A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
"Ahogy volt, úgy A kilencvenhat éves színésznő: MAKAY MARGIT Aprókat lép, finoman tipeg. Kezében a bot — biztonságérzet. Szavai szétszabdalják, mozdulatai összerakják az éveket. Ezemyolcszázkilencvenkettöben született. Kacagva mondja: nem élne még egy életet. Pályafutását Miskolcon kezdte, onnan került Budapestre. Játszott a Vígben, igazgatója volt a Madách Színháznak, nagy formátumú drámai tehetsége a Nemzetinek, legidősebb színésze a Játékszínnek. Húszéves korában filmezett először — ma, kilencvenhat évesen ismét forgat. Mészáros Márta, Piroska és a farkas című Délután — az otthonában (Fotó: Helyey Zsuzsa) kanadai—magyar koprodukcióban készülő modern meséjében ő játssza a dédmamát. A kedves, megértő, jóságos dédmamát. Ilyen a valóságban is: pici asszony, nagy-nagy melegséggel. „Az a kép ott a falon, az olajfestmény ... anyám, öcsém és én ... Bécsben készült, nagyon rég. Anyám kilencvenkét évet élt. Szívroham vitte el. Délután még römizett... jól ment a lapja. Éjjel halt meg. Az öcsém a harctéren veszett el. Fiatal volt, a húszat sem töltötte be. Az apám ? Ö huszártisztként Tíz évvel ezelőtt az Egy erkölcsös éjszakában (Markovics Ferenc felvétele) élte az életét. Nem volt nála nagyobb gyerek a családban. Miskolcon, a kaszárnya udvarán meg a lovak között, az istállóban rajcsúroztunk örökké. Bohém ember volt, játékos lélek. Úgy ült a nyeregen, hogy csak úgy bolondultak érte a nők. Szép volt az én életem is. Akárhol játszottam, mindenütt jól éreztem magamat. A legnagyobb ajándék, amit kaphattam: a közönség szeretete. Amint kiléptem a színpadra, azonnal megtapsoltak. Örültek nekem. Dédelgettek. Persze, akit dédelgetnek, annak ellenségei is jócskán vannak. így volt ez mindig, és így lesz ez sajnos a jövőben is. Minél magasabbra ugrik az ember, annál több irigyet szerez magának. Ezt mosollyal kell tudomásul venni. Elégedetlen? Én? Soha! Ahogy volt, úgy volt. Ezt mondtam mindig és ezt mondom ma is. Nem akarok visszacsinálni semmit. Elölről kezdeni sem. Ki tudja, megtalálnám-e még egyszer ugyanezt a jó utat? Mert ez a fontos: jó úton haladni. Azt csinálni mindig, amiben örömét leli az ember. Én sem törődtem mással, csak azzal, ami jól esett. Amit nem találtam megfelelőnek, azt egyszerűen ellöktem magamtól. Arra nem figyeltem oda. Konfliktusom, kellemetlenségem egyetlen egyszer volt... Major Tonnással. Ő játszotta Tartuffe-öt, én meg Elmirát. Piszkos volt a körme, megkarmolta a nyakamat a próbán. Legközelebb ne felejtsen el kezet mosni csúszott ki a számon, ebből lett aztán a nagy harag ... egy egész életre. Major volt az igazgató... lejárt a szerződésem és szólt, hogy mehetek, ahova akarok, ő nem köt velem új szerződést, az biztos. Nem is kötött. Évekig a festményeimből éltem. Sorra eladtam mindet, ez az egy maradt csak, ami Bécsben készült. Ettől akkor sem váltam volna meg, ha éhen halok. Egy év után, amikor nem volt már mit eladni, felmentem a miniszterhez és kipakoltam. — Miért nem jött korábban? — Ezt a választ kaptam. Ezerkilencszáznegyvenötöt írtunk. És egyenes lett ismét az utam. Visszakerültem a Nemzetibe ... Majorhoz. Partnerek lettünk újra: meg kellett volna bocsátanom neki. Nem tudtam. Nem maradt más hátra: mímeltem, hogy mindent elfelejtettem. Filmben 1977-ben játszottam legutóbb, Makk Károlynál. Akkor azt hittem, vége. Hogy az Egy erkölcsös éjszaka után már nem jöhet semmi sem. Erre kilencvenhat évesen engem hív egy rendező. Tündéri nő ez a Mészáros Márta, igazán elragadó. A szerep? Játszottam már jobbat is, rosszabbat is. Igen, nekem nem kell sok. Nem voltam én nagy igényű sosem. A szerelem? Tizennyolc éves koromban találtam egy embert — ő lett a férjem. Amíg élt, neki éltem. Meg a hivatásomnak. Aztán maradt az utóbbi. Hogy mi lesz holnap? Holnap megint délig alszom SZABÓ G. LÁSZLÓ Az ifjúság a világon mindenütt egyforma. Kalandra vágyik, de megpihenni, erőt gyűjteni a szülői házba tér vissza. Bár itt is érheti csalódás. A testvérek című japán filmben a fiúlány testvérpár között bontakozik ki konfliktus Kairó vörös rózsája a címe Woody Allen legújabb fantáziajátékának. Woody Alen munkásságával nem most találkozhat először a moziláto gató közönség. Filmjei nálunk is jól ismertek. Woody Allen nemcsak mint színész, hanem mint rendező és forgatókönyvíró is kiemelkedő egyéniség. A most nálunk is bemutatásra kerülő fantáziajátékával visszamegy az időben, egészen a harmincas évekbe. A cselekmény három síkon zajlik: a főhős lelép a vászonról és Cecília, a női főszereplő ezáltal különös helyzetbe kerül... Ha mi nem is — vagy csak késve, de akkor már minek — de a finnek ez idén is hódolhattak kedvenc sportjuknak, a hószurfingnek. Sebaj, majd a nyáron pótoljuk, de mi inkább a vízen vitorlázunk 8
