A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-20 / 21. szám
LELETMENTESEK ACSAUDKCZBEN Jóleső érzéssel veszem tudomásul, hogy az idén is bontogatja szárnyait a tavasz, irodám ablakából kitekintve látom, hogy napfényben fürdik a Jókai-szobor, s a múzeum udvara is hangos már, új kiállítás képeit csomagolják a kollégák. Mi, régészek, minden évben izgalommal várjuk tehát a március beköszöntét, hiszen tudjuk, hogy ilyenkor benépesül a határ, megkezdődik a munka a kiskertekben, s ami a számunkra a legfontosabb, ebben az időszakban gyakrabban cseng a múzeum telefonja is. Arról szeretnék most szólni, hogy az utóbbi években egyre többen tudatosították, hogy a különböző földmunkák alkalmával előkerülő „régi tárgyakat", azaz szaknyelven a régészeti leleteket megmentsék és rögtön jelentsék is az egyes múzeumoknak, a jelen esetben a komáromi (Komárno) múzeum régészeinek. Nagyon nagy Komárom—Hajógyár. A 10. sír aranylemezből Komárom—Hajógyár. Régészeti leletmentés készített lószerszámveretei az építkezési területen maradhat ki azóta. Az utóbbi években viszont további avar kori (7.-8. század) sírok és temetőrészletek kerültek elő Komáromban (Komárno), Nagykeszin (Veľké Kosihy), Keszegfalun (Kameničná) és Apácaszakállason (Opatovský Sokolec). Az utóbbi három lelőhelyen is több avar kori sírt sikerült megmentenünk, hozzájárulva a terület „fehér foltjainak" eltüntetéséhez, Alsó-Csallóköz kora középkori településhálózatának pontosabb megrajzolásához. Az utóbbi években, 1983—1985 között kora Árpádkori temető 13 sírját tártuk fel Bálványszakállas (Kameničná-Balvany) határában. Itt az első leletekre Bitter Mihály hívta fel figyelmünket, ő ugyanis homokkitermelés közben honfoglalás kori vaskengyeleket talált. A temető 8. sírja halottjának szájából előkerült I. László (1077—1095) pénz — az ún. halotti obulus — a temető használatának felső határát a 11. század végére keltezi. Ezt követően Árpád-kori telepmaradványokra bukkantunk Tanyon (Tôň) a Kistanyi-dombon valamint Bogyán (Bodza) a falu belterületén. Mindkét lelőhelyen cserépbográcsok peremtöredékeit is megtaláltuk, ezek Kárpát-medencei meghonosítása a magyarsághoz köthető. Az itt felsorolt csallóközi lelőhelyek sora azonban napjainkban is tovább bővült, hiszen az idén februárban Nagymegyer (Čalovo) határában a Vámostelek nevű határrészen őskori telepmaradványok és egy eddig meghatározhatatlan korú temető sírjai kerültek elő (az eddig feltárt három sírban ugyanis nem voltak biztos kormeghatározásra alkalmas leletek). Az említett lelőhelyen a szövetkezet szíves hozzájárulásával a leletmentés a Nyitrai Régészeti Intézet közreműködésével áprilisban folytatódik. Aránylag gyéren kutatott a Felső-Csalló-Komárom—Hajógyár. Avar gyermek sírjának feltárása segítség ez számunkra, hiszen a régész sem lehet jelen valamennyi földmunkánál, építkezésnél, így a leletek nagy részének előkerüléséről egyedül a leletbejelentöktől szerezhet tudomást (itt jegyzem meg, hogy a leletbejelentés minden állampolgárnak kötelessége is egyben). Ha az utolsó tíz esztendő régészeti „termését" vesszük bonckés alá, megállapíthatjuk, hogy szinte minden esetben a leletbejelentők vezették nyomra az illetékeseket. Mint a későbbiekben kiderült, az egyik esetben az eke vasa dobott a föld felszínére különféle cserépdarabokat, emberi maradványokat, máskor faültetés, csatornázás, homokkitermelés vagy házépítés alkalmával bukkantak elődeink hagyatékára. A leletek nagyobb arányú bejelentésével az utóbbi években a Csallóközben is egyre több kora középkori régészeti lelőhely (temető és egykori falumaradvány) került elő, ezek közül időközben a Komárom-hajógyári késöavar kori temető az ország határain kívül is ismertté vált. Ez utóbbi lelőhely világítja meg talán a legjobban a leletbejelentők nagy erkölcsi felelősségét régészeti leleteink megmentésével kapcsolatban, hiszen ha 1979 márciusában a hajógyár kollégiumának építésvezetője nem jelenti a csatornázási munkálatok közben előkerült emberi és állati csontokat, bronz öwereteket, vajon megismertük-e volna Közép-Európá egyik legszebb, az avar kutatás szempontjából ma már nélkülözhetetlen lelőhelyét? A kérdésre rögtön válaszoltunk is: majdnem bizonyos, hogy nem! Azt is tudatosítani kell végül, hogy a legtöbb esetben szinte lehetetlen az első leletekből következtetni az adott lelőhely jelentőségére, a pontosabb ismeretek „beszerzésére” a régészeti ásatás hivatott. A Csallóköz területén hosszú ideig egyetlen jelentős avar kori lelőhelyet ismertünk, mégpedig az 1950-es évek elején feltárt alsógelléri (Holiare) temetőt, melynek leletanyagát Anton Točik tette közzé Slawischawarisches Gräberfeld in Holiare címmel. A 788 síros temetkezőhely időközben az egyik legismertebb közép-európai leletegyüttessé vált, s a Halomdomb „kincse" szinte egyetlen, a korral foglalkozó publikációból sem köz területe, régészeti leletek napjainkban ritkábban kerülnek elő Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és Somorja (Šamorin) környékén. Ennek egyik oka nyilván abban rejlik, hogy a dunaszerdahelyi múzeumnak hosszú ideig egyáltalán nem volt régésze, s egy rövid periódustól eltekintve ma sincs. S miután a régész jelenléte meghatározó egy-egy terület kutatottságának színvonalára, így ezen a területen látványos előrehaladásra, új lelőhelyek tömeges felbukkanására sajnos továbbra sem számíthatunk. Dr. TRUGLY SÁNDOR A szerző felvételei 8
