A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-27 / 22. szám

ÉLETUTAK KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL D. Dunajský Géza: A XIII. DUNA MENTI TAVASZ ELÉ Palágyi Lajos: A TISZA PARTJÁRÓL A „SZBORNÁBA" Balázs Béla: AZ ÉVFORDULÓK ÉVE Miklósi Péter: FIATALKORÚAK A VÁDLOTTAK PADJÁN Irodalmi tükör Duba Gyula: TÖRÖK ELEMÉR ÉVTIZEDEI Dávid Teréz: A KÖR BEZÁRULT... Címlapunkon Nagy László felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek : Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a ffosta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. OLÁH ÖDÖN pedagógus, hnb-titkár — Sókszelőcei (Selice) születésű, vámosfa­­luí lakosú családos ember vagyok. Felesé­gem munkás a szerdahelyi Baromfifeldolgo­zó Üzemben. Három gyermekünk közül Atti­la a legidősebb, a szerdahelyi magyar tanítá­si nyelvű gimnázium negyedik osztályos ta­nulója, Mária vegyészeti szakközépiskolás Bratislavában. Igor a vásárúti (Tihové Mýto) általános iskola negyedikese. Szülőfalumban jártam magyar általános iskolába. Édesapám a jánosteleki állami gazdaságban dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt, egyikük sem él. Három fiútestvérem is munkás. Ketten nyugdíjasok, a harmadik építkezésen dolgo­zik. Családommal kapcsolatos emlékeim az ötvenes évekhez kötődnek a legerősebben. Édesapám és testvéreim a kultúra terjesztői voltak, részt vettek észt rád mű sorok szerve­zésében, színdarabok betanításában és ját­szásában. S én. mint kisiskolás, jelen voltam a próbákon, ott kotnyeleskedtem körülöttük. Példájukon felbuzdulva én is szereplője let­tem minden iskolai kulturális rendezvénynek. Volt tánccsoportunk, éneklőcsoportunk, al­kalmi műsorokat adtunk évfordulókra. A leg­jobb tanulók közé tartoztam, és azokat a pedagógusokat kedveltem, akik nemcsak az iskola falai között tanítottak, hanem a község politikai életébe is bekapcsolódtak. Érde­kességként említeném meg, hogy már 10—11 éves koromban elhatároztam, peda­gógus leszek. És azt is tudtam, hogy zenei ismeretekkel kell rendelkeznem, ha be aka­rok jutni a pedagógiai gimnáziumba. Ma­gánúton tanultam zongorázni és hegedülni. A zongora volt számomra a kedveltebb hangszer. A sport is érdekelt. Fociztam az iskola csapatában. Az általános iskolában eltöltött évekre úgy emlékszem, hogy szor­galmasan tanultam, a kulturális munkának éltem és sportoltam. — Annak ellenére, hogy már 10—11 éves koromban elhatároztam, pedagógus leszek, a zenei pálya is érdekelt. Hogy mégis az előbbit választottam hivatásomnak, abba a szüleim is beleszóltak. De sehol a közelben nem volt magyar pedagógiai gimnázium. Egyedül csak Rozsnyó (Rožňava) jöhetett számításba. 1957-ben sikeresen felvételiz­tem az ottani pedagógiai iskolában, aztán évekre búcsút mondtam szülőfalumnak és a mátyusföldi síkságnak. Soha nem jártam még Rozsnyón, nem is hallottam róla, kíván­­csiságszomjjal érkeztem a kisvárosba. Elő­ször a bányász-, majd a saját iskola intemá­­tuslakója lettem. Jó közösségbe csöppen­tem. Iskolám legjellemzőbb vonása talán az volt. hogy elméleti ismereteken kívül az élet­re is tanított. Az a tapasztalatom, hogy ez ru, Lrü most már kiesik az oktató-nevelő munkából. És egészséges nemzeti öntudatra nevelte a tanulókat! Ennek gyakorlati formája úgy va­lósult meg. hogy állandó jellegű kulturális csoportja volt az iskolának. Nemcsak Rozs­nyón, a környező kisvárosokban és közsé­gekben is terjesztette a szocialista magyar kultúrát. A csoportnak első osztálytól kezdve tevékeny tagja voltam. Énekkara és kitűnő zenekara is volt az iskolánknak. Mindkettő­ben szerepeltem. Négy évig döntő módon meghatározta az életemet a kulturális mun­ka. Tanáraink támogatták és szervezték a tevékenységet, jelen voltak a fellépéseinken is. Rozsnyó, Bodrogköz és Gömör egész déli része mozgási területük volt. A sportélet is élénk volt. A focizás ott is ment. Addig csupán a mátyusföldi síkság volt az enyém, ott elém álltak a hegyek. Meg Rozsnyó és a vidék gazdag történelmi múltját is felkínálta. Úgy érzem ma is, hogy a tanárok mindent megtettek a szellemi épülésünkért! Míg Rozsnyón diákoskodtam, jó kapcsolatot épí­tettem ki az egészségügyi szakközépiskola és a magyar tagozatos gimnázium tanulóival. Segítségükre voltam a kulturális műsorok összeállításában. — 1961-ben, tizennyolc éves koromban Vámosfaluba helyeztek tanítani. Erről a köz­ségről sem hallottam soha életemben. Saját kérelmemre helyeztek a Szerdahelyi járásba. Többen is úgy gondoltuk, itt van a legna­gyobb szükség magyar tanítóra. Megkaptam a kinevezést, s Szerdahelyig könnyen eljutot­tam. Elmentem az autóbusz-megállóhoz, és érdeklődtem, merre van Vámosfalu? Maga az a tanító, akit már'nagyon várnak? — kérdezte a kalauz. És felszállitott az ö járatá­ra ... Mikor megállt a busz a faluban, a kalauz ugrott le elsőként a lépcsőjéről, s egyből hírül adta: No, emberek, megérkezett az új tanító! Ez a gyerek?, néztek össze az emberek. Lekászálódtam a buszról, s meg­mutatták az iskolát. Ósdi épület katedrája várt. Fiatal igazgató fogadott. Simon Béla. most a szerdahelyi egészségügyi szakkö­zépiskola igazgatója. Már érkezésem napján körülvezetett a falun, és szállást is biztosított számomra. Mindez augusztusban történt, már készülhettünk a tanévkezdésre. Egy-öt osztályos általános iskola volt Vámosfalu­ban. Öt tanerővel és százhatvannégy tanuló­val. Szeptember elsejével a harmadikosok tanítója lettem. Harminckilenc tanulója volt az osztálynak. Nehéz feladat előtt álltam. A gyakorlati tanítások óráin belekóstoltam ugyan a tanítás szépségeibe és nehézsé­geibe, de még nem éreztem magam teljes felelősségű tanítónak. A várakozás nagy volt mind a pedagógusok, mind a tanulók részé­ről. Mindig szerettem a rendszerességet és a pontosságot, s ezt Simon Béla is megköve­telte. Ennek tudható be, hogy alaposan fel­készültem minden órára. Igyekeztem gyor­san megismerni a gyerekeket és a szüleiket. Egyénileg próbáltam közeledni hozzájuk. Alaptermészetem, hogy nagyon szeretem a kicsiny nebulókat. Néhány hónap eltelte után kitűnt, hogy megértjük egymást a gyerekek­kel, a szüleikkel és kollégáimmal. Mi sem csak az iskola falai között tanítottunk. A község vezetőinek a felkérésére esténként olyan fiatalokkal foglalkoztunk, akik nem a legjobb magaviseletüek voltak. Később ezek a fiatalok segítettek kulturális rendezvénye­ink megszervezésében. Aztán elkezdődött valami... — Elhatároztuk, hogy a község kulturális és társadalmi életét felélénkítjük esztrádmű­­sor bemutatásával. Ez 1961-ben megtör­tént. Hatására a következő évben megalakult Vámosfaluban a színjátszó csoport. Ennek már én is tagja voltam. Ettől kezdve évente bemutattunk legalább egy színdarabot. Megszilárdult a Csemadok-alapszervezet élete, felvállalta a falu kulturális életének fejlesztését. Elindultunk a göröngyös, mégis gyönyörűséges úton. A hatvankettőben ala­kult színjátszó csoport ma is tevékeny. Eb­ben az esztendőben tizenegyedik alkalom­mal mutatta be Kállai István: Ilyennek ha­zudtalak című vígjátékát. Fontos elmonda­nom. hogy járásunk egyik legnépszerűbb színjátszó csoportja a miénk. 1985-ben a Csemadok KB ezüstérmes csoportja. Három alkalommal képviselte járásunkat kerületi versenyen. 1978-ban a kerületi verseny győzteseként szerepelt a Jókai Napokon. A kerületi versenyen én csak mint rendező voltam jelen, s kényszerű szerepcsere folytán nekem kellett eljátszanom Komáromban egy 77 éves idős bácsi szerepét, s elnyertem a legjobb férfialakítás díját. Ezt megelőzően is többször nyertem járási és kerületi verse­nyen rendezői díjat. Ennyit a színjátszásról! Van vegyes éneklőcsoportunk is. Elnyerte a kiváló népművészeti csoport címet. Én veze­tem. Citerazenekarunk is van. Színházi zene­karunk is. Munkájukat szintén én irányítom. S mindezek a csoportok Vámosfaluban ala­kulnak vámosfaluiakból! 1968 szeptemberé­ben közművelődési klubot is szerveztem a Csemadok-alapszervezet kebelében. Még jobban össze akartam fogni a falu fiatalságát és művelődésre vágyó lakosságát. Számos iró—olvasó találkozót, irodalmi—történelmi vetélkedőt stb. szerveztünk. Ekkor jelent meg a Hétben a cikk rólunk Egy fecske is csinál nyarat címmel. 1974-től 1984-ig iskolaigaz­gató voltam. Meg a népművelési otthon vezetését is rám bízták. — 1984 júniusától vagyok a vásárúti­­vámosfalui hnb titkára. Huszonhárom évig tanítottam eredményesen, nem kis gondot okozott, hogy a felsőbb párt- és állami szervek javaslatát elfogadjam-e? Ha elfo­gadtam. azért tettem, hogy a két község fejlődését új poszton segítsem! Negyedik éve vagyok az egyesített község titkára. Az iskolához természetesen még mindig vonzó­dom. Segítem, ahogy tudom. Anyagilag és erkölcsileg. A titkári tisztség betöltése után sem szakadt meg a kapcsolatom a kultúrá­val. Továbbra is irányítom azokat a csoporto­kat, amelyeknek pedagógusként vezetője voltam. Az iskola falai között szerzett ta­pasztalatoknak nagy hasznát veszem új munkakörömben. Egyetértésben a hnb elnö­kével, tanácsával és a képviselőkkel, sikerült új létesítményeket létrehoznunk a lakosság segítségével. A bizalom legfontosabb bizo­nyítéka, hogy a lakosság döntő többsége részt vesz a közérdekű tevékenységben. Sok a funkcióm, az elfoglaltságom, de az irodám­ban mindenki előtt nyitva az ajtó. Nincs autóm, családi házam, de negyvenöt évesen elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Min­denért kárpótol az emberek bizalma, szere­­tete. Főiskolai végzettségem sincs. Volt idő, amikor jogi egyetemre szerettem volna járni. Nem futotta az időmből. Az életben, a kö­zösségi munkában szerzett tapasztalataimat tekintem egyetemi éveimnek. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents