A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-03 / 23. szám
\ ) Egy alkalommal, amikor anyám gyógykezelésen volt, nevelőapám késő éjjel, erősen italosán tért haza. Az asztalra emelt, lekötözte a kezemet és brutálisan megerőszakolt. Akkoriban még nem is voltam egészen tizennégy éves, de már úgy éreztem, hogy semmi értelme az életemnek. Egyszerűen rászoktattam magam arra, hogy fiúzzak. Valószinüleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a tanonciskola internátusában szinte kibírhatatlannak éreztem a légkört. Zavart a szigorú házirend, a nevelőtanárok akadékoskodása. Albérletre nem volt pénzem, ezért alkalmi ismeretségeket kerestem. így akadtam össze L Z.-vel, aki beajánlott különböző hapsiknak." Folytatás a vádiratban: „Azok a lányok, akik az I. rendű vádlottal álltak kapcsolatban, többnyire üzletszerű kéjelgéssel foglalkoztak. Ebből származó keresetüket L. Z.-nek adták át, ki nemegy esetben durva, akár tettleges eszközökkel is megkövetelte azt." otthon, mert valaki mindig ül, csavarog, kint éjszakázik vagy megházasodik. A garázdasággal gyanúsított kiskorú tettes hétéves húgának vallomása szerint: — Testvéreimmel gyakran kimentünk az árokpartra aludni, mert apu odabent mindent összetört és fenyegetett minket." 4. A paragrafusok árnyékába sodródott tizenévesek körében az utóbbi időben újra divatosabbá vált a tetoválás. A test legkülönfélébb részein elhelyezhető, trágár vagy szentimentális szövegek utalnak arra, hogy feléledt a folklórnak ez a fajtája. Leggyakoribbak a különböző fiú- és lánynevek, az ilyen-olyan egyezményes jelek, vagy rövidke szövegek: Anyám, Bűn az élet. Szeretlek, satöbbi... A javító-nevelő intézetekben, illetve a fiatalkorúak börtöneiben munka és taníkorábbi szökési kísérletét azzal indokolta, hogy unta az egyhangúságot és nem bírta tovább a bezártságot." 3. Részletek a gyermekvédelmi gyámhatóságok környezettanulmányaiból: „A szoba alapterülete körülbelül húsz négyzetméter, ebből nyílik egy egészen apró főzőfülke, amely függönnyel van elválasztva. Van egy tenyérnyi fürdőszoba is, ahol mosdó és zuhanyozó van, kád nincs. Az ablak egyik üvege törött. Az asszony szerint előző nap tört ki, a szomszédok azt állítják, hogy legalább egy esztendeje. Két ágy van összetolva a sarokban, ezen alszik a három gyerek és az asszony. A férj huzamosabb ideje a büntetését tölti, az elsőszülött fiú pedig nemi erőszak elkövetése miatt a fiatalkorúak börtönében van. A szoba berendezéséhez tartozik még egy egyszerű konyhaasztal, Justitia, az igazság római istennője bekötött szemmel tartja kezében a kardot és a pártatlan ítélkezés mérlegének serpenyőit. Olyan jelkép ez, amely azt sugallja, hogy a bírói döntések tekintélye éppen azok igazságosságában rejlik — legyen a talárt öltött bírák elé került személy fiatalkorú vagy felnőtt... Természetesen, a honi bíróságok folyosóin is naponta találkozni „csupán" fehér karszalagos, ám ha komolyabb szigor szükségeltetik, akkor bilincsbe vert vádlottakkal. Az ilyesmi nemcsak „izgalmas", hanem legalább annyira lehangoló látvány is; bár még elszomorítóbb, ha lényegében gyerekemberek, magyarán: kiskorú tettesek ülnek a vádlottak padján és a tárgyalótermek előtti folyosókon. Mindezt azért hozom szóba, mert az SZSZK Legfőbb Ügyészségének a közelmúltban nyilvánosságra hozott adataiból kitűnik, hogy a jogerősen elítélt bűnelkövetőknek több mint tíz százaléka még nem érte el a nagykorúság határát, azaz életének tizennyolcadik évét! 1. 2. Részlet egy, a fiatalkorúak börtönében folytatott vizsgálat során íratott önéletrajzból : „Én már annyit csalódtam az emberekben, hogy nem tudok senkihez bizalommal fordulni. Mindig csak verést kaptam az élettől, és sohasem szeretetet. Hatan voltunk testvérek, de amióta csak az eszemet tudom, apám mindig szenvedélylyel ivott. Nemegyszer kellett előle éjszakának idején menekülnünk. Előfordult, hogy télen, frissen hullott hóban, mezítláb és egy szál hálóingben rohantunk a község másik végére anyám szüleihez. Öcsém öthónapos volt, én nyolcéves, amikor meg akart ölni bennünket. Többször fenyegetödzött azzal, hogy elvágja valamelyikünk torkát, vagy ránk gyújtja a házat. Állandó rettegés volt az életünk. A bátyámat is bántalmazta, méghozzá úgy, hogy több hétig kórházban kezelték. Anyám többszöri elhatározás után úgy döntött, hogy elválik tőle. A válást első tárgyalásra ki is mondták, apám viszont másnap felakasztotta magát. (....) Amikor bekerültem a galeriba, nagyon tetszett, hogy saját belátásom, pillanatnyi kedvem szerint vagánykodhatok. Később azonban rájöttem, hogy ez sem végtelen. Kopasz, ahogy a főnököt hívtuk, sokszor kötekedett, és gyakran erőszakkal szerzett érvényt az akaratának. Engem is többször megerőszakolt, a fiúm szeme láttára. Nemegyszer leitattak, utána röhögtek rajta, amit csináltam. Lopásoknál jópárszor falaztam, de egy alkalommal lebuktunk. Ekkor akartam először öngyilkos lenni." Részlet egy másik periratban szereplő vallomásból: „Kilencéves voltam, amikor először fordult elő velem, hogy nem mentem haza aludni. Azután egyre gyakrabban fordult elő, hogy csatangoltam, nyaranta pedig pincékben és városszéli szalmakazlakban töltöttem az éjszakákat. Anyámnak és nevelőapámnak mindez nem tűnt föl, de ha otthon voltam és nem fogadtam szót első parancsra, alaposan megvertek ... Részlet egy fiúnevelő intézetben történt szökésről készült jegyzőkönyvből: „Nevezettet akkor tévesztettem szem elől, amikor a műhelyből visszafelé jövet az étkezőhöz értünk. Mikor visszaindultam, hogy végigtekintsem a terepet, már a kerítés tetején ült. Megpróbáltam rábeszélni, hogy jöjjön vissza, nevezett azonban szemtelenül és trágárul válaszolt. Amikor elindultam feléje, megijedt, fölszökkent a kerítéspárkányra, hirtelen azonban elvesztette az egyensúlyát, és az utcára esett. Hallottam, ahogy odakint felkiáltott, de sérülése nem lehetett komoly, mert mire megkerültük a kapun át a kerítést, neki már nyoma veszett. (. ..) Hozzánk, tizenöt évesen, többrendbeli lopás és garázdaság miatt került, ezért feltételezhető, hogy a szóban forgó lakásfosztogatásban, gépkocsilopásban és a víkendházak feltörésében is részt vett. Egy mellette néhány sámli, a fal mellett pedig két egykori típusszekrény. Általában nagy a piszok." „Vladimír H. otthon mindent megkaphatott, amire szüksége volt. Bútorozott, tágas lakásban élt szüleivel és két testvérével, háztartási gépekkel, magnóval, színes tévével, lemezjátszóval felszerelve. Az anya délutánonként szinte mindig otthon volt, az apa azonban — egyéb közéleti elfoglaltsága miatt — ritkán ért rá a gyerekekkel foglalkozni. Ha viszont otthon volt, akkor — az anya bevallása szerint — néha túl szigorú volt a nevezetthez, akit többször meg is vert. Az egyik ilyen összezördülés után a fiú szakított szüleivel és csatlakozott a környékbeli galerihez, akikkel több bűncselekmény elkövetésében vett részt." „A faluszéli vityilló hivatalos lakói tízen vannak, ennyien azonban soha sincsenek tás folyik. A szünetekben vagy délutánonként zene szól; aki jól viselkedik, látogatót fogadhat, esetleg szabadságot kaphat. A társalgókban tanulni, szórakozni lehet. Este a tágas hálóteremben pedig tervezgetni lehet — talán épp a jövőt. 5. Riportom bevezetőjében Justitiára, az igazság mitológiai istenasszonyára hivatkoztam. Részben azért, mert réges-régen köztudott, hogy a bíráskodáshoz sok tapasztalat és emberi bölcsesség kell. A fiatalkorúak bűncselekményeiben Ítéletet hozni pedig minden egyéb bírói teendőnél felelősségteljesebb feladat. — Ha kiskorú vádlott lép a szenátus elé, akkor különösen fontos, hogy a büntetőtanács megpróbáljon arra is választ kapni, milyen előzmények vezettek a törvényszegéshez — mondja periratokkal 12
