A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
HÉTVÉGE NÁTHA ELLEN CITROMMAL— HAGYMÁVAL! A nátha kezdete rendszerint egyforma: orrcsiklandozás, tüsszentés. Ilyenkor az ember rendszerint elfut a patikába, gyógyszert vásárol, beveszi, teát iszik, lefekszik. Más módszer eszünkbe sem jut, például orvosság nélkül gyógyítani a bajt, mondjuk a konyhában. Salátával nátha ellen. Keverjük össze a paradicsomgerezdeket apróra vágott hagymával, szétzúzott fokhagymával, citromlével, olajjal, szórjunk rá paprikát. Nagyon hatásos náthaüzö szer. Citrom, hagyma, hagymaleves. A citrom levét öntsük a tenyerünkbe és néhányszor szívjuk az orrunkba. A hagymát ugyanígy karikákra szelve tegyük a tenyerünkbe és szívjuk be a szagát, amíg nem könnyezünk. Készítsünk hagymalevest éspedig úgy, hogy egy nagyobb fej hagymát apróra vágunk, fél liter vízben, kevés vajjal és sóval takaréklángon főzzük, míg a hagyma meg nem puhul, majd forrón esszük. Hagymaszag nélkül jó gyógymód a víz. Engedjünk a tenyerünkbe vizet és mindkét orrlyukba 3—4-szer szívjuk be és fújjuk ki. Utána fújjuk ki mindegyik orrlyukat egyenként zsebkendő nélkül. Ez a módszer segít migrénes fejfájás és álmatlanság ellen. Nátha ellen sóval. Egy liter vizet 2 evőkanál sóval forraljuk fel és naponta háromszor inhaláljunk úgy, mint a kamillával szokás. Ötletek a szépségápoláshoz • A megdagadt, fáradt szemre reggel nagyon hatásos a kamillateás borogatás. Ha nagyon sietünk ugyanúgy segít az elhasznált teás tasak. • Ahogyan ágyazunk úgy alszunk és úgy kelünk fel. Ez azokra vonatkozik akik reggel bedagadt szemmel ébrednek. Ne aludjunk hasrafekve és vékony vánkoson. GYERMEKEKNEK valami? — mondta gúnyosan az elefántpárti. Hiába érvelt így meg úgy a bolha pártfogója, a vita döntetlenre állt. Mit tegyünk, mit tegyünk? — tanakodott a két hottentotta, mire a bíró, persze ö is hottentotta, ki tudja honnan. Valahol messze Hottentottiában, két kis hottentotta azon civódott, melyik állat a legerősebb, a bolha-e vagy az elefánt. — Az elefánt — állította az egyik. — A bolha — rikkantotta a másik hottentotta. Mondta, mondta, állította, egyik toldta, másik foldta a mesét, hogy erősebb az ő pártfogoltja. — Az elefánt fanyüvő, de mit tud a bolha? — kérdezte az egyik hottentotta. A másik erre megvakarta a tarkóját, mert hirtelen nerrvtudta, hogy mit tud a bolha, bár ő volt az okosabb hottentotta. — Mit is no, a teringettét — toldotta meg az eszét még egy rikkantással —, csip a feneette! — Csip? No ne mondd! Hát az is az orrát odatolta és parancsolón ezt pattogta: — Te keríts egy bolhát, te egy elefántot, s a két állat mérje össze az erejétl Mi sem könnyebb Hottentottiában, elcsípni egy böhöm elefántot, de hol vegyen bolhát a másik hottentotta ? Bejárta a bolhapiacot, de bolhát még mutatóban sem látott. Végül jött a bolhacirkusz és kölcsönadta a legvadabb bolháját. Kiálthatott hát Hottentottiában megvívni egymással a legnagyobb elefánt s a legcsípősebb bolha, bár a kérdés így szólt, ki a legerősebb. Tett az egyikre, tett a másikra a sok hottentotta, ki közben összegyűlt, s a száját tátotta. Nyűtte a fát a rettentő elefánt, de kit csípjen meg a bolha, tanakodott a két hottentotta. A bírót, őket, az elefántot vagy csípjen sorba minden hottentottát? A bolha vállalta mindahányat. Csípett, harapott, rágott és szétugratta a hottentottákat. így hát nem volt ki eldöntse, melyik is valóban a legerősebb állat. CSICSAY ALAJOS tompa moraj is nagy távolságból hallható. A vízesés mellett pedig hiába kiabálnánk, mert ez az óriás dübörgés minden más hangot elnyel. A Zambézi folyó vize 30 méter széles hasadékba, meredek szélű lávapadról 130 méter mélységbe zuhan le. Azt mondják, hogy felette látható a világ legszebb szivárványa. L. Š. — Végre négy órakor értünk a vízeséshez. Mikor a sűrű bokrokon keresztüljutottam, ott álltam pár méterre a szakadék szélétől, ahová a folyó vize hatalmas zajjal zuhant alá. Soha nem felejtem el ezt a pillanatot — írja később útikönyvében Emil Holub. Ő és az expedíció többi tagja néma csodálattal szemlélték a természet e nagyszerű színjátékát. Tonga nyelven a vízesést dörgő füstnek nevezik. A keskeny, meredek szakadékba zuhanó, örvénylő víz hatalmas fehér párafelhöt lövell a magasba. Az addig érintetlen afrikai tájat ma már a turisták ezrei látogatják. A hatalmas vízoszlopok, mint óriás fehér gereblyefogak csillognak a napfényben. A felettük lebegő pára már több kilométerről látható és a BARAK LÁSZLÓ Volt egyszer : igaz volt talán, egy tavaszi délután... Épp aznap, midőn a tavasz ébredt, megesett velünk a csoda: születésed! Bőgtél egy sort: „Oá! Oá!" Bennünk meg szétöm/ött valami, mint az orgonabokrok nagyi kertjében — tudod... Esetlen voltam tán akkor, ott, lehet, hogy gyermeteg, de ezt csak anyád látta meg, közel hajolt, hogy megmutat nekem, fáradt fióka, szuszogtál csendesen... így esett, igaz volt talán, midőn a tavasz ébredt: volt egyszer egy Hyen délután... Már kora reggel hallottam ezt a mély tompa zúgást, amely állandó mennydörgésre emlékeztetett, és ez abból az irányból jött, ahol a Zambézi folyó hirtelen kelet felé kanyarodott — így írja le találkozását a Viktória-vízeséssel Emil Holub, múlt századi híres cseh utazó, aki mint európai, az elsők között csodálta meg a világ legnagyobb vízesését. Reggeltől délutánig állandóan mentek előre az őserdő sűrűjében, a dübörgés irányába. 21
