A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
TATI KA -BÁL A meglepetés is az élet velejárója. A kellemes meglepetés is. Hazai magyar táncmozgalmunkban ilyen volt a Tátika és az Ekeli Summások februárban rendezett Tátika-bálja. A tízéves létezése alatt kulturális életünkben komoly megbecsülést kivívott Tátika gyermektáncegyüttes és a belőlük kinőtt Ekeli Summások táncegyüttes gondolt egy nagyot, s Hodek Mária tanárnő vezetésével farsangfarkán népművészeti bált rendezett. A táncot a színpadról levitte a táncparkettre. A nézőkből táncosok lettek és együtt ropták a táncot a két együttes népviseletbe öltözött tagjaival. Ez lett a bál egyik nagyon komoly erénye. Igaz, az asztaloknál ülő, szórakozó közönség sokáig csak gyönyörködött a „táncos szereplők" táncában, „előadásában", de aztán megtört a jég és bizony a játékos lánctánctól kezdve már mindenki közösen járta, utána már nem volt külön néző, népviseletbe öltözött előadó és civilruhás szórakozó, hanem mór csak egy akarat, a tánc szépségének, a tánc magával ragadó erejének a törvénye uralkodott. A bál másik nagy erénye, hogy meghívták Mátyusföld egyes néprajzi altájegységeiben, falvaiban végzett néptáncgyűjtéskor megismert táncos, dalos adatközlőket, a hagyományos népi kultúra őrzőit. Martosról (Martovce) a kurjázót, a pilikézőt, az árgyélus gyertyást és az ugrós táncokat mutatták be, Kéméndröl (Kamenín) a kanásztáncot, a seprőst és a csárdást hozták magukkal, Tardoskeddröl (Tvrdošovce) a magyar verbunkossal, a magyar kettőssel és a váskatánccal kedveskedtek. Ráadásul mindannyian a saját falujuk egyszerű csárdását is eltáncolták. Ezt már együtt, egy zenére, egy nagy forgatagban járták Arany János Öldöklő angyalban megfogalmazott sorait késői utódokként igazolva : „Száz pár mozog, egyszerre mind. Lesz véghetetlen labyrinth, Egy összenőtt-font tömkeleg. Megfoghatatlan egyveleg. Melyben, ahány pár, annyiféle A tánc alakja és szeszélye. Mégis azonegy zenemérték Kormányozza mindenki léptét." Táncaik igazi élményt jelentettek. Ök maguk is nagyon élvezték, mert a táncokat valamikori valódi funkciójában táncolhatták el. Nem bemutató előadást tartottak, hanem csak úgy egyszerűen eljárták. Úgy, mint valamikor is táncolták a lakodalmakban, a bálokban. Saját szórakozásukra, a partner szórakoztatására, elbűvölésére. Menyecskék, korosabbak és idősebbek táncolták, mert ugye a 77 éves Borbély István bácsi Tardoskeddről, a 72 éves Jóba István bácsi Martosról talán már az idősebbek közé sorolhatók. A táncpartner, illetve a feleség is a 60—70 évesek korcsoportjába tartozott. De a' táncuk nem tükrözte a korukat, táncuk valamikori ifjúságuk tüzét hozta magával, talán csak a lépések megválasztásában és a tánc lendületében voltak kissé elővigyázatosabbak. Ami az ő táncuk figurabőségéből, technikai bravúrjából természetszerűleg hiányzott, azt a fiatalok, a „tátikások" táncaiban lelhettük meg. Nekik is teljes mértékben sikerült igazolniuk: jól megtanulták a leckét és jól mondták fel. így — együtt látva a martosiaktól és tőlük az ugrós-emelgetős csárdást, a tardoskeddiektöl a váskatáncot, a kéméndiektől a kanászost — tudja csak az ember igazán összehasonlítani a táncos nyelv ápolásának, a hagyomány elsajátításának, átvételének tisztaságát. Együtt volt jelen a régi és az új, úgy hogy egymást kiegészítette, értékben emelte. > Harmadik nagy erénye volt a bálnak a mutatás, a szórakozás tisztasága, a magasfokú közösségi együvétartozás tudata. Ennek kialakulását jelentősen segítették a külső körülmények is: a gyönyörű új művelődési ház tiszta termei, a Szűri és Varsányi vezette két jó zenekar, az ügyesen megszervezett tombola, a táncrendbe iktatott névpárosítással szervezett tánc, stb., de igaz megteremtői mégis a bál szervezői, rendezői voltak, a mindent figyelemmel kísérő, az együttesek mindenütt jelen levő tagjai és az önzetlenül mások szórakoztatását elsődleges célnak tekintő vezetők, szervezők. Nem tudom őket név szerint mind felsorolni — pedig megérdemelnék. Az ivóban, a konyhában, az előcsarnokban, a bálteremben mindig érezni lehetett jelenlétüket. Ügyeltek a rendre, tudatosítva azt, hogy hagyomány van kialakulóban, hogy a népművészeti, a táncházi mozgalom egy újabb fóruma formálódik, hogy Ekelen (Okoličná na Ostrove) most születik a Tátika-bál hagyománya. Mert a Tátika-bál újabb megjelenési fóruma volt a hagyományőrzésnek, a társadalmi együttélésnek. A bálok, a népmulatságok, a zenés-táncos szórakozások mindig is jelentős helyet foglaltak el egy-egy faluközösség társadalmi életében. Jelentőségük ma sem kevesebb, mint régebben volt. Ennek ellenére fájó, hogy az utóbbi évtizedekben formájukban, tartalmukban állt be jelentősebb változás — elszürkültek, ellaposodtak, elszegényedtek. Sok esetben már nem az együttlét, a közösen mulatva szórakozás, hanem csak a mutatás, a dorbézolás vált fontossá, megszokottá, uralkodóvá. Ebből talált és mutat kiutat az ekeli Tátika-bál. Tartalmassá, értékessé, emberibbé tette a szórakozással, mutatással töltött órákat. Segített újból emberközelbe hozni — hacsak egy estére-éjszakára is — egy nagyon szorgos falu lakosságát. TAKÁCS ANDRÁS A Tátika és a Summások A kéméndi hagyományőrző pár Martosiak — hagyományőrzők KRÜGER VIKTOR FELVÉTELEI 7
