A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-15 / 3. szám

fogalom a művészetben, alapelv, amely ezen a hangversenyt követő összejövetelen is dominált. Nyilvánosságra hozni a találkozó szakmai részét azért nem lehet, rfíert valamennyi résztvevő kórus a művészi idény elején tart, s csak részeredményekről adhatnánk képet. Ezt is homályosítja a hangverseny időpontja — péntek, 18,00 óra —, mert nem minden kórustag munkaadója volt megértéssel a találkozó iránt. Így a hiányzó hangok egy-egy szólam hangzásában érezhető nyomokat hagytak. A kórusok felkészültségét, és a jó értelemben vett rutinját dicséri, hogy ennek ellenére olyan művek szólaltak meg kiváló tolmácsolásban, mint a komáromi Egyetértés (karnagy Stubendek István) előadásában Kodály Zoltán — Virág Benedek Békességóhajtás és Eugen Suchoň Hory aj nížina című szerzeményei. A helyi Lýra vegyeskar (karnagy Anton Krištof) előadásában Karai József Áradj zene és három Mozart-mü hangzott el. A somorjai Híd vegyeskar két Kodály Zoltán alkotással, az Esti dallal és az Adventi énekkel ill. Händel Dávid és Góliát című kórusművével, a magyarországi Komáromból érkezett női kar (karnagy Hoffmanné Kemenes Vera) négy Bartók Béla mű (Ne menj el, Leánynéző, A bánat és Elment a madárka) előadása mellett Kodály Zoltán Angyalok és pásztorok című újszerű alkotásával teremtett karácsonyi hangulatot. A CSMTKÉ (karnagyok Janda Iván és Vass Lajos) műsorában Ivan Hrušovský Keď ja pôjdem és Kodály Zoltán-Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című alkotásai arattak megérdemelt közönségsikert. Bár a találkozó félház előtt zajlott — a másik felét az egymás teljesítményére kiváncsi kórustagok alkották —, aki részt vett a hangversenyen, nem bánta meg. A találkozó hangulata és miliője hozzájárult ahhoz, hogy teljes értékű művészi élményt nyújtson. Mivel kezdeményezésről van szó, a műsor és a résztvevők arculata nyilván változni fog. A bevezetőben említett elvek nagyobb mértékben érvényesülnek majd. Komáromban két közös énekkari művet hallottunk: E. Suchoň Aká si mi krásna és Bárdos Lajos Láng és fény című szerzeményeit, tehát volt kicsúcsosodása a találkozónak. A jövőben el kell érni, hogy a közös éneklésbe minden résztvevő kórus aktívan bekapcsolódjon, és ne feledkezzünk meg az utánpótlás szerepeltetéséről, a város gyermekkórusainak bevonásáról sem. Merem remélni, hogy a kórustalálkozó rendszeressé tételével Komáromban is létrejön a „kapocs" a felnőtt és a gyermekkórusok között. Ez a kapocs egy ifjúsági kórus lehetne, melynek megalakítására a városban minden lehetőség adott. Vajon melyik középiskola lesz (a három közül), amely a karéneklés művészetét is felkarolja és teljessé teszi a városnak a folytonosságot demonstráló kórusképét ...? Komárom zenei életének kiteljesedéséhez és felvirágoztatásához erre szükség van, mint ahogy szükség volt és lett kiváló színvonalú táncház- és fúvószenekarra is. A város nemcsak Jókai, hanem Lehár és Seres nevével is ötvözött. Tehetségekben ma sincs hiány. A tehetség kibontakoztatásához azonban szükség van a középiskolás korú fiatalok zenei nevelésére is, legalább érdekköri szinten.

DEBRŐDI D. GÉZA

Gyökeres György felvételei

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Alapszabályai

IAz első részt lapunk előbbi számában közöltük)

Vfl. cikkely

Az alapszervezetek

1. A Csemadok szervezeti alapegysége az alapszervezet, amely jogi személy.

2. Csemadok alapszervezet a községekben és városokban akkor alakítható meg, ha legkevesebb 15 állampolgár ezt kívánja.

3. A nagyobb helységekben több alapszervezet is alakítható, s ezek tevékenységét a városi bizottság hangolja össze.

4. Csemadok alapszervezet, illetve városi bizottság megalakítását a Csemadok járási bizottságának elnöksége hagyja jóvá. Azokban a járásokban, ahol nincs járási bizottság, az alapszervezet megalakulását a Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége hagyja jóvá.

5. Az alapszervezet a Csemadok járási bizottsága elnökségének beleegyezésével szűnik meg az alapszervezet kérelme alapján, illetve ha a taglétszám tíz alá csökkent.

6. Az alapszervezet a felsőbb szerv határozatával is megszüntethető, ha tevékenysége ellentétben van az alapszabályokkal. A megszüntetési határozat ellen fokozatosan egészen a Csemadok Központi Bizottságáig bezárólag lehet fellebbezni.

7. A Csemadok alapszervezetének legfelsőbb szerve a taggyűlés. A taggyűlést az alapszervezet vezetősége hívja össze évente legalább két alkalommal.

8. Ha az alapszervezet tagságának legkevesebb egyharmada kívánja, a vezetőség köteles a taggyűlést összehívni, mégpedig a kérelem előterjesztését kővető tizenöt napon belül.

9. A taggyűlés összehívását a Csemadok felsőbb szerve is kérheti.

10. A Csemadok alapszervezetének vezetősége évente egyszer, a Központi Bizottság által meghatározott időpontban, évzáró, ill. értékelő taggyűlést hív össze. Az évzáró (értékelő) taggyűlés értékeli az alapszervezetnek és vezetőségének az elmúlt megbízatási időszakban végzett munkáját.

11. Az évzáró taggyűlés a Csemadok járási konferenciája előtt ülésezik, és (az alapszervezet tagjainak számától függően) 3—13 tagú vezetőséget és 3—5 tagú ellenőrző és revíziós bizottságot választ, továbbá küldötteket js választ a járási konferenciára, a Csemadok Központi Bizottsága által meghatározott kulcs szerint..

12. Az alapszervezet vezetősége saját tagjai közül elnököt, titkárt és pénztárost választ (szükség esetén további tisztségviselőket is — pl. kultúrfelelőst).

13. Az alapszervezet vezetősége irányítja az alapszervezet munkáját, és felel a felsőbb szervek határozatainak lebontásáért és végrehajtásáért; havonta legalább egyszer ülésezik (július és augusztus kivételével). A Csemadok KB által meghatározott elvek szerint gazdálkodik az alapszervezet pénzével, és rendelkezik a vagyonával.

14. Az alapszervezetet kifelé az elnök, illetve a vezetőség más, ezzel megbízott tagja képviseli.

15. A Csemadok alapszervezete:

SZÉLJEGYZET

... Őszintén szólva, gyakran kísért a vízió: ha lenne egy elmés szerkezet, amely országosan és emberenként —- így tehát a számunkra különösen érdekes nemzetiségi viszonylatokban is — mérni tudná az olvasásra fordított időt illetve az olvasói ízlés alakulását akkor a kimutatható eredmény legalábbis stagnálásról tanúskodna. Nem mintha behódolnék az írott szó haldoklásáról szóló divatos elméleteknek, avagy azoknak a jóslatoknak, amelyek még a hagyományos fogalmi és grammatikai gondolkodás elsőbbségét is kétségbe vonják a jövendő kódokba rejtett üzeneteivel és számítógépes programjaival szemben. Ezek a sarkított nézetek nemcsak elméletileg találnak visszautasításra, hanem abban a gyakorlatban is, amely az olvasás, a könyv társadalmi presztízsén őrködik.

Miért hát a fel-felbukkanó aggodalom az

olvasási kultúrát illetően, vajon van-e alapja a kiadott könyvek iránti olvasói közöny fölötti aggályoskodásnak ?

Válaszképpen sorolhatnám azokat az örvendetes adatokat amelyek a hazai könyvkiadás eszmei, tartalmi és mennyiségi mutatóinak hatalmas fejlődését hivatottak bizonyítani. Az efféle statisztika egyoldalú csoportosítása azonban csak az igazság egyik arcát mutatná meg. A hazai könyvkiadás országos és nemzetiségi vonatkozásaiban egyaránt. A valóságban ugyanis mindenekelőtt azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy az emberek irodalmi ízlése egyre csiszoltabbá válik. Az olvasók zöme ma már hosszasan válogat, mielőtt megvesz egy-két példányt a viszonylag drága könyvek közül. Hogy az emberek e tekintetben is válogatósabbak lettek, abban része van a kommunikációs forradalomnak is, hiszen a tévé — a módosabb famíliákban a video — általában csökkenti az olvasásra fordított időt, ami viszont akarva-akaratlanul az olvasási kultúra fejlődésére is hátrányos befolyással van. -Az írott szó józan védelmezői indulatok nélkül, de határozottan igyekeznek válaszolni a kommunikációs forradalom kihívására. Érveléseik lényege, hogy napjainkban már nem egyszerűen az olvasás előnyeinek népszerűsítésére van Szükség, hanem sokkal inkább a kiadói politika rugalmasabbá és olvasóközpona) a Csemadok, alapszabályaival és fő feladataival összhangban, kezdemé nyezően megteremti a tagság kulturá lis érdeklődése kielégítésének feltételeit, és ezeket az SZSZK Nemzeti Frontja többi szervezetével, az államigazgatás szerveivel és más intézményekkel együttműködve érvényre juttatja ;

b) megszervezi és biztosítja tagjainak a szocialista internacionalizmusra, a csehszlovák szocialista hazafiságra és a szocialista nemzeti öntudatra való nevelését;

c) az SZSZK Nemzeti Frontja helyi szervé nek és a Csemadok járási bizottságának előterjeszti munkaterveit, az értékeléseket és egyéb kívánt anyagokat;

d) az illetékes nemzeti bizottság kultúrális-nevelő tevékenységének egységes tervéhez alapanyagot szolgáltat;

e) feladatai teljesítése során igénybe veszi az SZSZK Nemzeti Frontjának szervezeteit és a nemzeti bizottságok kulturális intézményeit;

f) arra ösztönzi tagjait, hogy a társadalmi és a gazdasági élet minden területén kezdeményezően és aktívan dolgozzanak;

g) tömegpolitikai, közérdekű tevékenységet, kulturális-népművelő rendezvényeket szervez, az amatőr művészeti tevékenység keretében szakköröket, együtteseket, művelődési klubokat létesít és tart fenn;

h) nyilvántartást vezet az alapszervezet tagjairól, gondoskodik a tagsági djjak rendszeres fizetéséről;

i) szorosan együttműködik az SZSZK Nemzeti Frontja helyi szerveivel és szervezeteivel és a nemzeti bizottsággal, főképp a kultúra, az oktatásügyi és a szociális politikai, illetve a tömegpolitikai munka és a közérdekű tevékenység területén.

(A befejező részt lapunk következő számában közöljük)

túbbá tételére. Ez a gondolatkor, a kiadói tevékenység céltudatosabbá tételén kívül, már átvezet a körültekintőbb olvasáspolitika igényéhez és az olvasási kultúra valóságos helyzetének felderítéséhez. Vonatkozik ez az üzletekben beszerezhető könyvek választékára, a vegyes lakosságú járások könyvesboltjaiban kapható magyar könyvek minőségi és menynyiségi kínálatára, a könyvbehozatal sajátos kérdéseire, és végül, de nem utolsósorban, a könyvtári ellátás színvonalának kisebb-nagyobb gondjaira. Ez utóbbi területen maradva, aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy a könyvtárak működésének eredményességét az állománygyarapítási összegek nagysága határozza meg, valamint az is, hogy a rendelkezésre álló pénzből az illetékesek milyen megfontolások alapján költekeznek. A fentiekből talán már nyilvánvaló: féligazság lenne elhallgatni, hogy nemcsak a köznapi halandók igénye és érdeklődése csökkent az írott szó, a könyv iránt, hanem a könyvkiadást és a könyvterjesztést is kedvezőtlenül érintette a kiadáspolitika merevsége, a beruházások korlátozása, amivel egyidejűleg a fejlesztési öszszegek értéke is nemegyszer csökkent Minden egyéb szószaporítás helyett így hát leszögezhető: könyvkiadásunk, olvasási kultúránk számottevő fejlődése érdekében továbbra is sok a teendő.

M. P.

7