A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-11 / 11. szám

TAVASZ-TESZT A manapság divatos tesztek segítségével sok mindenről megbizonyosodhatunk: oko­sak vagyunk-e, milyen az emlékezőtehetsé­günk, milyen lesz a házasságunk, hogyan tudunk gyermeket nevelni stb. Gazdagítsuk most a választékot! Vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy észrevettük-e egyáltalán a ta­vasz közeledtét? A kérdésekre csupán igennel vagy nemmel kell válaszolni; bízvást állíthatjuk, hogy az eredmény meglepő lesz! 1. Vett-e már mély lélegzetet a friss, tavaszi levegőből? Érezte-e, hogy az ébredő természet tetőtől talpig átjárja a testét ? 2. Sétált-e már életében legalább egyszer egy erdei ösvényen, átadva magát a környezetből áradó nyugodt hangulatnak ? 3. Érezte-e már a természetes környezetben nyíló ibolya illatát? Szedett-e már hóvirágot? 4. Bukkant-e a holt avar között gombára ? 5. Megkísérelte-e már számba venni, hányfé­le színárnyalata van a tavaszi erdőnek ? Zoometeorológia Válámi ván — mondaná Arkagyij Rajkin az idei szokatlanul enyhe télre —, de nem az igázi. Bezzeg, régen, amikor még a tél tél volt és az ember nem meteorológiai műholdak segítségével jelezte előre az időjárás alakulá­sát, a természet töltötte be a csalhatatlan időjós szerepét. Többek között az állatok viselkedése is rövid és hosszú távú meteoro- Jógiai előrejelzőként szolgált. Lássuk tehát, hogy mit mondanak ezek a több évezredes megfigyelések: Hideg idő várható: ha a macska a kályha mellé húzódik és ott marad, a sertés szalma­­szálat hord fekvőhelyére, a róka vontatottan ugat, a kacsák önszántukból az ólukba men­nek, a verebek februárban szalmát hordanak fészkükbe, a varjak februárban csapatokban közelednek, a vadludak dél felé húznak, a pók a kályha mellé megy hálót szőni. Hóesés várható: ha a kutya rosszkedvű, nem találja helyét, a juhok nem akarnak az akol­­ból kimozdulni, az ólba zárt kacsák nyugta­lanná válnak, hápognak és fürdési mozdula­tokat végeznek, a verebek sokat csiripelnek, a varjak egy pont felett keringenek — „havat kémek", a hollók nagyon krákognak. Viszont a tavasz korai megérkezését jelenti: ha a vadgerlicék korán megérkeznek, a pa­csirta Zsuzsanna napján (február 19-én) megszólal, a varjak elköltöznek az emberlak­ta helyekről, a seregélyek korán megérkez­nek. Egy kis tojásos Hogy mekkora egy tojás? Attól függ, milyen madár tojta. A kihalt Aepyornis maximus nevű madáré például 9 liter űrtartalmú. 8 strucctojás vagy 240 tyúktojás fér el benne, a kis kolibri apró tojásaiból meg vagy 50 ezer. Madagaszkár szigetének homokjában találtak néhány ilyen óriás tojást. Természe­tesen minél nagyobb egy tojás, annál vasta­gabb a héja, és annál több idő kell kiköltésé­hez. A kolibri költési ideje 11—12, a tyúké 21, a libáé 28—30 nap. A struccé 7—8 hét. 6. Feküdt-e már hanyatt és álmodozott-e a zsenge lombok közül elővillanó eget bámulva ? 7. Hallgatta-e fatörzsnek támaszkodva, csu­kott szemmel a madarak csicsergését? (Ter­mészetesen az üvöltő táskarádió vagy magnó mellőzésével!) 8. Leste-e már a fészket építő madarakat? 9. Járt-e hegyi forrásnál, vagy a sziklákon átbukó vízesésnél, sellőnél? Ivott-e jéghideg, tiszta vizükből? 10. Gyönyörködött-e a patakban ide-odaciká­zó halak mozgásában? Élvezte-e. amint pikke­lyes testükön szivárványosan csillan a nap­fény? A teszt értékelése ezúttal igen egyszerű: aki a kérdések többségére „igen"-nel válaszolt, az valóban szereti a természetet, és képes a tavasz hangulatát élvezni. Akinél azonban több a „nem", mint az „igen", az gondolkod­jék el azon, hogy milyen sokat veszített! De jön a tavasz — és az eddig elmulasztott élmények, benyomások átélésére újból itt a csodálatos, évről évre visszatérő alkalom! Szeretjeinek óriás tojások a népmesékben is. Ilyen például a rátóti csikótojás, amelyről végül kiderül, hogy nem tojás, hanem sütni való tök, de a rátóti uraságok, mivel nincs sütnivalójuk, ki akarják költeni abban a re­ményben, hogy táltos kiscsikó kel ki belőle. Vszont valódi óriás tojásból kel ki a mesebe­li sárkány, ami teljesen logikus, hisz a sár­kány is csak hüllő, és a hüllők petéit gyakran nevezi tojásnak a nép. Mit főztél, kisfiam? A konyha varázslatos világát sok gyermek úgy ismeri meg, hogy utána égési sebekkel kórházba kerül. Pedig nem akartak mást, csupán meglepetést szerezni: megmelegíte­ni a levest, mire a szülők hazajönnek. A legtöbb felnőtt azonban, mivel kevés az ideje, a konyhában megjelenő gyermekeket kizavarja, vagy azt mondja: ha már itt vagy, hát mosogass! Pedig ha valamit szívből utál a legtöbb gyermek, az a mosogatás. A tíz-ti­­zenkettő évesekben azonban buzog a tett­vágy, és ez a konyhában is jól kihasználható, ha kellő irányba tereljük a gyermeki alkotás­vágyat. Milyen nagyszerű dolog, ha valaki a mama utasítása szerint elkészíthet például egy hidegtálat! Legföljebb még a vendégek érkezése előtt utána kell igazítani és a tál díszítése közben „elfogyott" kolbászkariká­kat pótolni... De ahelyett, hogy azt hajto­gassuk, „menj arrébb, ne zavarj!", inkább hívjuk fel a figyelmét, hogy palacsintasütés­nél az olajnak nem kell lángra lobbannia, főzéskor a tejnek kifutnia, és három tányér­nyi bableveshez nem fél kiló lisztből készül a rántás. Ha ezek után együtt látunk a moso­gatáshoz, még azt is képesek leszünk bebi­zonyítani, hogy ez ugyan nem túl érdekes, de mindenképpen hasznos foglalatosság, hi­szen így másnap reggelre is lesz tiszta bögre a kakaóhoz — amely természetesen nincs odakozmálva. JOGI TANÁCSOK „Egy nagyon szomorú nagymama" jeligével egy olvasónk ismételten hozzánk fordult az­zal a kérdéssel, hogy mit tehet, ha a volt menye nem teszi lehetővé, hogy az unokáját lássa. Mint már annak idején a lapunkban közölt válaszban megírtuk, a válóperi vagy később a gyámbíróság csak az elvált szülők jogairól és kötelességeiről dönt a kiskorú gyermekeik ellátását, nevelését, eltartását és a szüleivel való érintkezés módját és idejét illetően. A nagyszülők jogai és kötelességei nem képe­zik a családjogi törvény és a bíróság dönté­sének tárgyát. Amint azt már annak idején is megírtuk, ha a gyemnek apja rendesen törődik vele, rendesen fizeti a tartásdijat és állandóan igényli és követeli a fiával való érintkezést és a találkozás megvalósítását, akkor a bíróság nem korlátozhatja az apa jogait és nem is foszthatja meg azoktól. Olvasónknak azt ajánljuk, hogy a fia követ­kezetesen és állandóan kérje az ifjúságvédő szerv (OSMD) által, esetleg a gyámbiróság­­nál — végrehajtás útján is — a fiával való érintkezés lehetővé tételét, s ha szükséges — ha hivatali elfoglaltsága miatt személye­sen nem járhat mindig el — bízzon meg képviseletével ügyvédet, aki az ügyet a bíró­ságon állandóan figyelemmel kísérheti és sürgetheti. Ami olvasónk érintkezését illeti az unoká­jával, ezt bírósági úton nem lehet kikénysze­ríteni. Azt ajánljuk, kíséreljen meg a volt menyével közvetlen kapcsolatba lépni és őt emberileg — mint nő és anya az anyát meggyőzni arról, hogy a gyermek nagyszülei is (mind a négy!) mindig a rokonai maradnak, még ha a szülők el is váltak, hogy tegye lehetővé és ne akadályozza a velük való találkozást. Ami az olvasónk levelében említett másik esetet illeti, amelyben a bíróság az apa ellen döntött, erről nem mondhatunk véleményt, mert nem ismerjük a tényállást. Végrendelet jeligéjű olvasónk azt írja, hogy már évek óta nem él együtt a feleségével, de biróságilag nincsenek elválva. Gyermekeik nincsenek. Róla most az unokaöccse gon­doskodik, s azt szeretné, hogy a halála után ő örökölje a megtakarított pénzét és a lakás­­berendezését. — Azt kérdezi, örököl-e a felesége, ha nincsenek biróságilag elválva. Az öröklési előírások értelmében a feleség a törvényes örökösök körébe tartozik, aki az örökösök I. csoportjában az örökhagyó le­­származottaival (gyermekeivel, unokáival) együtt örököl, mégpedig velük egyenlő arányban. Ha az örökhagyónak leszármazot­tai nincsenek, akkor a feleség a törvényes örökösök II. csoportjában örököl az elhunyt szüleivel együtt, s örökölnek ugyancsak azok a személyek is, akik az örökhagyóval a halá­lát megelőző egy éven át vele közös háztar­tásban éltek s ez okból a közös háztartásról gondoskodtak, vagy az eltartásukkal az örök­hagyóra voltak utalva. Olvasónknak nincsenek leszármazottai s nyilván már a szülei sem élnek, ezért a felesége örököl, tekintet nélkül arra, hogy már évek óta nem élnek közös háztartásban. Ha olvasónkkal az unokaöccse közös ház­tartásban élne és közösen gazdálkodnának, akkor ö is a törvényes örökösök sorába tartozna és olvasónk feleségével együtt az örökösök II. csoportjában vele egyenlő arányban örökölne. Ha azonban olvasónk unokaöccse nem él vele közös háztartásban és nem gazdálkod­nak közösen, akkor az a puszta tény, hogy törődik vele és gondoskodik róla nem jogo­sítja föl az öröklésre. Ebben az esetben csak olvasónk felesége örökölne. Ha azonban olvasónk közben biróságilag jogerősen elválna, akkor a volt felesége nem örökölne utána, s ekkor törvényes örökösök híján — ha élő testvérei sincsenek, akik a törvényes örökösök III. osztályába tartoznak — a vagyona az államra szállna. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy olvasónk végrendeletileg a vagyonát az uno­­kaöccsére hagyja. Végrendeletével a felesé­gét is kizárhatja az örökségből, mert nem tartozik az ún. köteles részre jogosult törvé­nyes örökösök körébe. Ún. köteles részre való igényük a törvé­nyes örökösök közül csak az örökhagyó le­­származottainak van. akik a törvényes örökö­sök első csoportjába tartoznak. Ezeknek, ha kiskorúak, meg kell kapniuk a teljes törvé­nyes örökrészüket, ha pedig nagykorúak, akkor a törvényes örökrészük 3/4 részét. Amennyiben az örökhagyó végrendelete ezt a jogukat sérti, e részben érvénytelen. De minthogy olvasónknak nincsenek leszárma­zottai, ez a korlátozás nála nem jön számí­tásba. Olvasónk tehát végrendeletet készíthet, amelyben általános örökösévé az unokaöcs­­csét teszi meg. Végrendelkezni kétfélekép­pen lehet. Az egyik módja a sajátkezűleg irt és aláírt végrendelet, amelyben fel kell tün­tetni, hogy ki végrendelkezik, kit jelöl meg örökösévé és milyen vagyont (vagyontárgyat) hagy rá, a végrendeletet keltezéssel kell ellátni és sajátkezűleg kell írni és aláírni. Tanúk nem szükségesek. Nem volna érvé­nyes az olyan végrendelet, amit a végrendel­kező nem maga ima, hanem csak a más által vagy géppel irt okiratot aláírná és ezt tanúk­kal láttamoztatná. A végrendelkezésnek másik módja, hogy az állami közjegyző foglalja a végrendelkező végakaratát közjegyzői okiratba (jegyző­könyvbe). Ez különösen akkor szükséges, ha a végrendelkező nem tud írni. Az így felvett okirat az állami közjegyzőnél marad s a végrendelkező elhalálozása esetén a hagya­téki iratokhoz lesz csatolva. De a végrendelkező által sajátkezűleg írt és aláírt végrendeletet is át lehet adni az állami közjegyzőnek megőrzésre, aminek szintén az az előnye, hogy nem veszhet el és a végrendelkező halála esetén mindjárt ren­delkezésre áll. Ez különösen akkor előnyös, ha az elhunytnak nincs törvényes örököse, s ha nem volna végrendelet, akkor a vagyona az államra szállna. „Özvegy férfi" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy felesége autóbaleset áldozata lett s féléves gyermeket hagyott hátra. Azt kérdezi, hogy otthon maradhat-e és köteles-e neki a mun­kaadója szabadságot adni, s kaphat-e valami anyagi segítséget. 1987. július 1 -je óta a nőtlen, özvegy vagy elvált férfinek is igénye van a gyermekgon­dozási segélyre ugyanolyan feltételek mel­lett, mint a dolgozó nőnek. Egy gyermek esetén ez havi 600 Kčs-t rész ki, s minden további feltétel teljesítése nélkül a gyermek egyéves koráig jár. A Munka Törvénykönyve 127. 5-a 2. bekezdése értelmében olvasónk munkaadója erre az időre köteles szabadsá­got adni, illetve a munkából való távollétét igazoltnak tekinteni. Természetesen erre az időre nem jár neki munkabér (fizetés). Dr. B. G. 19

Next

/
Thumbnails
Contents