A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-11 / 11. szám
A tapogatós halászat a sekély állóvizekben, réti árvizekben történik. Fontos a víz sekélysége, mely ha térden felül ér, nehezíti a mozgást, a haladást. A tapogató (tapogató kas, kas, borítókas) magasságát az szabja meg, hogy a halászó ember kétrét hajolván elérje a vizet, s ki tudja venni a halat. Leggyakoribb a vesszőből készült tapogató, bár ma más nyersanyagot is felhasználnak a készítésére. A nádat nem tartják jónak, mivel az „megtörik". A tapogató alapja, illetve felső váza a ráma (káva, vendégpáca) több helyen átfúrt lécből készül. Ebbe kerülnek az ujjnyi vastagságú pálcák, melyeket a ráma alatt hánccsal (vesszőhéjjal) megerősítenek. A tapogató falát két-három sorban vékony dróttal megerősítik, hogy a szerszám masszívabb legyen. A néprajzi kutatások elsősorban a Tiszántúlra és a Felső-Tisza vidékére (ahová az általunk kuta.ott terület is tartozik) találták jellemzőnek a veszszőtapogatókat. Ugyanakkor használták a Győr környéki Duna-szakaszon csakúgy, mint az Ormánságban. Ezenkívül a tapogatós halászat elterjedt a mérsékelt és meleg égövben, s így tulajdonképpen világviszonylatban. A tapogatót halászat előtt egy nappal vízbe mártják, s abban ázni hagyják, hogy a „vesszőszálak megdagadjanak", s kitöltsék az egymás közti réseket. Tapogatóval halásznak szólóban, illetve csapatban, bár az utóbbi forma ritkább, holott így nagyobb az esély a zsákmányra, mivel többen szélesebb vízszakaszt le tudnak zárni. S így, szorosan egymás mellett haladva rakják tapogatójukat hol jobbra, hol balra. Ha valamelyik halász észreveszi, hogy „halra borított", szól a többieknek, hogy álljanak meg míg kiveszi a halat. Utána folytatják a tapogatást, ügyelvén arra, hogy egy vonalban haladjanak, s „ne lógjon ki senki a sorból". A halat menetközben az oldalukon lelógó, hosszú tarisznyába rakják. A „ráborítást" a halász úgy veszi észre, hogy „a hal megszalad a kasban, s megcsörrinti annak oldalát". Ha csoportban tapogatóznak, akkor a zsákmány, függetlenül attól ki fogta, közös. Egyformán részesül az, aki sokat, s aki egy halat sem fog. A tapogatós halászatot alkalmi halászatnak tartják, viszont a „valódi halászok" is használják. < Tapogató (kas) v“ ' ' iuM —.. vf* 3p*TÍ Tapogatás ► szólóban Tapogatás csoportban a gya/mozás > kiegészítőjeként •• . V* 4 Napjainkban a „csirkedrótból" készült tapogató gyorsabban elkészül, s mivel vasvázra van erősítve, konstrukciója erősebb, s így tovább kitart. D. VARGA LÁSZLÓ A szerző felvételei A csicseriek (Čičarovce) úgy emlékeznek, hogy „régen nagyba ment a kasolás az Udacsba", míg a szirénfalviak (Ptrukša) a falut övező Szirénben és a falu közepén fekvő Pallagcsában tapogatóztak, a nagyráskaiak (Veľké Raškovce) pedig a Labore holtágaiban. Néhol inkább „cigányhalászatnak" tartják a vízben gázolásos halászatot, melynél az sem ritka eset, hogy a tapogatóba vízipatkány kerül, vagy akár a lábába harap. Ha halat vesz észre a tapogatóban a halász, ráborítás után a kas fölé hajlik s vállával lezárja a rámát „nehogy a hal kiugoejon belőle".
