A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
492 11 hogy nagyobb szilárdságot érjenek el. Első részét az orr, hátulját a farfa (ülés) alkotja. A ladik a csónakhoz hasonlóan egyetlen szög felhasználása nélkül, csapozással készül. A munkafolyamat be- Ladikok fejezéseként a ladik alját vastagabban, a Labore folyón oldalait vékonyabban forró szurokkal De bármennyire gondosan öntik is be szurokkal a ladikot, a hosszú vízben állás előbb-utóbb a szurkot is kikezdi, miközben a deszkák is korhadnak. Így természetes, hogy a víz bekerül a ladikba. Ezért egy-egy halászatra induláskor a halász a vízhányóval (vízmerítövel, szapollyal) kihányja a benne lévő vizet. A vízhányó fából faragott vagy pléhből kiképzett szeneslapát alakú eszköz. Hajdan a halász a szapolyt ivóeszköznek is használta. • Sorozatunkban egyfajta keresztmetszetét adtuk a hagyományos halászat eszköztárának, a hozzá fűződő halászati módoknak. Célunk az volt, hogy fő vonalaiban megismertessük az olvasót egy letűnőben, átalakulóban levő munkával, a népi halászattal. Itt is jól kivehető az átadás-átvétel-továbbélés természetes törvénye. Az egyes halászszerszámok, illetve azok részeinek egy-egy névvariánsa azt is jól érzékelteti, hogy minden tudatosság nélkül mint gazdagította a halászember is nyelvünket. Mégpedig úgy, hogy az eszközöket a számára „legmegfelelőbb", a közösségben elfogadott, meghonosodott néven használja. Igyekezett megtartani az archaikumot, de olykor akaratlanul is megpróbálkozott egy-egy név továbbfejlesztésével. A legtöbb esetben úgy írta körül a szerszámot, hogy az adott megnevezés a legjobban fejezze ki a szerszámhoz (szerszámrészhez) fűződő műveletet. Ezekben a nevekben sok évszázados tapasztalat, halbiológiai és természeti ismeret rejlik. Ezek arra tanították meg a halászt, hogy többek közt, „túljárjon a halak eszén", s ha szükséges, a legfur• Sorozatunk befejező részében a halászat járulékos eszközeiről ejtünk pár mondatot, azaz a halászattól elválaszthatatlan szállítóeszközről, az egykori csónakról, majd a későbbi ladikról. A köznyelvben minden megkülönböztetés, szétválasztás nélkül hol a csónak, hol a ladik megnevezést használjuk. Élve az alkalommal ezúton hadd mondjuk el, hogy: a csónak alapanyaga a kemény tölgy- vagy nyárfa. Készítésének lényege, hogy egy darab fatörzsből (a teknővájáshoz hasonlóan) vájták, miközben a hátsó részben egy ülőkét (kutyaülöt) is kiképeztek. A csónakot általában ácsmester vagy kerékgyártó készítette megrendelésre. Hossza elérte a nyolc-tíz métert. Amint mondják. „ha ez megindult a vízen, nehezen lehetett megtartani", tekintettel a súlyára. Formája: hosszirányban megnyúlt és az egyik vagy mindkét végén alulról fölfelé domború csúcsban végződik. Stabilitását tekintve a csónak nem áll olyan biztosan a vízen, mint a laposfenekű ladik. A 19. század második felétől a csónakot fokozatosan felváltotta a ladik, melyet ma minden halász használ. Előregyártott négy-öt méteres deszkából készül mind az alj, mind az oldal és a fenék része. Egyedül a ladik benkje (váza) van tölgyből, míg az összes burokrész fenyödeszkábói. Felülről kötéssel (keresztfával, járomfával) rögzítik, beöntik, hogy a deszkák közti rést betömjék. Egykor a csónakot, majd a ladikot a halászaton kívül a folyón való közlekedésre, Szirénfalván (Ptrukša) árvíz idején a termés hazahordására is használták. Volt olyan időszak, hogy „húsvétkor még öntözködni is ladikon jártunk" — emlékeznek az idősek. A csónak és ladik tartozéka, kiegészítő eszköze az evező (evezőlapát, övedző), mely minden nem motoros vízi jármű hajtására, kormányzására szolgál. Rendszerint egy darab fából készült lapátszerű eszköz. Három fő részből, a rúdból (szárnyéiból, vágójából, tallából) áll és keresztirányú fogantyúban (mankó, kaccs) végződik. fangosabb módon is, de zsákmányul ejtse. Azt azért ne feledjük, hogy a kívülről romantikusnak hitt vízivilágnak is megvannak a maga buktatói, akadályai, melyeken a halász csakis úgy jutott túl, ha betartotta az írott és íratlan emberi és természeti törvényeket. És a hajdani paraszthalász nem kedv- és időtöltésből, hanem inkább kényszerből halászott: hogy kiegészítse családja ételszükségletét, valamint hogy a halértékesítés révén némi pénzhez jusson. D. VARGA LÁSZLÓ (A szerző felvétele)
