A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-22 / 17. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL A kassai magyar általános iskola Csengetytyű gyermekkórusa a rendezvény megnyitóján magánbeszélgetések során kiderült —, akik ez utóbbi két szempontból e könyvek nagyon sok hibáját felsorolták. A legtöbb bírálat azonban a szaktankönyveket érte. Morvay Gábor az alapiskolák történelemtankönyveinek szakterminológia -használatát vette nagyító alá s hívta fel a pedagógusok figyelmét a pontatlanságokra: a helytelen fordításokra, a fölöslegesen használt idegen kifejezésekre, a zavaros mondatokra. Galambos Ella a fizikatankönyveket analizálta ugyanilyen céllal — az eredmény ez esetben sem lett szívderitö. Tudjuk, a hibák feltárása nélkül aligha léphetünk előre. A ma hibái nagyon mélyen a múltban gyökereznek, a rossz magyarságé és tartalmilag is kifogásolható tankönyvek, a nem minden esetben megfelelő pedagógusi munka nemzedékeken keresztül éreztette hatását. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a ma elkövetett tévedéseinknek a jövő nemzedéke fizeti meg az árát. Ezért örültem különösen a javító szándékú tankönyvelemzéseknek. Ugyanígy — mivel legnagyobb az olvasótábora — a sajtó nyelvezete is fokozott Történelmünknek talán nem volt egyetlen olyan időszaka sem, amikor nyelvünket nem érték volna más idegen nyelvi hatások. Kezdhetném a honfoglalás korával, a nemzetet alkotó különböző törzsek nyelvi kölcsönhatásával, később a latin nyelv hegemóniájával, s folytathatnám a sort a német és a környező országok nyelvének szerepével. A kölcsönhatással — amíg az nyelvünk fejlődését, gazdagodását szolgálta — nem is volt baj. Megálljt akkor parancsoltak a nemzet legjobbjai, amikor a magyar nyelvtől idegen elemek befogadása nyelvromlást, rossz irányba való eltolódást eredményezett. Az 1811-ben, a Tövisek és virágok című epigrammagyüjtemény kiadásával elkezdődött nyelvújítás óta hol többen, hol kevesebben, de mindig vannak, akik nyelvünk védelmében szót kémek, tollat ragadnak. „S valóban, az anyanyelv ismerete, kifejezőeszközeinek tudatos használata szóban és írásban egyrészt alapvető feltétele, másrészt pedig fokmérője minden egyéb szellemi érték birtoklásának : a műveltségnek." Csehszlovákiában a magyar nyelvművelés legfőbb fóruma a Kassán (Košice) megrendezett Kazinczy Nyelvművelő Napok. Az 1967-ben indított kezdeményezés létjogosultságát az évek bizonyították, szükségességét nap mint nap igazolja életünk. így az idén immár tizenkilencedszer rendezte meg a Csemadok Központi Bizottsága a társrendezőkkel közösen a Kazinczy Nyelvművelő Napokat. Március 17-e és 19-e között a kassai Hutník Szállóban ismét találkoztak a pedagógusok, újságírók, írók — mindazok, akiket a csehszlovákiai magyarság nyelvének állapota érdekel, s akiknek lehetőségük nyílt arra, hogy eljöjjenek. Nem tölti be — nem is töltheti be — a „megváltó” szerepét ez a fórum; csupán a jelzéseket adja le: hol a baj..., mi a baj...., észrevesszük-e a hibákat. Az idei Kazinczy-napok fő témái a nyelvünket érintő problémák közül valóban a leglényegesebbek voltak: a nemzetiségi iskolák tankönyveinek nyelvi arculata, a sajtónyelv és a Yiyelvjárásgyűjtés. A témaköröket nem az elhangzás sorrendjében, hanem a bennem kialakult fontossági sorrend szerint csoportosítottam. Négy előadás és tartalmas korreferátumok foglalkoztak tankönyvkiadásunkkal. Kecskeméthy Győző a tankönyvírás és fordítás gyakorlati kérdéseivel ismertette meg hallgatóságát, s nagy áttekintéssel foglalkozott a helyzettel. Nem titkolta a nehézségeket sem, hiszen gyorsan jó minőségű /V nWl ÍJ/ + * < ■■ fl. i f m Ebessz ilpsi ť'SsBfc* Á rli Wmm KIS •! J hSÉSill f Hl , A szép magyar beszéd versenyének győztesei az I. kategóriában Mácza Sára munkát végezni, szűkös anyagi feltételek mellett, bizony nehezen lehet. Mindezek ellenére nyelvtankönyveink arculata nem a legrosszabb. Legalábbis ez derült ki Nobel Iván magyarországi előadó értékeléséből. Kiemelte az olyan szerkesztési elemeket, amea II. kategóriában Marczi Erzsébet lyek szemléletessé teszik a tankönyveket, ezáltal érthetőbbé a tananyagot. Nyelvi és tartalmi szempontból sem talált különösebb kivetnivalót az általános iskolák magyarnyelv-tankönyveiben. Nem úgy a gyakorló pedagógusok — mint az később a vita és Mintegy kétszázan hallgatták végig az előadásokat odafigyelést kíván. Újságcikkeink is — sajnos — tükrözik, hogy kialakult egy sajátos csehszlovákiai magyar nyelv — amely, hogy finoman fogalmazzak: nem kívánatos. Ezt eddig is tudtuk és próbáltunk is tenni ellene, de mikor Mayer Judit az Új Szó nyelvi arculatának elemzése közben fellelt hibák garmadáját sorakoztatta fel, s állított görbe tükröt elénk, újságírók elé: bizony kényelmetlenül éreztük magunkat. Mert tegyem gyorsan hozzá: bármelyik csehszlovákiai magyar lapunkat elemzi, mindegyikben megtalálta volna az általa felsorolt hibatípusokat. Hogy csak a leggyakoribbakat idézzem: a vonatkozó névmások helytelen használata; hibák a számbeli egyeztetésben; a szlovák szavak helytelen magyar fordítása (pl.: s itt egy nagyon hosszú listát kellene közölnöm) és persze az idegen gondolkodásmódot tükröző mondatszerkesztés. Mindenesetre szükséges, hogy ezeket a hibákat időről időre számba vegyük, hogy tudatosan próbáljunk védekezni ellenük. A magyarországi Békési Imre előadása más szempontból, de szintén az újságírók felelősségére mutatott rá. A sajtónyelvi szövegalkotással foglalkozott, értékes példákkal bizonyítva, milyen publicisztikai torzszülöttek jönnek a világra a stilus követelményeinek be nem tartása eredményeképp. A nyelvjárásgyűjtésről két magyarországi 6
