A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-08 / 2. szám
lehozza az áramközt. Időközben teheriutó áll meg a ház előtt — megérkeett a tűzifa. Nem is igaz! Már hogy anne igaz, amikor két év várakozás itán végre megérkezik. És lám megér:ezett, csak éppen rosszkor. De így is ál van, hiszen megérkezett végre a üzífa s ő közelebb került az álmaihoz, logy egyszer végre odaülhet a színes elevízióval mindenképpen felérő kanlalló elé, és elmerenghet a régi teleken, i régi nyarakon, tavaszokon és őszö;ön, az esztendők hosszú során, a régnúlt éveken, amikor mást se csinált, :sak építkezett, meg építkezett, és tönként arról álmodozott, hogy egyzer majd odaülhet a kandalló elé, azán nézi, nézi a tüzet. De sejtette jó gén: szájízét majd keserűség rontja neg, hiszen mindennek az ostoba válalkozásnak igen sok kínlódás volt az ra. Ám lesz a lelkében megnyugvás is, nert minden zsák cementnek, minden larab szögnek tisztességes munka a adezete, s inkább vett kavicsot drága ron, mintsem leintsen egy arra haladó eherkocsit — olcsón, de feketén. Milyen jó lett volna, legalább egy larabot felásni a kertből. De nem sikeült. Nem energia, de idő híján. Most nár a föld fagyos, a legkövérebb betonéi is keményebb. Milyen jó lenne átaludni a telet. Mizen jó lenne felébredni az első tavaszi lapon, amikor már felengedett a föld agya, amikor első, illatában semmihez em hasonlítható leheletét adja ki a áld. Megállni, kerti szerszámmal a kézien, beleszagolni a levegőbe, belehallatni a szomszédos kertek távolába; nikor szólal meg már a nyitnikék? Hiába szereti a havat, a telet nem zereti. A tél zord, a tél drága, a tél eserves, a tél a természet legostobább alibája. Persze, ha síbolond lenne — lésként vélekedne. De sosem tanult neg sízni s mitagadás, nem is nézi zerető szemmel azokat, akik tudnak, vkik nem csak a lesiklókon versenyezek az elsőbbségért, de így-úgy verenyben állnak a minél elegánsabb, tinél drágább sífelszerelések ügyében 5. Lehet, hogy elfogult? Hát igen: az let egy nagy elfogultság, és az marad kkor is, ha néhány hónapra belepi a ő. A tavasz az egészen más. A nyár nnál is másabb, de az ősz — az már em az igazi. Mert a zord, a költséges, keserves, és nem utolsósorban ostota, semmirevaló tél rettenetét sejteti. ég akkor is, ha szép a hó — bár lattomos is, hiszen mindent belep, ügyetlen vigasztaló csupán a törvény: togy tél után tavasz következik. Fotó: I. GROSSMANN A szépen berendezett városi óvoda egyik átalakított tanuló-étkezö-játszó szobájában különös óra folyik. A bejárati ajtó mellett, a falra szerelt jókora tükör előtt a pedagógiaipszichológiai tanácsadó dolgozója. Itt Kováčné Jozefik Jolán dolgozik. Odébb, a zöldesfekete mágneses iskolatáblánál Anna Gemerová igazgató végez néhány aprósággal szellemfelfrissítö agytomát. Á mesesarok kényelmes méretes fonott fotelszékeiben üldögélő csöppségekkel Milena Lovišeková tanítónő foglalkozik. Arrébb az étkezőasztaloknál viszont Farkas Olga óvónő tüsténkedik... Csendben, pisszenés nélkül figyelem a csökkent szellemi képességű, s többnyire beszédhibás gyermekek és szakoktatóik rendhagyó foglalkozását. A nehezen nyiladozó értelmű leánykák és kisfiúk azt hiszik — most is csak játszanak. Mindössze a velük foglalkozó szakemberek tudják: keményen dolgozik valamennyiük. — Falaink között — magyarázta később, az óra befejeztével az igazgatónő — immáron harmadik esztendeje foglalkozunk kisebb-nagyobb személyiségi zavarokkal, vagy beszédhibákkal küzdő óvodaérett és bölcsődés korú gyermekekkel. Növendékeink tanulékonyak, s már röpke néhány hónap után is lemérhető rajtuk a hozzáértő munka eredménye. — Eleinte — veti közbe Milena Lovišeková — a szülők nem szívesen adták a megkülönböztető kisegítő osztályba apróságaikat. Tartottak, féltek a szomszédok, az ismerősök, a rokonok esetleges becsmérlő megjegyzéseitől. Mostanság szerencsére már teljesen megváltozott a helyzet. A gyerekek kedvvel tanulnak, az anyukák, apukák pedig velünk együtt örülnek az elért részsikereknek. iskolapadokban szerzett ismereteimet a gyakorlatban is kamatoztatni. Érthetetlen az illetékes közönye, vétkes érdektelensége. Ilyen gazdagok vagyunk? Aligha hinném ... Felkeresem a pszichológusnőt is. — Az 55 óvodán és 13 alapiskolán kívül a járás két vidéki kisegítő heti iskolájával is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot — tájékoztat Drgoftné Balga Erika. — Ám nem vonhatjuk ki magunkat az ügyintézéseket rögzítő „papírháborúból" sem, munkaidőnk jelentős részét kimutatások, jelentések körmölésével vagyunk kénytelenek elfecsérelni. A járásban sok az értelmi fogyatékos, beszédhibás gyermek. Égető szükség lenne hát még egy lélekbúvárra. — Lehetőleg magyarul is beszélő szakembert keresünk — jelenti ki Erika asszony —, ez ideig azonban újsághirdetéseinkre senki sem jelentkezett. Pedig az érdeklődő számára lakást is tudunk biztosítani... Mi, a tanintézmény, az egészségügyi körzet, avagy A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Pedagógiai-Pszichológia Tanácsadó egyik irodahelyiségében Kováčné Jozefik Jolán tanárnő fogad. — Intézményünk — kezdi a beszélgetést — 1972 április elsején alakult. Eleinte, szokta volt emlegetni még manapság is Arpád Daráž igazgatónk, mindössze egy bérház kétszobás lakásában kaptunk helyet. Pszichológusunk sem volt, Banská Bystricából jártak hozzánk heti egy-két alkalommal lélekbúvárok. 1978 óta viszont már saját pszichológusnőnk foglalkozik a beiskolázásra váró óvodások és az iskolás korú diákok értelmi képességeinek a feltérképezésével. Irodahelyiségeink ma is csupán egy szalagház alsó és legfelső szintjének néhány szobájából állnak. Alattunk, az alagsorban vegyi ruhatisztító működik. Éppen ezért az ablakainkat még a legforróbb kánikulában sem nyithatjuk ki. Ugyanis a gyorsmosodából kiáramló mérges gőzök és gázok belégzése gyötrő fejfájást, bódító álmosságot, s ki tudja még mi mindent okoznak. S nekünk ilyen körülmények között kell nap mint nap nagy éberséget és odafigyelést igénylő személyiségvizsgálatokat végeznünk... Kováčné Jozefik Jolán tanárnő-logopédus 30 esztendős fiatalasszony. — Gyógypedagógusra a járásnak szüksége van — kesereg. A főiskolán logopédiát is — Intézményünk mondja Knv.n né Jozefik Jolán — 1972. április elsején alakult A „mesesarokb a Milší a Lovišeková foglalkozik az apróságokkal a szülők jelzései, kérelmei alapján foglalkoznak a 3—16 év közötti lányokkal, fiúkkal. Az iskolaköteles korba lépő cigánygyermekeket viszont kérés, beutaló nélkül is megvizsgáljuk. Hiszen épp ők okozzák nekünk a legtöbb gondot. Ezért kellett óvodai kisegítő osztályt nyitni a járásszékhelyen. A hátrányos helyzetű alapiskolás tanulók szellemi továbbképzése ugyanis már úgy-ahogy megoldódott. Az egyik kürtösi alapiskolában harmadikosok számára nyílt kisegítő osztály. Terézia Černayová osztályfőnök remekül bánik a gondjaira bízott 15 gyerekkel. Az évfolyam végeztével a tanulók zöme ismét visszakerülhet volt osztálytársai közé, s a többiekkel együtt folytathatja tanulmányait. Kezd hát beérni a tanácsadó dolgozóinak lelkiismeretes munkája, hangyaszorgalma, igyekezete. Hozzájuk bárki fordulhat kéréssel, szívesen segítenek, ha kell. Okos, ügyes szakemberek. Mindenkinek örömmel adnak' tanácsot. Mert tudják: a jó tanács(adó) aranyat ér. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei — Szükségünk lenne meg egy, magyarul is beszélő pszichológusra — jelenti ki Drgoňné Balga Erika lélekbúvár tanultam. Az oklevél kézhez vétele után éppen azzal a feltétellel vállaltam munkát Nagykürtösön, hogy majd tanult szakmámban, beszédgyógyászként is dolgozhatom. Aztán szépen csendben teltek a hetek, hónapok, s az ígéretből a mai napig nem lett semmi. Pedig, úgy érzem, jól tudnám az A JÓ TANÁCS(ADÓ) ARANYAT ÉR 5
