A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-27 / 22. szám

Az achátok tulajdonképpen a kalcedon változatai. Finoman rostos kalcedon-, kvarc- és kovasavrétegekből épülnek fel. A sávok színe, rajzolata alapján az egyes achátféleségeket gyakran önálló elnevezéssel is illetik. A fehér-fekete sávozású achát neve ónix; ha a sötétebb réteg vörös karneol-ónix

ról, ha barna szárdónixtó\ beszélünk. A rajzolatok alakja szerint megkülönböztetünk szem-achátoX, korall-acháXoX, kagyló-achátoX, rom-achátoX (ez a természetes körülmények között darabokra hullott, majd kovasawal újból összeragasztódott achátot jelöli), kör-achátoX stb. Az achátok színe is igen változatos lehet (a már említett fekete, vörös és barna sávozás mellett gyakran találkozni kék, piros, rózsaszínű, szürkéskék stb. sávozással), de már az ókortól kezdve köztudott, hogy bizonyos achátok színe mesterségesen is elmélyíthető vagy javítható. Az achátfestés tudománya sokszor apáról fiúra öröklődött, egyik-másik eljárást a mai napig titok lengi körül. Nincs helyem rá, hogy akár a legismertebb festési módokat sorba vegyem, csupán az érdekesség kedvéért említek meg néhányat. Fekete színű sávokat úgy hoztak létre, hogy az achátot néhány hétig méz- vagy cukoroldatban főzték, majd tömény kénsavba helyezték. A kovasav pórusaiba felszívódott cukrot a kénsav elszenesítette, ennek következtében a sávok megfeketedtek. Ha barna színre volt szükség, a cukoroldatban főzött achátot nem kénsavval kezelték, hanem kiégették. A cukor eközben barna karamellé alakult át. Zöld szín kálium-bikromát, sárga szín vas(lll)-klorid, kék szín berlini kék segítségével érhető el.

492 11

Az achát elnevezés valószínűleg a szicíliai Dirillo folyó ókori nevéből — Achates — ered; annak idején ott achátokat bányásztak. Az achát és különböző változatai régóta kedvelt ékköveknek számítanak. Az ónixból készült domborműgemmák (az ún. kámeák

) nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem drága portékák is voltak, amelyek nemegyszer igen borsos áron cseréltek gazdát. Szinte magától értetődő, hogy egy ilyen népszerű kőhöz számos hiedelem és babona is fűződött. Viselőjét május hónapban megvédte a kellemetlenségektől, a kígyómarás ellen pedig egész évben védelmet nyújtott. Az ókori görög szántóvetők előtt pedig azért állt különösen nagy becsben, mert ha az ekét húzó ökör szarvai közé erősítették, Démétér istennő nem mulasztotta el, hogy megáldja a földet, amely ezután gazdag termést adott.

Az achátok rendszerint vulkáni kőzetek (porfír, bazalt és főleg melafír) hólyagjaiban találhatók, ahol különböző alakú és méretű, általában achátmanduláknak nevezett képződményeket alkotnak. A mandulakő belsejét sokszor teljesen az achát tölti ki, olykor azonban az achátra viszonylag jól fejlett kvarckristályok is települhetnek. Az ilyen kristályokkal töltött üregeket geodá

nak nevezik.

A világ leggazdagabb achátlelőhelyei Brazíliában, az USA-ban, Indiában és Kínában találhatók. A brazíliai achátok igen jellegtelen színűek, ezért mesterségesen színezik őket. Az elmúlt évszázadokban elsősorban a németországi achátlelőhelyek szolgáltatták a legszebb achátokat (Idar- Oberstein, Oberkirchen, Feisen), s az achátbányák környékén magas színvonalú achátcsiszoló és achátfestő műhelyek is létrejöttek, ahol nagy szakértelemmel végezték az achát feldolgozását. Az achátbányák a múlt század első felében kimerültek, az achátcsiszolók és -festők azonban nem maradtak munka nélkül, mert a Brazíliában bányászott achát jelentős részét megmunkálás céljából ide szállították.

Csehszlovákiában a Óriás-hegység lábánál találhatók jelentősebb achátlelőhelyek, szlovákiai előfordulásai nem számottevőek.

Az achátból ma is készülnek különböző dísztárgyak, díszes tálak, alátétek, számlapok. A kémiai laboratóriumokban gyakran találkozhatunk achátmozsarakkal, achátból csiszolt mérlegalkatrészekkel stb. Az acháttal ékesített gyűrűk, melltűk, kézelőgombok, illetve az achátból készült serlegek, vázák, hamutartók ma már nem annyira népszerűek.

A felvételen látható achát Železnicéből származik.

LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček