A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-11 / 11. szám

INNEN ONNAN Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pisze orrú, halfarkú fatuskó. Volt annak egy piszébb orrú, verde­ső szárnyú kicsi tuskócskája ... Občerstvenie — egyenlő frissítő. Igaz, ami igaz, ráférne e környékre. Tavaszi attitűd: párban még lógni is jobb. A felvételeket Gyökeres György (1. 2.) és Krascsenits Géza (3.) készítették. KÖNYV Bogdán István: RÉGI MAGYAR MÉRTÉKEK Ki ne hallott volna a cinkotai, a Mátyás-me­sék boromissza kántoráról? Aki — mint tudjuk — azt kérte a király Mátyástól az álruhás Mátyás iránt tanúsított jószívűségé­ért, vendégszeretetéért, hogy az icce Cinko­­tán megnövekedjék. Mégpedig pontosan kétszeresére. S így is. lön. A mesében. És a valóságban? Furdalt a kíváncsiság mindig. Természetes tehát, hogy az első dolgom volt a gyerekkori mesének a végére járni, amikor Bogdán István: Régi magyar mérté­kek című könyvét megvettem. Nyolcvanhetedik oldal: Icce — fa, fém, üveg ivóedényböl alakult ki, elsősorban a kocsmai italméréseknél használt országos bormérték. 0,65—1,67 liter, gyakorlatilag 0,951. De a cinkotai I Az bizony majdnem a duplája az átlagosnak. 1,67 liter! Tekintélyes icce. Legnagyobb sajnálatomra a szempcí (vagyis: a szenei) ennek bizony csak a kis­­öccse — 0,62 I. A kassai 0,84, a pozsonyi 0,67 azután 0,84. Hej, ha mindenütt lett volna egy valamirevaló kántor! Csak . egy icike-picike, csak olyan öt pozsonyi lábnyira nőtt (160 cm), legalább 100 pozsonyi fontot nyomó (56 kg), aki elintézte volna, hogy csak egy kevéssel, csak fél meszellyel — szintén pozsonyival (0,165 I) — megelőzhettük vol­na Cinkotát! De hát a jó Mátyás király sem járhatott mindenütt. S ki tudja, hátha a mi kántorunk — mondjuk a feleségétől való félelmében — a felére kérte volna csökkenteni az amúgy is szűkös iccét I Örüljünk, hogy a múlt dolgai iránti szomjú­ságunkat oltja a népszerűsítő, ismeretter­jesztő könyv. Megtudhatjuk belőle, hogy a Felvidéken volt a legdifferenciáltabb a hely­zet; itt volt a legtöbb sajátos, illetve sajátos nagyságú mérték. Vagy, hogy az intézmé­nyes földmérő-képzés nálunk 1763-ban in­dult meg a szenei Collegium Oeconomicum alapításával (mellékesen: Szencen sok min­den, köztük ez is emléktáblát érdemelne — hiszen még áll a kollégium egykori épülete, a Stift). Az előszó Galilei programját idézi: „Ami mérhető, azt mérjed meg, ami nem mérhető, azt próbáld mérhetővé tenni.” Eleink már Galilei előtt is ennek a szellemében csele­kedtek. Bizonyítéka ez a könyv, az itt közölt adatok is, melyek a Magyarországon haszná­latos mértékek egy részét frontosán 1 629-et — mutatja be. (görföl) Hamvas Béla: SZELLEM ÉS EGZISZTENCIA „Bizonyos, ha valaki egyszer Hamvas Béla életének müvét, azaz művének életét szám­ba akarja venni, zavarban lesz, melyik címet válassza: Hamvas Béla ezerarcú élete vagy Hamvas Béla egyszerű élete. Az is biztos, hogy művének egész példája, ha tetszik, vallomása annak, amit ö a hamleti szituáció első lépésének, vagy a sorstól való megsza­badulásnak nevez, azzal a különbséggel, hogy ö a lét és nemlét, azaz a hitetlenség határára érve nem retten meg. nem hiszi azt, hogy ha »sorsát feladja, a nemlétbe merül«." Az író özvegye. Kemény Katalin irt alapos utószó-tanulmányt „Élet és életmű” címmel ehhez a kötethez, amely Hamvas Bélának HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK pécsi lapokban, folyóiratokban megjelent írásait foglalja magában. Tavaly volt Hamvas Béla születésének 90. évfordulója, s a jubileum fölcsigázta immár a folyóiratok és a könyvkiadók érdeklődését is az oly mélyen elfeledett esszéista iránt. így történhetett meg, hogy az immár húsz esz­tendeje halott író, akinek életében talán három vékony kötete jelent meg, s azóta is csupán a Karnevál cimü regénye és három esszéje A világválság címen néhány éve, most egyszerre három kötettel is szerepelt a karácsonyi könyvpiacon. Mindezeken túl, a szombathelyi Életünk Hamvas Béla-számot jelentetett meg az évfordulóra, melyet (pél­dátlan eset ez) újra kell nyomtatni a nagy érdeklődés miatt, s tudunk arról, hogy továb­bi Hamvas-művek készülnek a kiadókban, igy mindenekelőtt Hamvas máig kiadatlan főműve, a „Stenčia Sacra". igy hát okkal szólhatunk Hamvas-rene­szánszról, de azt is mondhatnánk, hogy szü­letése után kilencven évvel új nagy magyar klasszikus született. Mert évtizedeken ót csak az esszéista Hamvasról volt tudomá­sunk, ám amióta megjelent a Karnevál, azóta azt is tudjuk, hogy Hamvas Béla prózaírónak is elsőrendű nagyság, a Karnevál pedig egyi­ke a magyar irodalom kevésszámú, világiro­dalmi rangú müveinek. Legfeljebb Az ember tragédiáját Szentkuthy Prae cimü regényét s Kassák, Weöres, József Attila legszebb ver­­, seit állíthatnánk vele egy sorba. S hogy mit tartalmaz a „Szellem és egzisz­tencia" ? Mindenekelőtt Hamvas egyik legsú­lyosabb tanulmányát, a címadót Jaspers fi­lozófiájáról. De megtaláljuk benne „A mai világ képe", „A melankólia anatómiája", a „Dél és Nyugat géniusza", valamint a „Kier­kegaard Szicíliában" cimü írásokat is, a szer­ző legfontosabb esszéit. (cselényi) RÁDIÓ FÁKLYA A Csehszlovák Rádió magyar adásának kul­turális magazinja, a Fáklya január utolsó vasárnapján felfigyeltetö műsort sugárzott. A szerkesztő, Zsigarcsik Katalin jó érzékkel jár­ta be Dél-Szlovákiát, hogy interjúit a kulturá­lis magazin keretében tegye hozzáférhetővé. A műsorban nem érződött sem az ösztönös­­ség, sem a véletlenszerűség. Átgondolt volt és céltudatos, mondanivalójában közhasznú, időszerű. A szerkesztő-riporter a Komáromi Területi Színház harmincöt évével kezdte. A színház igazgatója, Takáts Ernőd jubileumról, ünnep­ről, színházról, színművészetről beszélt. Sza­vaiból kicsengett: nem könnyű a dolguk, nem könnyű közönséget hódítani és megtar­tani. A színház jeles drámával, Katona Bánk bánjával ünnepelt. Az ünnepi hangulat azon­ban nem szoríthatta háttérbe azt a tényt, hogy a színház gyengén áll a szlovákiai magyar drámairodalommal. „A hazai magyar drámaírás sajnos nem emelkedett olyan ma­gaslatokra, mint a regény" — mondotta Takáts Ernőd. Ezt követően Dávid Teréz írónőt interjúvol­ta meg Zsigarcsik Katalin. Arra volt kiváncsi, igaz-e, hogy az írónő legújabb könyvéből szlovák film készül. Dávid Teréz azt felelte: „Igaz. Ha minden jól megy, két és fél év múlva elkészül a film. Neves művészek írják a szinopszist és a forgatókönyvet. A filmben szlovák, magyar és hazai magyar színészek játszanak. Ha elkészül a film, hazai magyar irodalmunk is erkölcsi hasznot húzhat belő­le." A következő riportban Huszár Jolánt, a Csemadok nagyfödémesi (Veľké Úľany) alap­szervezetének elnökét vallatta a riporter. A négyezer lelket számláló községben pang a kulturális élet. Nehéz összehozni a fiatalokat, nehéz valami újat kezdeni. Az emberek szí­vesebben tévéznek, vagy munkálkodnak me­legházaikban. Az író-olvasó találkozókra olyan kevesen járnak, hogy az már szégyen. Sajnos, kevés kivétellel — más falvakban is hasonló rákfenék rágnak. Miklósi Péter a téli filmfesztiválról beszélt, amelynek keretében 16 ország 22 filmalko­tását mutatják be Bratislavában. Végül Marcelházára (Marcelová) kalauzolt bennünket a riporter, ahol Soóky Lászlóval, a neves költővel és amatőr rendezővel beszél­getett el a Komáromi (Komárno) járási báb­­fesztivál feladatairól, s az amatör színjátszás időszerű kérdéseiről.-Dénes-HANGVERSENY FIATAL SZÓLISTÁK BEMUTATKOZÁSA A Kamara Opera szólistáinak és zenekarának újévi koncertjére 1988. január 10-én került sor a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Az idén is fiatal, ambiciózus szólisták mutat­koztak be, akik a Kamara Opera színpadán már két alkalommal is átestek a tűzkereszt­ségen. Az opera szólistái és zenekara, ame­lyet ez alkalommal Štefan Robi vezényelt, az újévi koncerten ismét bizonyították felké­szültségüket. Még ha magas szintű előadói felkészült­ségről is beszéltem a bevezetőben, nem lehet minden teljesítményt egyaránt értékes­nek és meggyőzőnek elismerni. Az operaári­ák bemutatott gazdag kaleidoszkópjából a legmeggyőzőbben Šeniglová előadásában Donizetti Az ezred lánya című operájából való ária hangzott. Ebben az előadásban az énekhangra írt különböző fekvésű hangok hangzásbeli sajátságainak kiegyensúlyozott interpretálása, a kitűnő artikuláció és a szó­lista muzikális lelkesedése érdemel elisme­rést. Különösen hatásos volt Neshyba telje­sítménye a Rossini-áriában, valamint a Doni­­zetti-duettban, ámde az énekes bársonyos basszus hangja nem képes átmenni a hang­­, súlyosabb dinamikai fokokba, s ehhez hoz­zájön még az artikuláció problémája is ami bizony ez esetben kemény diónak bizonyult. El kell mondani viszont, hogy Neshyba ezzel a problémával csak a nagyobb előadóter­mekben fog találkozni, az S Stúdióban a szöveg érthetőségével nem volt semmi baj. A közönség körében sikert aratott Ďuriač, aki a Sevillai borbély című Rossini operából adta elő Basílio áriáját az első felvonásból. A további előadók közül érdemes megemlíteni Nitran teljesítményét, aki Donizetti Szerelmi bájital című operájának 1. felvonásából éne­kelte a kavatínát, valamint Neshybovát, Mar­­čekovát, Úgy tűnik, hogy az újévi koncertek szerve­zése a Kamara Operában hagyománnyá vá­lik. Kitűnő lehetőség ez a fiatal szólisták számára, hogy kosztüm és egyéb színpadi kellék nélkül, csak a hangjukra támaszkodva mutassák meg, mire képesek. Igor Berger 9

Next

/
Thumbnails
Contents