A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-25 / 13. szám
TANKÖNYV A Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztősége az ötvenes évek elején két szerkesztővel kezdte munkáját. Jelenleg tizenöten dolgoznak itt: 12 szerkesztő, 1 képszerkesztő, 1 gazdasági előadó és a szerkesztőség vezetője, Kecskeméthy Győző, aki 1986. december elsejétől irányítja hivatalosan is a kis közösség munkáját. LESZ! • Mely iskolatípusok számára készítenek magyar tankönyveket? — Szerkesztőségünkben az alap- és középfokú iskolák számára készült tankönyveket rendezzük sajtó" alá. Mi szerkesztjük a magyar tanítási nyelvű általános iskolák, kisegítő iskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek tankönyveit, de kiadunk módszertani kézikönyveket is. • Hány könyvet jelent ez évente ? — Szerkesztőségünk évi termése kb. 120—140 kötet. Ennek a mennyiségnek a legnagyobb része első kiadás, tehát teljesen új tankönyv, az újra kiadott művek száma jóval kevesebb. Ez azt jelenti, hogy egy szerkesztőre évente átlagosan 10— 12 könyv megszerkesztése jut, ami még akkor is nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a tankönyveknek a terjedelme eltérő és újra kiadott kötet is akad közöttük, amellyel viszonylag kevesebb a gond. • Ez valóban nagy megterhelést jelent egy-egy szerkesztőnek. Hogy győzik? — Hát nem könnyen, de ösztönöz bennünket az a tudat, hogy a tankönyveket sokezer magyar diák és padagógus várja a különböző iskolákban, s mi nem okozhatunk nekik csalódást. Nem szeretném, ha panaszkodásnak tűnne, csupán a tények rögzítése végett mondom el: míg a szlovák tankönyveket szakosodott szerkesztőségekben készítik, tehát külön szerkesztősége van a matematikai és fizikai tárgyú tankönyveknek vagy az irodalomkönyveknek, a magyar szerkesztőség munkatársai mindenféle tankönyvvel foglalkoznak. Sőt, mi gondozzuk azoknak a tankönyveknek a magyar változatát is, amelyeket az Alfa Könyvkiadó jelentet meg. Ezek kivétel nélkül műszaki jellegű kiadványok, tehát elektrotechnikai, gépészeti és építőipari tankönyvek; a számuk jelentős, s a szerkesztésüket alaposan megnehezíti, hogy számos témakörhöz nincs megfelelő szakképzettségű szerkesztőnk és ezekre a kiadványokra olykor fordítót is nagyon nehéz találni. S ha már a nehézségekről kezdtem beszélni, szeretném elmondani azt is, hogy bizony egyik-másik alaptantárgyhoz sincs megfelelő képzettségű szerkesztőnk. Nincs például zeneszakosunk, biológusunk, közgazdászunk, történelem—földrajz szakosunk, építészünk. Elmondhatom viszont, hogy az elmúlt négy esztendőben hat új ember került a szerkesztőségbe, közülük hárman egyenesen az egyetemről érkeztek, friss diplomával a zsebükben. Villamosmérnök és gépészmérnök is van közöttük, s ez nagy segítséget jelent számunkra a műszaki tankönyvek szerkesztésében. • A magyar tankönyvek döntő többsége fordítás. Milyen a kapcsolatuk a fordítókkal? — Aligha kell bizonygatnom, hogy a magyar szerkesztőség legfontosabb külső mun(Beszélgetés Kecskeméthy Győzővel, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetőjével) katársai a fordítók. Sokan, akik nem ismerik a valós helyzetet, azt hiszik, hogy egy-egy tankönyv lefordítása nem nagy feladat, s emellett még szépen jövedelmez is. Találkoztam már olyan ajánlkozókkal, akik évi négy-öt könyv lefordítását is elvállalták volna, ami szerintem képtelenség, hiszen már az is nagy dolog, ha a fordító munkahelyi teendőit elvégezvén egy vagy két könyvet tisztességesen lefordít. A fordítás nem abból áll, hogy szó szerint lefordítjuk a szlovák vagy cseh szöveget. Sokszor lexikonokat, szakkönyveket és természetesen mindenféle szótárakat kell lapozgatni olykor egyetlen szó kedvéért is, s ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a magyar szöveg stílusa eleven és világos legyen, elvégre a tankönyv nem csupán információkat közöl, hanem gondolkodni és beszélni is tanít. Úgy vélem, a fordítás nemcsak elhatározás, hanem rátermettség kérdése is. Régebben gyakrabban előfordult, hogy a gyengébb fordítást is kiadtuk, mert egyszerűen nem volt jobb. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a rossz fordítást vissza tudjuk küldeni és más fordítót bízunk meg a feladattal. Sok gyakorló pedagógus fordít nekünk. Nagy segítséget jelentenek számunkra a szakközépiskolák tanárai, például a kassai (Košice) Schönherz Zoltán gépipari és elektrotechnikai szakközépiskola vagy a komáromi (Komárno) gépipari szakközépiskola oktatói, akik fordítókként és lektorokként egyaránt közreműködnek a tankönyvek előkészítésében. Egyre több olyan fordítónk is van, aki valamilyen tudományos intézetben dolgozik. De szívesen vesszük új fordítók jelentkezését is. • Hogyan történik a fordítások szakmai elbírálása? — A lektorok többsége aktív fordító is, s általában olyan fordítás elbírálására kérjük fel őket, amely összefügg szakterületükkel vagy szakképzettségükkel. Sajnos, ennek ellenére előfordulnak kisebb-nagyobb fordítási hibák, amit újabban szóvá is tesznek a csehszlovákiai magyar lapok hasábjain. Mi őszintén örülünk ezeknek az észrevételeknek, hiszen egy esetleges újrakiadás során a jelzett hiányosságokat már ki tudjuk iktatni. Nem mentségünkre, csupán magyarázatként azonban azt is el kell mondanom, hogy egy-egy tankönyv lefordítására és megszerkesztésére nagyon kevés idő áll rendelkezésre, ilyen feszített munkatempó mellett szinte törvényszerűen bekövetkeznek mindenféle bakik. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a tankönyvek tartalmáért nem a kiadót, illetve a magyar szerkesztőséget kell felelősségre vonni, hanem a szerzőket vagy azokat az intézményeket, amelyek a tankönyv megírását elrendelték, ill. jóváhagyták. S ha már a különböző észrevételekről esett szó, szeretnék egy kéréssel fordulni a pedagógusokhoz: legyenek olyan kedvesek és írásban küldjék el a kiadóba az általuk használt tankönyvekben talált hibák jegyzékét, de talán még jobb lenne, ha magát a kijavított tankönyvet juttatnák el hozzánk. • Mennyi idő telik el a szlovák tankönyv és a magyar fordítás megjelenése között? — Általában két esztendő, de ez sok min-12
