A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
Ezerkilencszáznegyvenöt április négy! Történelmi emlék és élő valóság ez a dátum: a szovjet hadsereg ennek a napnak hajnalán hozta meg e hangulatos Duna-parti város szabadságát. Negyvenhárom esztendő, több mint négy kerek évtized telt el azóta, és a mai tizenévesek, de még mi, a gyermekeinknél húsz-huszonöt évvel idősebbek is természetesnek tartjuk Szlovákia fővárosának békés nyugalmát. Nekünk, a negyvenes éveink legelejét taposok korosztályának szintén már csupán a szülőktől, nagyszülőktől hallott emléknek számítanak a második világháború eseményei... Jómagam is így vagyok ezzel, hiszen pár hónap híján negyvenkét éve élek Bratislavában. Itt születtem, mint ahogy itt látták meg a napvilágot annak idején a szüleim, sőt, anyai ágon a nagyszülők is. Jól ismerem hát utcáinak és házainak többségét, megszoktam a négysávos úttestekké szélesített valamikori kocsiutak egyre vadabb forgalmát. Mindezek alapján könnyűnek tűnhet a rám osztott feladat, hogy a felszabadulási évforduló kapcsán írjak egy rövid helyzetképet szülővárosomról. A valóságban azonban távolról sem olyan egyszerű újságírói feladat felmutatni mindazt, ami a sok-sok átépítés — esetenként indokolatlanul elhamarkodottnak bizonyult bontás — ellenére is széppé, meghitté varázsolja ezt az egykori koronázó várost, amelynek tornyait a Duna tükrén látom lebegni. Úgy mondják, napsütéses, igazi tavaszias nap volt az a hajnal, amikor a nap felkeltével délkeleti irányból megindult a szovjet csapatok: a Sumilov tábornok vezette 7-es számú gárdahadsereg és a Holosztyjakov ellentengernagy vezette Dunai Flottilla közös hadművelete. Katonák és történészek tudják: meghatározó a győzelmek pillanata, hiszen két nappal később, április hatodikén már meg is tarthatta első ülését a forradalmi nemzeti bizottság. A felszabadulás óta beállt sokirányú fejlődés adatainak számbavételét kezdhetem akár a népesség gyarapodásának kifejező adataival, hiszen a lakosság száma az akkori 143 ezerről 440 ezerre emelkedett, ami Szlovákia lakosságának nyolc százalékát jelenti. Ebből a lassacskán már a félmillióhoz közelítő számból több mint százezren a Duna jobb partján, az egykori Ligetfalu (Petržalka) helyén épült vadonatúj lakótelepeken élnek. A lakások száma a legutóbbi két évtizedben esztendőnként már több mint ötezer új otthonnal gyarapodott. Természetesen, ehhez az is kellett, hogy a jó negyven esztendővel ezelőtti 68 négyzetkilométerről 368 négyzetkilométerre növekedjék a szlovák főváros területe. A második világháború előtt egyetlen egyeteme volt Bratislavának alig háromezer hallgatóval, ma viszont a szlovákiai főiskolásoknak csaknem kétharmada végzi tanulmányait a főváros felsőoktatási intézményeiben. Napjainkban a fővárosi ipari vállalatok évi termelési volúmene jócskán meghaladja a 30 milliárd koronát, ami Szlovákia ipari termelésének mintegy tizenöt százaléka. Napjainkban valóban már csak történelmi lecke a város felszabadulását megelőző harcok mozzanatainak rész-4
