A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-20 / 21. szám
492 11 A kőzetolvadékokban vagy a forró vizes oldatokban található szilíciumdioxid (SÍO2) a közegtől, a körülményektől és a hőmérsékleti viszonyoktól függően különböző formában szilárdulhat meg. Az eddigiekben a szépen kifejlett kristályokat alkotó kvarcváltozatokról esett szó, ezek azonban jóval ritkábban fordulnak elő a természetben, mint a vaskos kvarcváltozatok, amelyeket — gyűjtőnevükön — kalcedonoknaV. is neveznek. A kalcedon-csoportba ismert és közkedvelt drágakövek is tartoznak, pl. a vörös színű karneol, a barnásvörös szárder. az almazöld krizoprász, de ide kell sorolni a kiterjedt „achát-nemzetség" képviselőit is, amelyekről a későbbiekben még szó lesz. A kalcedonok első pillantásra amorf anyagoknak látszanak, de ha alaposabban szemügyre vesszük őket, kiderül, hogy finom rostokból állnak, amelyek párhuzamos sávokat alakítanak ki. A rostok tulajdonképpen mikroszkopikus méretű kristályok, amelyek amorf kovasavba (több-kevesebb vizet tartalmazó szilícium-dioxidba) vannak beágyazódva. Többnyire úgy keletkeznek, hogy a kovasavgél (amely különböző festékanyagokat is tartalmazhat, pl. vas-, és nikkel-vegyületeket) fokozatosan vizet veszít, apró kristálygócok képződnek benne, de ezek vagy a kellő hely hiánya, vagy a hirtelen lehűlés miatt nem tudnak kifejlődni. A szőkébb értelemben vett kalcedont önálló ásványként is számontartják. Fizikai tulajdonságai közel állnak a makrokristályos kvarcéhoz: keménysége — 6,5; sűrűsége — 2,6 g/cm3. Nem hasad, törése szálkás. Általában szarufényű vagy fénytelen. A kalcedon kérges, gömbös, cseppkőszerű, vese alakú vagy fürtös bevonatokat képez, de gyakran található mandulakövekben is. A cseppkövekre emlékeztető kalcedonképzödmények sokszor kisebb üregekben alakulnak ki. Vulkanikus kőzetek repedéseiben, vasércek üregeiben kitöltőanyagként is előfordulhat kalcedon. Színe a zavarosfehértől, a szürkén át egészen a világoskékig változhat (az ettől eltérő színű kalcedonokat önálló megnevezéssel illetik). Az ásvány áttetsző, legfeljebb a vékonyabb lemezek átlátszóak. A kalcedont már az ókorban is jól ismerték. Nevét a Boszporusz partján egykor elterült Kalkedon városról kapta, ahol annak idején kitermelték. Ékszerek, gyűrűk, nyakékek kedvelt köve volt, manapság melltűkbe, kézelőgombokba illesztik, a nagyobb darabokból vázákat, hamutartókat, díszes nehezékeket, pecsétnyomókat, tollszárakat, papírvágókat faragnak. Mivel a kalcedonban a rostok szoros illeszkedése ellenére is található mintegy 12—30 százaléknyi kolloidális kovasav, amely magasabb hőmérsékleten festékanyagokat képes felvenni — a kalcedon mesterségesen is színezhető. A vörösre festett kalcedon korallin. a fűzöldre festett kalcedon emeraldin néven kerül forgalomba. Az eredetileg is színes kalcedonféleségeket, például a vörös karneolt is szokás olykor mesterségesen színezni. A karneol színét a vas oxi- és hidroxivegyületei okozzák, olykor azonban ez a szín nem eléggé telt, ezért a festésre szánt ásványokat rozsdás vasszögek társaságában híg salétromsavba helyezik, majd hosszasan főzik. A kovasav magába szívja a vas(lll)-nítrátot, amely száraz hevítésre vas(lll)-oxiddá alakul át. Ez a vegyület szép vörös színűvé teszi a karneolt. A kalcedon legjelentősebb előfordulásai : Dél-Brazília, Srí Lanka. USA, Uruguay. Csehszlovákiában elsősorban az Óriás-hegység tövében található számottevő mennyiségű kalcedon. Szlovákiában a Kis-Kárpátokban, az Alacsony-Tátrában, Tri Vody és Železnŕk környékén, Csetnek (Štítnik) és Slanec mellett fordul elő. A felvételen látható példány Lubietovából származik. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
