egyes fák törzsének át­mérője meghaladja a 12 métert is, sőt közvetlenül a föld felett még a húsz métert is eléri. A bennszülöttek a sűrű, erős ágakra néha kunyhókat is építettek és a tűző nap elől itt találtak menedé­ket. Törzse igen puha, pórusos, sok vizet magába szív. Még a reggeli har­matot is felhasználja. Ezért a nagy nyári szárazságok idején több állatnak a 21

Next

/
Thumbnails
Contents