A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-25 / 13. szám

gunknak. A porszennyeződésnél sokkal jelentősebb a levegő gázszennyeződése. Jelentőségét tekintve vitán felül első helyen áll a kén dioxid. Kén-dioxidot termel a kohóipar, a hőerőművek, a közlekedés, a távfűtés, az olajipar és sok más ágazat. A gázszennyeződés 93 %-át a kén-dioxid teszi ki. Mi a sorsa és jelentősége a levegőbe kerülő kéndioxidnak? Először is a vízzel kénessavat alkot, majd a napfény hatására kénsavvá alakul át. Mindkét sav nagyon agresszív, megtámadja mind az élő szervezeteket, mind az élettelen tárgyakat. Az élő szervezeteknél elsősorban a növények ellenállóképességét csökkenti a betegségekkel szemben, nagyobb koncentrációja pusztulásukhoz vezet. Az embernél fokozott hajlamot vált ki a felső légutak megbetegedéseire és az allergiás eredetű betegségekre. A kénes gázok és esők megtámadják pl. a pléhtetőket, rövidítik ezek élettartamát, korrodálják a vasszerkezeteket, roncsolják a márványszobrokat, az épületeket és a burkolatokat, növelik a talaj savanyúságát. Az ún. „savas esők" sajnos megszokott jelenséggé váltak, és sújthatják azokat az országokat is, amelyek maguk ilyen jellegű szennyeződést nem is produkálnak. A nitrogénoxídok is jelentős légszennyező vegyületek; elsősorban a vegyipari termelés folyamán kerülnek a légkörbe. A kén-dioxidhoz hasonlóan vízzel savakat alkotnak, ezek azonban még a kénsavnál is agresszivabbak, szerencsére arányuk jóval kisebb. A vegyipari sósav- és műanyaggyártás során, valamint egyes műanyag hulladékok megsemmisítésekor klór és hidrogénklorid kerülhet a levegőbe. Mindkét gáz veszélyes méreg, súlyosan károsítja a növényeket, állatokat, a fémszerkezeteket, a talajt és az épületeket. A cellulózgyárak kellemetlen szagú és káros gáznemű mellékterméke a kén-hidrogén, amely kellemetlen záptojásra emlékeztető szagú anyag és igen toxikus. Súlyos gondot jelent az alumínium- és a műtrágyagyártás során keletkező hidrogénfluorid és más fluorvegyületek. Ezek rendkívül súlyosan károsítják az egész élő környezetet, amellett jelentős a rákkeltő hatásuk is. Nem lebecsülendő szennyező forrás a közlekedés. A kipufogó gázok kén-dioxidot, szén-monoxidot, ólomvegyületeket és rákkeltő benzpirén-származékokat is tartalmaznak. Még a kozmetikai ipar is veszélyezteti légkörünket, hiszen a spray-ekben használatos hajtógázok — a freonvegyületek — súlyosan károsítják a Földet óvó ózonpajzsot. A mezőgazdaság sem maradhat ki a felsorolásból. Gondoljunk csak a repülőgépes permetezés veszélyeire, a műtrágyázásra, a vegyszeres gyomirtásnak a légkörre gyakorolt káros hatására, a kultúrnövények által produkált fantasztikus mennyiségű virágpor allergén hatására és még sok egyébre. Ha belegondolunk abba, hogy egy felnőtt 5—6,5 liter, egy kemény fizikai munkát végző személy pedig 90 liter levegőt is belélegez percenként, megértjük, hogy a légszenynyezödés az emberi egészség szempontjából egyáltalán nem mellékes. Mi a megoldás? A porszennyezödés kiszűréséről már beszéltünk. A káros gázok felfogására, vagy szintjük csökkentésére is van mód. Jelentősen csökkenthető a kén dioxid mennyisége, ha a hőerőművek helyett atomerőműveket állítunk üzembe. A közlekedés is keres — reméljük járható — kiutakat, gondoljunk itt akár az alkoholalapú üzemanyagok vagy a hidrogén alkalmazására.

BOGOLY JÁNOS (Fotó: a szerző)

ta lehet: por- es gaznemü. A porszennyezés fő forrása a kohóipar és az energetika (hőerőművek). Nem jelentéktelen persze a cementgyárak és magnezit üzemek által kibocsátott por mennyisége és hatása sem. A légkör porszennyeződése többféleképp okozhat kárt. Csökkenti a légkör fényáteresztő képességét, a növények asszimilációs folyamatait, tehát csökkenti a terméshozamokat, az erdei biomassza produkcióját. A finom por eltörni a növények légnyilásait, befedi a talajt, szinte megfojtja őket. Nem közömbös a por vegyi összetétele sem. A nehézfémeket tartalmazó porok mérgezők, közvetlenül is károsíthatják az élő szervezeteket. Egészen különleges helyet foglal el a

cementgyárak és magnezitüzemek által kibocsátott por. Ez igen apró, mikroszkopikus szemcsékből áll, nagyon könnyű, így messzire is elviszi a légáramlás, sokáig lebeghet a levegőben, ami fokozza árnyékoló hatását. Lecsapódva viszont szinte betonburokként bezárja a növények felületét, fokozatosan teljesen leállítja életfunkcióikat. Talán a porszennyezödés gondja látszik a legjobban megoldhatónak a közeljövőben. A már kidolgozott eljárások is hatékonyak, gondoljunk csak pl. az elektrosztatikus és más porszűrőkre. A felfogott por jelentős nyersanyagforrás is lehet az ipar egyes ágazatai számára. Az ilyen úton kinyert nyomelemek sok értékes devizát takaríthatnak meg népgazdasáAz emberi civilizáció fejlődése folyamán korunkban jutottunk el ahhoz a határkőhöz, amikor a magunk alkotta környezeti ártalmak egészségünket, sőt olykor létünket is fenyegetik. Nem lehet kézlegyintéssel elintézni a levegő növekvő szennyeződését, a felszíni vizek állapotát, a talaj pusztulását, növények, állatok eltűnését a természeti környezetből, a táj képének előnytelen átalakulását, bár a régi szemlélet képviselői még mindig úgy vélik, hogy ezek a gondok maguktól megoldódnak. Nem is olyan régen, mindössze pár évtizede még a környezeti ártalmak valóban nem érintették a világ minden részét, felül tudott kerekedni a természet megújulása. Mostanában azonban megközelítettük, sőt egyes viszonylatokban túl is léptük azt a tűréshatárt, ami fölött már nincs öntisztulás, nincs regeneráció, a károsodás jóvátehetetlenné válik. A környezeti ártalmak megszűn tek egyes szűk területek belső ügyei lenni, hisz pl. a savas esők több száz kilométerre is elviszik az erőművek kénszármazékait, az Antarktiszon élő pingvinek zsírjában kimutatható a DDT, a mezőgazdasági termékeket a nagyüzemi termelésből kapjuk stb. tehát a gondok nemzetközivé váltak, így nemzetközi összefogást, összmunkát és megoldásokat kívánnak, a törvények, rendeletek, egészségügyi a környezetvédelmi rendszabályok egységesítését és betartásuk nemzetközi ellenőrzését. Köztudott, hogy sem a környezetkímélő technológiák, sem az előírt szintek betartása nem olcsó, ezért szokás hivatkozni a gazdasági érdekek elsődlegességére. Azt hiszem ebben a vonatkozásban nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy nem lehet olyan gazdasági érdek, amit az emberi egészség és az emberiség létének megóvása fijlé helyezhetnénk.

A LEVEGŐ

Az ember létéhez feltétlenül szükséges életközeg egyik nélkülözhetetlen eleme. Bolygónk egyik legnagyobb kiváltsága, hogy olyan gázburok veszi körül, amely lehetővé teszi az élet kialakulását és fennmaradását. Az atmoszféra vastagsága legalább tízezer kilométer, persze az ember és a többi magasabb rendű élőlény csak a földközeli néhány kilométeres rétegben, az ún. trojxiszféra kétharmadában tud élni és megmaradni. A légkör szerkezete nem egységes, különböző sűrűségű, összetételű és hőmérsékletű rétegekből áll. A földi élet számára jelentős a sztratoszférában elhelyezkedő ún. ózonpajzs, amely felfogja az élőlények számára káros ibolyántúli sugárzás zömét.

A levegőt szennyező források — eredetüket tekintve — két csoportra oszthatók. Elsőként említeném a természeti eredetű forrásokat, amelyek nem az emberi tevékenység következményei. Ezek hozzájárulása a levegő szennyeződéséhez nem is olyan jelentéktelen, mint ahogy azt az első pillanatban gondolnánk. Pl. kozmikus por formájában naponta kb. 1000 tonna anyag rakódik le a talajra. Nem jelentéktelen a tűzhányók por- és gázszennyezése sem. A Krakatoa-vulkán 1883-as emlékezetes kitörése után évekig pirosak voltak a naplementék és a hajnalok csaknem az egész Földön, és átlagosan 1,2—1,8°C-al alacsonyabb volt az évi középhőmérséklet. Nem is szükséges ilyen messzire visszamennünk, hiszen emlékezhetünk még az USA-beli St. Helens-vulkán kitörésének kedvezőtlen meteorológiai hatására. A további természetes források közül említhetjük még a szél által sodort talajrészecskéket, az erdőtüzek gázait és hamuját, a tengeri sót, a növényi és állati eredetű szennyeződést. Az emberi tevékenység kiváltotta légszennyeződés lényegében kétfajKÖRNYEZETÜNK

8