A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-03 / 23. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Balázs Béla: ELADÓK ÉS VEVŐK Miklósi Péter: VÁRATLAN VENDÉG (A Matesz Thália színpada bemutatója) Gál Sándor: FALU ÉS IPAR Kurucz Nándor: VINDOBONA, WIEN, BÉCS Bödők Zsigmond: AZ ANDROMÉDAKÖD Blaskovics József: A NYÁRFA TANÚVALLOMÁSA Címlapunkon Gyökeres György felvétele A C se madok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Ôsl. armády 35 Főszerkesztő : Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. DUKA ZÓLYOMI Emese, a bratislavai Egyetemi Könyvtár Zenei Kabinetjének vezetője — Kissé előreszaladtál az időben, pedig érdekelne, milyen volt a gyerekkorod? — Bratislavában születtem 1944. augusztus 15-én, de tizenegy éves koromig falun éltem, a ma már Galántához csatolt Taksonyban. Nagy szeretettel gondolok viszsza az ott töltött évekre, sokat adott nekem a falu. Egyébként mozgalmas életem volt, hiszen hetente kétszer a fővárosba utaztam a zeneiskolába, otthon viszont bekapcsolódtam minden akcióba. Ha kellett színdarabot játszottam vagy verset mondtam, máskor meg énekeltem, később, a középiskolában üvegestáncot jártam, szóval mindig akadt valami szereplési lehetőség. Nehogy félreértsd, nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenben jó voltam, a versmondásom például. ahogy így utólag visszagondolok rá, csapnivaló lehetett, de mégiscsak szerepeltem, s nekem ez volt a fontos. — Idestova húsz éve ismerjük egymást, de őszintén megvallva sokáig fogalmam sem volt róla, mi is a foglalkozásod, inkább csak gyanítottam, hogy valami közöd lehet a zenéhez. hiszen a József Attila Ifjúsági Klubban gyakran tartottál zenei témájú előadásokat a hatvanas-hetvenes években, sőt úgy rémlik, egy ízben hallottalak fuvolán is játszani. Ildikóval, a nővéreddel — ő gordonkázott — adtatok elő egy remek kis darabot. Tulajdonképpen hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? — Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy mi egy muzsikuscsalád vagyunk. Édesanyám zongoratanárnő, évtizedekig a fővárosi zeneiskolában majd a Konzervatóriumban tanított, ő volt az, aki bevezetett bennünket, gyerekeket a zene világába. Édesapám eredetileg jogászként dolgozott, később aztán pályát módosított: először különböző zeneiskolákban tanított, majd lehorgonyzóit az orvostörténetnél, a Szlovák Tudományos Akadémián néhány könyvet és tanulmányt publikált ebből a témakörből. Már családos emberként, tévúton végezte el a konzervatóriumot az akkordeon tanszakon, így joggal tekinthető muzsikusnak ö is. Nővérem a Nemzeti Színház zenekarának csellistája. Csak Árpád bátyám lóg ki egy kissé a sorból. Tanult ő is hangszeren játszani, de a természettudományok jobban vonzották: Prágában elvégezte az atomfizikát, s azóta szépen halad a pályán. Immár tizenkét esztendeje a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézetben dolgozik. Én ötéves koromban kezdtem a zenetanulást, de őszintén be kell vallanom: nem tartoztam a szorgalmasan gyakorló diákok közé. Hét-nyolc évig, megszakításokkal, a hegedűvel viaskodtam, a hangszerem azonban nem volt jó minőségű, s talán ezért is hagytam fel vele végleg. Átmeneti időre eltávolodtam a hangszeres muzsikálástól, a bratislavai gimnázium elvégzése után azonban mégis úgy döntöttem, hogy nem matematikát, hanem zenét fogok tanulni, ezért jelentkeztem a konzervatóriumba, a kamagyi szakra. Oda nem vettek fel, a fuvola szakra viszont igen, amit becsületesen el is végeztem. Végül nem lettem fuvolajátékos, mert a zeneelmélet jobban vonzott de a zenetanulással töltött esztendőket nem érzem elvesztegetett időnek, hiszen jelenlegi munkakörömben nagy hasznát látom ennek a tudásanyagnak. — Említetted, hogy átmenetileg szakítottál a hangszeres muzsikálással. Ez alatt az idő alatt teljesen kiiktattad az életedből a zenét? — Erről szó sincs, csupán annyi történt, hogy a gimnáziumban beleszerettem a matematikába, s néhány évig úgy képzeltem, hogy matematikus leszek. Közben azért az Ifjú Szívek tagjaként énekeltem is, sőt később afféle segédkamagyi teendőket is elláttam ott. így nem jelentett különösebb megrázkódtatást a számomra, amikor lebeszéltek a matematikusi pályáról. — Mióta dolgozol mostani munkahelyeden, az Egyetemi Könyvtár Zenei Kabinetjében ? — 1969-ben, huszonöt éves koromban végeztem el a konzervatóriumot s rögtön idekerültem. 1970-től én vagyok a kabinet vezetője. Megmondom őszintén, kezdetben fogalmam sem volt róla, hogy mit is fogok itt csinálni. A zenében úgy-ahogy otthon éreztem magam, de a könyvtárosi szakma meglehetősen távol állt tőlem. Persze, mások is így voltak ezzel. Ezt a mesterséget nem tanítják semmiféle iskolában. Az ember vagy könyvtárosnak, vagy muzsikusnak készül, a zenei könyvtárosság afféle hibrid szakma. Ha az ember erre adja a fejét, az egyik vagy a másik szakmát menet közben kell elsajátítania. Én ezen már túl vagyok, sőt időközben távúton elvégeztem a Komenský Egyetem zenetudományi szakát is, a diplomamunkámat a pozsonyi hangszerkészítés fejlődéséről írtam. 1981-ben a doktori címet is megszereztem. — Közel két évtizede vezeted a zenei kabinetet Sikerült-e valóra váltanod az elképzeléseidet? — Amikor idekerültem, az volt a benyomásom, hogy ez egy halott hely. Kevés látogatónk volt, s ők se voltak nagyon tisztában vele, hogy mit is szeretnének tőlünk. Az első dolgom az volt, hogy felhívjam a figyelmet a zenei kabinet létezésére. Fokozatosan ideszoktattuk a zeneművészeti főiskola és a zenetudományi szak hallgatóit. Volt, aki valamelyik világhírű művész lemezfelvételére, előadói stílusára volt kíváncsi, mások egyegy partitúrába szerettek volna belelapozni, de olyan is akadt, akinek életrajzi vagy bibliográfiai adatokra volt szüksége. Egyik-másik operaénekesünk vagy hangszeres előadóművészünk ma is felkeres bennünket, ha valamilyen szerepre vagy hangversenyre készül, érdekli őt, hogy ez vagy az a világhíresség hogyan tolmácsolta a szóbanforgó művet. Természetesen nemcsak a szakmabelieknek állunk rendelkezésére, hanem a laikus érdeklődőknek is. Sokan kíváncsiak a könnyűzenei felvételeinkre. Nálunk szinte valamennyi Csehszlovákiában kiadott hanglemez megtalálható, de külföldi partnereink jóvoltából számos külföldi felvételhez is sikerül hozzájutnunk. A mikrobarázdás és a kompakt lemezeken, valamint a hangszalagokon rögzített hangos anyag mellett bőséges kottaválasztékkal is rendelkezünk. Mindez persze önmagában még kevés, a zenét el is kell juttatni az emberekhez. Különböző ismeretterjesztő előadásokat és kiállításokat rendeztünk, amelyek a zene és más szellemi tevékenységek közötti kapcsolatokat elemezték. Nagy sikere volt például a Zene és az orvostudomány című előadásnak, amelyben egyebek között szó volt muzsikáló orvosokról és híres zenészek orvosi diagnózisairól. Sok mindent sikerült megvalósítanunk ez alatt a közel húsz év alatt, amióta itt dolgozom, de korántsem mindent, amit elterveztem. Sajnos, három ember nem győzi ezt a rengeteg munkát, s akkor még nem is említettem, hogy a kabinet módszertani segítséget is nyújt a vidéki könyvtárak zenei részlegeinek. Néhány éve megalakult a szlovákiai zenei könyvtárosok bizottsága, amelynek jelenleg én vagyok az elnöke. Ez a társadalmi feladat sok kötelezettséggel jár, de arra mindig szakítok időt, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának próbáin ott lehessek. Nagyon örülök, hogy az énekkar teljesítménye ismét felfelé ivei, s ez egész kórusmozgalmunk szempontjából biztató. — A diplomamunkádban zenetörténeti témát dolgoztál fel. Ez a terület már nem érdeke! téged? — Dehogynem, csak pillanatnyilag más kérdésekre kell koncentrálnom. Módszertani kiadványokat és dolgozatokat publikálhatok és az év végéig”szeretném befejezni az Alexander Moyzes müveit számba vevő bibliográfiát, amely, gondolom, nagy segítségére lesz a Moyzes-kutatóknak. A bratislavai hangszerkészítés történetéhez és egyéb zenetörténeti témákhoz pedig akkor térek vissza, ha egy kicsit kifújom magamat. Persze elképzelhető, hogy ez majd csak akkor következik be, ha nyugdíjas leszek. Dr. Duka Zólyomi Emese tizenévesen arról álmodott, hogy karmester lesz. Ez a vágya nem teljesült ugyan, de a sors bőségesen kárpótolta őt ezért, hiszen ’ lehetővé tette számára, hogy a zene vonzáskörében éljen. S olykor-olykor még egy kis vezénylésre is alkalma nyílik. Beszélgetésünk után a Csemadok KB székházába sietett, mert már Várták őt az óvárosi alapszervezet énekkarának tagjai. Emese gyengélkedő édesanyja helyett vállalta a próba vezetését, de nekem úgy tűnt, mintha mindig is ő irányította volna őket. ' LACZA TIHAMÉR 2
