A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-27 / 22. szám

••• Az Unter den Linden, A hársak alatt-út, mondják az útikönyvek, vallják büszkén az őslakosok és tanúsíthatják a turisták is, a történelmi Berlin legneve­zetesebb és legkáprázatosabb útvona­la. Pedig a régmúlt időkben, a harminc­éves háború előtt jószerével csak a homokszemeket kergette a szél az ek­kortájt még teljesen lakatlan területen. Aztán a közeli erdőségekben gyakorta vadászgató Frigyes Vilmos választófe­jedelem kocsi utat építtetetett a térsé­gen át. Az ezerhatszázas évek derekán az utat hársfákkal szegélyezték. A kirá­lyi, s később a császári család tagjai és fényes-rangos, koronás vendégeik a mai Nyugat-Berlin területén lévő állat­kertjük és kastélyaik felé az Unter den Linden sugárúton kocsiztak végig. Más­kor a hadsereg díszszázadai parádéztak a hársak alatt, vagy jobb munkafeltéte­leket, nagyobb darab kenyeret, maga­sabb bért követelő tüntetők lepték el a város „szeme fényét." Az Unter den Linden legszomorúbb korszaka a hitleri korszak. Egy múltma­gyarázó leírásban olvastam, hogy Hitler születésnapján fényben úszott a hársfa­­sétány: patetikus pózba merevedett gi­gantikus gipszszobrok és papírmasé oszlopokra szerelt arany pártjelvények kápráztatták a szemet... És a második világégés végére a sugárúton és kör­nyékén szinte kő kövön nem maradt: az útmenti 64 pompázatos épületből csu­pán 13 vészelte át az esztelen-ember­telen vérzivatart. Ma a hársak útja szép, akár valaha. A közel 1 400 méter hosszú sugáru­­tat 300 háború után telepített hárs díszíti. Nekivágok a sugárúttal ismerkedő sétának. A Marx-Engels híd két oldalát hatalmas, életnagyságúnál is nagyobb alakokat ábrázoló márványszobrok éke­sítik. Vakítóan ragyognak a napfényben. A Német Történeti Múzeumot min­denképpen látni akarom, hisz — mond­ják — talán Berlin legszebb műemléke. A csodaszép épület valaha a porosz királyok és német császárok fegyverrak­tárául szolgált, s két francia, egy hol­land és két német férfi közös műve. Az 1848-as esztendőben a felkelők éppen a Zeughausból zsákmányolt lő­szerekkel indultak a szabadságharcba. A termekben rengeteg a látnivaló: a napóleoni háborúkban használt külön­leges fegyvereken túl a Kommunista Kiáltvány öspéldányai is láthatók, ezen­kívül világháborús csákók, egyenruhák, de egy régi berlini gázlámpa alatt az 1918-as felkelés homokzsákokból, ut­­cakövekböl felállított barikádjának kor­hű mása is megtalálható. Másutt annak a börtöncellának a berendezését néze­getem, melyben Rosa Luxemburgot őrizték. A nyaktilótól meg a koncentrá­ciós tábor barakkjának a látványától megborzongok. Az első demokratikus német üzemben gyártott villanyborot­vát már az NDK története nevet viselő részlegen szemlélgetem ... Az út első szakaszán, a volt császári paloták remekül helyreállított épületei sorakoznak, a sugárút második részén A fasizmus áldozatainak emlékműve előtt zajlik az őrségváltás viszont a közelmúltban készült modern épületek emelkednek. Nagy Frigyes — saját dicsőségét megörökítendő — Forum Fridericanumá­­nak utolsó restaurált épülete, a Palais Unter den Linden a háború után romok­ban hevert. A krónikák szerint a palota helyén először a királyi lak egyik ajtón­­áHójának díszes palotája állt. Később Nagy (II.) Frigyes számára átépítették, s attól kezdve a falak között lakott a mindenkori trónörökös. A Hársak útja palotáját boltív köti össze a királyi hercegnők lakosztályá­val. A fasizmus és a militarizmus áldoza­tainak emlékhelye előtt most is sokan tolonganak: hamarosan kezdődik a díszörségváltás... A Német Állami Opera rózsaszín-fe­hér főbejárati oszlopai között a négy görög költő: Szophoklész, Arisztopha­­nész, Menander és Euripidész szobrait csodálom. Az Opera is Nagy Frigyes nagyravágyó álmainak köszönheti szü­letését. Az uralkodó trónralépése után 44 polgárházat bontatott le a környé­ken, hogy a helyükbe 33 fenséges palo­tát emeltessen. A királyi palota szom­szédságában, a Fórum épületegyütte­sében pedig elsőként az udvari operát, a zeneművészet templomát kívánta felépíttetni. A pazar palota előtt, adta hírül 1742-ben a Berliner Zeitung, egyszerre ezer hintó várakozhat. Az Opera néző­terén egyedül az uralkodói család fog­lalhatott helyet, a teremben ugyanis nem voltak ülőalkalmatosságok, szék­sorok. Áttalpalok az úttest túloldalára. Szemben az NDK legnagyobb felsőfokú tanintézménye, a Humboldt Egyetem terpeszkedik. Ennek különböző karain kereken 20 000 hazai és külhoni diák tanul. A főépület valaha Nagy Frigyes öcs­­csének, Henrik hercegnek a palotája volt. Az oktatás, 10 000 hallgatóval, az 1810-es esztendőben vette kezdetét. A névadó nagy humanista tudós, nyelv­történész Wilhelm von Humboldt, Mar­ton József bécsi egyetemi tanártól ma­gyarul is megtanult. A neves intézmény padjaiban tanult többek között Marx Károly és Engels Frigyes is. A tanító­mesterek között pedig ott voltak a Grimm testvéreken kívül Hegel, Robert Koch és Einstein is. A Hársak útja és a Frigyes utca ke­reszteződéséhez érkezem. II. Frigyes hatalmas, 13 és fél méter magas szob­rát látom, az uralkodó teljes életnagy­ságban üli meg paripáját. A talapzaton tábornokai és marsalljai láthatók, hátul, a ló farkánál viszont — a kor költői és jeles gondolkodói kuporognak. Hm .. . II. Frigyes lovasszobra 13 és fél méter magas Odébb már a kormányhivatalok és nagykövetségek épületei sorakoznak. Az út a Párizsi térbe torkollik. A tér nevét a Napóleont legyőző, Párizst járt porosz csapatok hazavonulása után kapta. A Brandenburgi-kapu az NDK főváro­sának jelképévé vált. Homlokzatát a görög Eiréné békeistennö képmása ékesíti, a tetőn látható négyesfogat vi­szont a Győzelem istennőjével „robog." ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 17

Next

/
Thumbnails
Contents