A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-27 / 22. szám

EMBERI SORSOK PÁSZTORSZOKÁSOK Gyermekkoromban magam is pásztorkod - tam, így elhatároztam, hogy egy csokorra való szokást megörökítek az utókor számára. Szőkébb hazámban, Zoboralján, Zsérén (Žírany) még a tél folyamán január havában megválasztották a lakosok a különböző pásztorokat. Rendszerint a bíró udvarában. A jelentkezők általában sokan voltak, mert ez a foglalkozás kenyérkérdés is volt, főleg a sokgyermekes szegény családokban. Ha va­lamelyik pásztor az év folyamán hanyagul végezte a munkáját, azt a jövő évben már nem választották meg. A pásztorok közül elsőnek a sertéspásztor hajtotta ki a legelőre a disznókat, mindjárt hóolvadás után. attól függetlenül, hogy hi­deg volt-e vagy sem. A legelőket elhatárolták külön a sertéseknek, bárányoknak és kecs­kéknek. külön a szarvasmarháknak és a lo­vaknak. Az első kihajtáskor nagy gond volt az állatokat összeszoktatni, mert a fiatalabbak hazaszöktek. Ilyenkor .az állatok gazdái és az egész pásztorcsalád kint volt a legelőn, hogy megakadályozzák az állatok hazaszökését. Amely gazda ezt nem tette, az szoktatópénzt adott a pásztoroknak. Az állatok egy pár nap után összeszoktak és különösebb probléma nem volt velük. Az állatokat reggelenként tülköléssel és ostorok pattogtatásával haj­tották'ki a legelőre. Ha a gazda nem vette észre a tülkölést, maga hajtotta az állatját a pásztor után a legelőre. Nagypénteken reggel a disznókat, mert akkor még csak azok jártak a legelőre a gazdáik láncon keresztül hajtották ki a pász­tor elé. A lánc a faluból kivezető úton volt elhe­lyezve. Az egyik pásztor a láncon áthaladó állatokat szenteltvízzel meghintette, hogy az év folyamán azok el ne hulljanak. Ilyenkor a gazdák lisztet és pénzt is adtak a pásztorok­nak. A juhokat és bárányokat április közepén, a szarvasmarhákat és a kecskéket pedig május 1 -jén szokták a legelőre hajtani a pásztorok. Amikor már volt mit legelni. Az állatokat egész nap legeltették, csak délben terelték őket a deielőre, ahol aztán megitatták a gémeskútnál. Két-három órát pihentek az állatok meg a pásztorok is. Délben az egyik pásztor a szoptatós állatokat hazahajtotta szoptatni, majd aztán visszaterelte őket. A legeltetés mindennap napnyugtáig tartott és csak akkor fejeződött be, amikor lehullott az első hó. Nevezetes pásztorszokás volt még Már­­ton-napkor, november 11 -én este, márton­­vesszőt hordani az állatok tulajdonosainak. A gazda a vesszőcsomóból egyet kihúzott, amellyel meglegyintette a pásztort és más­nap reggel azzal hajtotta ki a jószágot. A mártonvesszőnek a hiedelem szerint varázs­ereje volt a betegségekkel szemben. Ilyenkor is egy pár fillért kapott a pásztor. További szokás volt, karácsony este a pásztorok végigtülkölték a falut és ostoraik­kal pattogtattak, ezzel is jelezték a karácsony estét és hajdani részvételüket Jézus születé­sénél. Ebből az alkalomból a gazdasszonyok túróslepényt, a gazda pedig bort adott a pásztoroknak, amit a falu bejárása után fo­gyasztottak el a családjukkal. A pásztorok évi bére állatonként 1 véka gabona (kb. 30 kg) és egy egész kenyér volt, az utóbbit évközben kapta a pásztor, sokszor olyan keményet, amelyet a gazda már nem tudott elfogyasztani. A gabonát cséplés után szedték össze a pásztorok és ezzel biztosítva volt a keservesen megszolgált évi kenyér­»ütoégWük. bencz karoly Tragédia levelekben elbeszélve Utyugov elvtársnak, a szolgáltató (izem főnökének. Tegnap, április 13-án, figyelmetlenül leültem a parkban egy frissen mázolt padra. minek következtében a nadrágom hátsó fele vízszin­tes azúrkék csíkokkal lett tele. Elmentem tehát az Ön vállalatához tartozó vegytisztitóba, levetettem a fentebb említett nadrágot és beadtam tisztításra. Kérem, szíveskedjék meg­sürgetni nadrágom kitisztítását ugyanis nad­rág nélkül nem mehetek ki az utcára és az éjszakát is az aluljáróban kellett töltenem, mivel a munkaidő befejezése után az Önök üzemi őre kizavart engem az épületből. Mély tisztelettel: Szerohvosztov. Szerohvosztov elvtársnak. Ügye alapos kivizsgálása alapján üzemünk igazgatósága sürgős utasítást adott a szolgál­tató üzem őrségének. A mai éjszakától enge­délyezzük Önnek, hogy üzemünk vegytisztító részlegének halijában éjszakázzék. Méty tisz­telettel: Utyugov. Utyugov elvtársnak, a szolgáltató Özem főnökének. Nadrágom már egy hete a szolgáltató üzem vegytisztító részlegében van. Én a hallban éjszakázom. Pénzem nincs, alig eszem vala­mit nagyon lefogytam. Kérem, szíveskedjék megsürgetni nadrágom kitisztítását: Szeroh­vosztov. Szerohvosztov elvtársnak. A szolgálati utazásokkal kapcsolatos napidij­­alapból a mai naptól kiutalunk Önnek 2 rubel 60 kopejka napidijat. Illetékes dolgozóinkat utasítottuk, hogy tekintettel az Ön helyzetére, közvetlenül vegytisztító részlegünk halijába hordják Önnek a kosztját Utyugov. Utyugov elvtársnak, a szolgáltató üzem főnökének. f Nadrágom már egy hónapja van üzemük vegytisztító részlegében. Ezt a teljes hónapot itt töltöttem a vegytisztító részleg halijában egy spanyolfal mögött. Betelefonáltam a mun­kahelyemre. s kitűnt hogy a hosszas hiányzás miatt már elbocsátottak. Nagyon kérem, szí­veskedjék megsürgetni nadrágom kitisztítását. Szerohvosztov. Szerohvosztov elvtársnak. Utasítást adtam, hogy vegyék fel Önt alkalmi munkára, vegytisztító részlegünk halijában mint őrt fogjuk Önt alkalmazni. Utyugov. Utyugov elvtársnak. Követelem, hogy haladéktalanul adják vissza a nadrágomat tekintet nélkül arra, milyen állapotban van. Szerohvosztov. A vegytisztító részleg vezetőjének. A rendszeres zsarolások és intrikák miatt javasolom, hogy azonnali hatállyal bocsássa el Szerohvosztovoí a vegytisztító részleg halijá­nak őrét és lakoltassa ki őt a vegytisztító részleg összes helyiségéből. Utyugov. JURU TRUHANOV Sági Tóth Tibor fordítása SZOKNYÁS (ZUG)IVÓK (Folytatás lapunk 20. számából) Hölgyismeröseim közül tavaly márciusban meghalt egy fiatal nő. Alig volt túl a harmin­con. Munkaidő után bement a könyvüzletbe, kiválasztott egy krimit és hazafelé menet megvette a vacsorának valót. Otthon kimos­ta és felteregette a fehérneműjét. Föltett egy lemezt, olvasott és a konyakosüvegből két­­három ujjnyit lehúzott közben. Lefekvés előtt altatót vett be, jóval többet, mint amennyit az orvos előírt. A tablettákat is konyakkal öblítette le ... Szűkebb környezete csak a halála után értesült arról, hogy rendszeresen ivott. — Mindenki iszik — legyintett egy bará­tom, meghallva, hogy az alkoholizmusról készülök írni. A látszat valóban az. Az alko­holfogyasztás olyan ütemben nő, az alkohol olyan mértékben uralja — vagy pótolja — a társas életet, hogy az ivási szokások közti különbségek elmosódnak. Ráadásul a nők az ivásban már nemcsak közvetve érdekeltek, az iszákos férfi családtagok révén. Az utóbbi két-három évtizedben a nők önálló fogyasz­tóvá léptek elő. Természetesen, számunkra aligha vigasz, hogy a világon terjed a női alkoholizmus: az USA-ban a nyilvántartott alkoholisták fele, Franciaországban egyne­gyede nő. Hál'istennek itt még nem tartunk, hazánkban a nyilvántartott alkoholisták kö­zött a nők aránya mintegy tíz százalék. Ehhez az adathoz azonban rögtön két kiegészítés is kívánkozik. Először: a tíz százalék országos átlag, amelyen belül jelentősek a különbsé­gek. Városok és falvak, sőt, tájegységek közt is számottevő az eltérés. Másodszor: mind­azok, akik az alkoholizmussal hivatalból fog­lalkoznak — ideggyógyászok, szociális gon­dozók, az Országos Alkoholellenes Bizottság tagjai — egyetértenek abban, hogy a gondo­zott alkoholisták csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Hogy valójában mennyi alkoholista — és közöttük hány nő — van hazánkban, arról nincs pontos adat. Erre csak következ­tetni lehet, ám annyi így is bizonyos, hogy a jéghegy két harmada a víz (esetünkben: a bor, a sör, a pálinka!) felszíne alatt van. Tény és való. hogy a női alkoholizmusról még ma is inkább csak kuriózumokat tudni, semmint törvényszerűségeket, hiszen ez a társadalmi kórtünet évtizedeken át férfibe­tegségnek számított. Orvosok, szociológu­sok, demográfusok vizsgálták a férfiak ivási szokásait, illetve azok legkülönbözőbb moti­vációs tényezőit. Ezzel szemben az alkoho­lista nőkről lényegesen kevesebbet tudunk, így joggal fölmerül a kérdés: van-e egyálta­lában különbség a két nem alkoholizmusa között? Nos, a különbség már a megítélésnél kez­dődik. A szűkebb és tágabb környezet sokkal elnézőbb az ivó férfival, mint a nővel. Az előítéleteknek lehet pozitív hatása is. ami a nőket visszatartja az alkoholizálástól, bár manapság inkább ennek negatív hatása ér­zékelhető. Az alkoholista nők többsége ugyanis — zugivó. Nemcsak munkatársaik és családtagjaik előtt titkolják, hanem önma­guknak sem vallják be. Ennek egyenes követ­kezménye, hogy nehéz őket felderíteni, gon­dozásba venni, így sokszor több évtizedes ivás után, a végső stádiumban kerülnek or­voskézre. a kórházi kezelés után pedig a klubszerű tevékenységen alapuló alkohol­gondozóba. Van különbség az itaiválasztás­­ban is. A férfiak nem válogatósak, ahogy mondani szokás: ők a folyékony aszfalton kívül szinte mindent megisznak... A nők viszont a töményét részesítik előnyben. Két okból: a tömény gyorsabban hat, és a két­­vagy háromdecis üveget egyszerűbb eldugni, mint a literes borosüveget. A női alkoholizmus kulcskérdése a „mi­ért"? A gyengébb nem italozása mögött — mondják a pszichológusok — szinte kivétel nélkül mindig ott van a család. Akár úgy, hogy a nők a családban és a hivatásban betöltött kettős szerepük között őrlődnek, akár úgy. hogy kirekesztődnek a családból. Egyeseknél személyiségzavarok lépnek föl, mások viszont egyéb tekintetben mondhatók úgynevezett problémaivóknak: képtelenek otthon is, a munkahelyükön is tisztességesen helytállni. Ennek következménye a depresz­­szió, az összeomlás, az ivás. Megközelíthető a kérdés más szemszögből is. A válás a férfiaknál többnyire az alkoholizmus követ­kezménye; nőknél a magány, a társtalanság, vagy az elszigetelődés az alkoholizmus előz­ménye. A férfiaknál a társasági ivás, a szokás hatalma vezet alkoholizmushoz; a nők túl­zott szeszfogyasztása mögött viszont neuró­zis és igen gyakran szexuális zavarok állnak. Persze, az sem titok, hogy a pohárba fojtott női magánynak különböző előzményei és köznapias indítékai vannak. A véletlenek összjátéka révén H.-val két ízben találkoztam. Első alkalommal a kórházi kezelőorvoshoz jött búcsúzni, gyógyulófél­ben s bizakodva. Pár héttel később — ugyancsak véletlenül, ám annál nagyobb megdöbbenéssel — fedeztem őt fel egy másik intézetben. Nem kaptam meg az Ígért állást. Azért vagyok itt — panaszolta. Ez a „nem" ott kísért H. minden dolgában. Születése óta két család között ingázik, te­hát egyikhez sem tartozik igazán. Elvégezte az egyetemet, de nem a szakmájában he­lyezkedett el. Volt egy vőlegénye, de nem ment hozzá. Van valakije, de az nem szere­lem. A munkájában nem érezte még a leg­hétköznapibb elégedettséget sem. Az utolsó nem: egy közeli hozzátartozója halála. Addig sem volt absztinens, de akkor kezdett komo­lyan inni. Otthon, egyedül, ám annál szivó­­sabban. Amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, elvonókúrára jelentkezett. Hat hóna­pig kezelték. Úgy-ahogy lábraállt. Az orvosa figyelmeztette: a nem ivás csak a kezdet, igazán akkor gyógyul meg, ha új kapcsolato­kat köt, ha új baráti kört talál. H. meg is próbálta. Az új állás lett volna az első lé­pés ... Az iménti példa is bizonyítja: az alkoholiz­mus elleni harc nemcsak az egészségügy, hanem az egész társadalom ügye. De ez nem jelenti azt, hogy az egészségügynek nincs feladata. Az iszákosság. a nők alkoho­lizmusa — és mindaz ami mögötte van — bizonyos értelemben népbetegség, a ma kihívása. Épp ezért kell szembeszállni vele. El kellene érni, hogy merjünk szólni egymás­nak: itt van a küszöb; nem pedig titkolni és várni. Természetesen, ehhez meg kellene változnia a közgondolkodásnak is. Saint- Exupéryvel szólva: aki iszik, azért iszik, mert szégyenli, hogy iszik ... Jó lenne kijutni ebből az ördögi körbőit MIKLÓSI PÉTER 19

Next

/
Thumbnails
Contents