A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-20 / 21. szám

Ha nem is sokkal, mégiscsak később érkezik a tavasz er­refelé a hegyek lábánál, mint azt a mi tájainkon megszok­tuk. A Vajgar tó víztükrének kékjét mindössze a part menti házak s egy erdősáv keskeny csíkja választja el ettől, hogy első szerelmes tavaszi bódulatában össze­ölelkezzen az égbolt kékjé­vel. Idébb a város tornyai­nak, évszázados épületeinek és virágba borult fáknak ezernyi színe játszik tükré­ben, akárcsak a falusi fehér parasztporta az előtte levő kacsaúsztatóéban. A főút mentén a fűben már hival­kodnak az első sárga virá­gok, kacsák fehér serege bukdácsol a nem messzi ha­lastó vizében, s kicsit odébb, mint sziget a zöld tengerben, erdőalji tanya falainak fehér­je és cserepeinek pirosa tű­nik elő a domboldalon. NÉMETH GYULA A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents