A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
el a jövendő színészét, rendezőjét, dramaturgját, Íróját, jelmeztervezőjét vagy koreográfusát, ez az első impulzus, amely megmozdítja képzelőerejét, hogy majdan ö is egyike lehessen azoknak, akik átveszik a váltóbotot. De ha szerző vagy rendező nem is válik belőle, közönség, remélhetőleg, igen. Itt, ezeken az előadásokon alakulhat ki benne olyan igény, hogy a színház továbbra is része legyen életének. Megy majd, remélhetően, más társulatok, más nyelvű darabok irányába is, de ez a színház elsősorban az övé — az ö kedvéért mozognak a jelmezes emberek a színen, érte gyúlnak ki a reflektorok. Én a bemutató előadást láttam Kassán (Košice), 1988 január huszonegyedikén, este hat órakor. Mellettem egy öt és féléves fiúcska ült. Mint megtudtam, aznap íratták be az első osztályba, s nem sokkal ezután egy újabb nevezetes esemény várta — az első színházi este. A kisfiú mindvégig feszülten figyelte, mi történik a „festett világban", s az előadás végeztével boldogan tapsolt ö is. A Rózsa és Ibolya nála csatát nyert, s remélhetőleg ez történik országjárása során is, mindenfelé. Az alkalmi krónikásnak ezek után egyetlen feladata marad — közzétenni a színlapot. Rózsát Dudás Péter, Ibolyát Mics Ildikó, Plútó királyt Várady Béla, Plútónét Kövesdi Szabó Mária alakította. A dada Szabó Rózsi, a kertész és a bakó László Géza, a burkus király Pólós Árpád, a vendég Bocsárszky Attila volt. A manók négytagú csapatában Bartollás Katalin, Dósa Zsuzsa, Fabó Tibor és Németh Endre szerepelt. A főmanó Mikola Róbert volt. Mint már említettem, a darabot — mint vendég — Csendes László rendezte kitünően; a díszleteket meg a jelmezeket Hajnal Mihály készítette, a koreográfiát Varga Ervin, a dalbetétek zenéjét Harakály Tibor alkotta. Mikola Róbert most mutatkozott be a Thália Színpadon. A tavaly diplomázott ifjú színész jó benyomást keltett. Sajnos évfolyamtársa, Házi Tánya időközben férjhez ment Magyarországra, tehetségét két társulatunk igy nem kamatoztathatja. BATTA GYÖRGY szóvégződést őriztek meg. (Az -y végződés a többes szám ragja a szlovákban. A településnevek a szláv nyelvekben gyakran többes számú alakban fordulnak elő.) A Sarló személynévként is előfordul, és ezért ezek a helynevek személynévből is keletkezhettek. A „fehér, fehér színű" népi hozzátartozást jelentett pl. fehér hunok, fekete hunok, karakalpakok (fekete sapkások), akkojunlu (fehér bárányosok, azaz fehér báránybőr sapkások), karakojunlu (fekete bárányos) stb. elnevezések türk népeket jelentenek. A színeknek nagy szerepe volt nemcsak a türk népek, hanem az ómagyarok törzsi szervezetében is. BLASKOVICS JÓZSEF A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása A feladványban közölt szavak segítségével több összetett szó is képezhető. Szemléltetésül felsorolunk néhány példát: eső—esővíz—záporesö per—perdöntő—válóper gyár—gyáripar—bútorgyár rózsa—rózsabimbó—csipkerózsa szék—széksor—szövőszék torony—toronyóra—őrtorony adó—adóhivatal—ebadó FILMMŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM • Az utóbbi években olyan értékes szovjet filmek születtek, mint például V. Suksin Vörös Kányafa, A. Koncsalovszkij Szibériád, E. Klimov Búcsú Matyóra tót. Jöjj és láss, A. German Barátom, Ivan Lapsin, T. Abuladze Vezeklés, K. Lopusanszkij A halott levelei című alkotása stb. Hogyan fejlődött a legutóbbi két-három évtizedben a társadalmilag annyira lényeges forradalmi-történelmi film? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy az utóbbi években a szovjet történelmi film és általában véve a történelmi tematika a szovjet filmművészetben bizonyos mértékig válságban van, melyből megpróbál kijutni. A kérdés lényege összefügg az októberi forradalom és a forradalmat követő évek történetével. És ez épp azért következett be, mert nem volt lehetséges bővíteni a feldolgozandó anyag spektrumát. Egyszerűen azért, mert igen sok tényt, igen sok eseményt és nevet a'gyakorlatban nem lehetett felhasználni a történelmi anyag feldolgozásakor. Ezért az úgynevezett forradalmi-történelmi film, mint a filmművészet egyik műfaja az utóbbi húsz esztendőben voltaképpen nem fejlődött. Ezen a téren csupán néhány kivétel akadt, mint például Julij Karaszik Július hatodika című alkotása, a Lenin októbere, a Csapajev című film stb. Ha ma beszélni akarunk a szovjet történelmi filmről, a történelmi tematikáról, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy már most megjelentek az olyan műalkotások, mint pl. Ribakov Az Arbat gyermekei című regénye, és egy egész sor más irodalmi mű. melyek egészen új lehetőségeket nyitnak meg a szovjet irodalom előtt. Bízvást feltételezhető, hogy mindezek az alkotások csakhamar a filmművészet nyelvén is megszólalnak. • Ha már ön eljutott az irodalomhoz, előre vetítette az irodalom és a film remélt kölcsönhatását, szívesen hallanék arról is, hogy a peresztrojka és a glasznoszty körülményei között milyen az együttműködés az írók és a filmesek között, s érdekelne, mi a véleménye arról a nyílt levélről, melyet (a közelmúltban nálunk is megfordult) Jurij Bondarev és másik írótársa tett közzé a Könnyű-e fiatalnak lenni? című dokumentumfilmmel kapcsolatban. — Az említett levelet Jurij Bondarev, Vaszilij Belov és Valentyin Raszputyin tette közzé a moszkvai Pravdában, a tudomásom szerint Csehszlovákiában is megjelent. A kérdésre a következőket válaszolhatom, természetesen tisztán a személyes véleményemet mondom. Úgy gondolom, hogy a koncepciónak, melyet közös cikkükben megfogalmaztak, megvan a maga létjogosultsága. Éppúgy, mint bármilyen más elméletnek és koncepciónak. A glasznoszty politikája elutasította és elutasítja — s ehhez mi, filmesek is csatlakozunk — hogy valamilyen nyilvánosságra hozott nézet hivatalos álláspont, végső instancia, direktív igazság lehessen. Ma ez már elképzelhetetlen. Az adott esetben ez annál is magától értetődöbb, hogy három külön egyén, három köztiszteletben álló ember, három tekintélyes és érdekes iró leveléről van szó, akik esetében megszoktuk, hogy a társadalmi élet, a társadalom tekintélyes erői képviselőinek tekintsük őket. Ám én személy szerint úgy gondolom, hogy az a nézet, melyet cikkükben kifejtenek, nem helyes. Mégpedig azért nem, mert nagyon egyoldalú. Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy a nézeteknek ez a fajta pluralizmusa és az a tény, hogy nyilvánosságra hozható, a demokrácia fogalmához tartozik, a glasznoszty fogalmához. • Tengiz Abuladze grúz rendezőben a Vezeklés című film terve a szovjet sajtó szerint 1980-ban született meg, maga a film 1984-ben készült el. Volt valamilyen szerepe a műnek a „kulturális peresztrojka" elindításában ? — A Vezeklés forgatásával tudomásom szerint is még az események megkezdődése előtt készen voltak az alkotók, a bemutatására azonban nem nyílt lehetőség. Ám maga az a tény is, hogy ez a kiváló, fontos erkölcsi kérdéseket felvető, magas művészi színvonalat képviselő film elkészült, a maga nemében művészi hőstettnek számított. Mert az, hogy az akkori feltételek között elkészült egy film a személyi kultuszról, s a vele kapcsolatos bonyolult aszociális filozófiai és történelmi problémákról, az bizonyos fokig előkészítette azokat a folyamatokat, amelyek napjainkban valósulnak meg. • Mi a véleménye Lopusanszkij nemzetközi sikerű új filmjéről? — A halott levelek rendkívül fontos és sikerült filmnek tartom, valószínű, hogy az utóbbi esztendők egyik kimagaslóan legjobb alkotása, s az emberiség jövőjét illetően fölöttébb időszerű is. Gondolatgazdag, nagyszerűen megkomponált a képi világa, hitelesek a szituációi és lenyűgöző atmoszféra-teremtö ereje van, nem beszélve arról, hogy főhősét, a Nobel-dijas Tudóst, aki a leveleket küldözgeti, a neves Rolan Bikov alakítja. HAT KÉRDÉS ANDREJ PLAHOV SZOVJET FILMKRmKUSHOZ • Tudomásom szerint a Goszkino-nál és a szovjet filmművészeti főiskolán nagy változások történtek. Mi a helyzet a szovjet filmtudományi intézetben? — Éppúgy, mint a filmművészeti főiskolán, a filmtudományi intézetben is választásokra került sor. A igazgatói posztot hosszú éveken át betöltő Vlagyimir Baszkakov nyugállományba vonult, a tisztség betöltésére többen is pályáztak, de a választásokból az a jelölt került ki győztesen, aki a legelfogadhatóbb programot ígérte. A győztes Oleg Adamovics, az ismert belorusz iró és publicista lett. Megválasztásánál az volt a döntő, amit választási programjában mondott; „A filmtudományi intézet sem a Goszkino, sem pedig a Szovjet Filmművészek Szövetségének az érdekeit nem fogja védeni, hanem az igazság, a tudományos igazság érdekeinek megfelelően fog tevékenykedni. A filmelméletet tudományként fogja kezelni és fejleszteni." Az intézet egyik halaszthatatlan és legalapvetőbb feladata — Elem Klimov, a filmművészszövetség első titkára nemrégiben beszélt erről —, hogy kollektiv erőfeszítéseinek eredményeképpen végre megszülessen a szovjet filmművészet igaz története. Mert a film történetét a jelenlegi álláspont szerint nagyon mélyrehatóan át kell értékelni. Egyrészt azért, mert az átépítés keretében átértékeljük társadalmunk történetének számos folyamatát, jelenségét, a harmincas éveket és több más bonyolult korszakot, másrészt azért, mert a filmművészet fejlödésképét a bürokratikus beavatkozások és különféle tilalmak következtében torzan rajzolták meg. • Hogyan látja a filmművészszövetség az ún. „rendezői filmek" szükségességének kérdését? — Mostanában nagy reményekkel nézünk a „szerzői" vagy „rendezői" filmek számának gyarapodása, s általában sok irányú fejlődése elé. Mégpedig annál az oknál fogva, mivel értjük, hogy szükség van a jó értelemben vett kommersz filmekre is. az olyan filmekre, melyek jól eladhatók, melyek iránt nagy számban érdeklődik a közönség, következésképpen gazdaságilag is nyereséget biztosítanak. Tudatában vagyunk, hogy enélkül sem más országokban, sem nálunk nem létezhet a film. Ám a legfontosabb mégiscsak a rendezői filmnek mint művészi alkotásnak, mint értékes eszméket hordozó műfajnak a fejlesztése. Beszélgetett: KÖVESDI JÁNOS VÁROSI ÉS KÖZSÉGI CÍMEREK Az egykori Gömör-Kishont vármegye községeinek és városainak címereiből és a heraldikával (címertan) kapcsolatos etnográfiai ismeretekről nyílt kiállítás a Rimaszombati (Ftimavská Sobota) Gömöri Múzeumban. A gazdag képanyagból és tárgyi emlékekből berendezett kiállítás átfogó képet nyújtott a címerek eredetéről, végigkísérve több évszázados fejlődésüknek útját, elemezve mai jelentőségüket és küldetésüket. Tárgyi bizonyítékok vannak arra, hogy az első címerek a vizsgált területen a 14. században jelentek meg az akkori Jolsva (Jelšava) és Csetnek (Štítník) községekben. Számtalan fémpecsét és viaszlenyomat illusztrálja a címerek tartalmi összetételét, igy derült ki, hogy a cimermotívumok sok helyen az itt honos foglalkozásokhoz kötődtek (mezőgazdasági szerszámok, famegmunkáló eszközök, bányász, kovács és fazekas szerszámok stb.), voltak egyes dinasztikus, jellegzetes családi (földesúri) motívumok, külön csoportba sorolhatók a természeti képződmények, növények ábrázolásai és a vallásos figurális ábrázolás is végül ezek ötvözetei. A címerek egy-egy város vagy község identitását jelentették a múltban, épületeken, zászlókon, hivatalos leveleken jelentek meg. Nagy jelentőségük volt a címeres pecséteknek is (viaszpecséteknek) egy-egy írásos okmány hitelesítésénél, de gyakran előfordultak díszítőelemként is, főleg az üveg- és kerámiaipari termékeken. A címerek mai használatánál a kiállítás kiemeli a színek és a különböző alakzatok művészi hatását, melyet nagymértékben érvényesítenek a különböző írásos dokumentumokon, könyveken, meghívókon és a késztermékeken is, viszont arra is figyelmeztet, hogy a cimerszerkesztés és elrendezés hézagos ismeretei sokszor a címerek degradálásához, így giccsek keletkezéséhez vezetnek. A címerek irodalmát méltató részlegen keserű szájízzel állapították meg, hogy Gömör- Kishont címerei kevés kivételtől eltekintve még nem voltak monográfiában feldolgozva. A belügyminisztérium mellett 1975 óta van heraldikai bizottság, mely egyrészt nyilvántartja, másrészt hivatalosan is jóváhagyja a 'címereket. Napjainkig a mai Rimaszombati és Rozsnyói (Rožňava) járás területéről tíz városnak, illetve községnek (Rimaszécs) van államilag is elismert címere. A dr. Leon Sokolovský kandidátus által összeválogatott anyag a teljesség igénye nélkül, de hiteles képet adott a címerek múltbeli és jelenkori rendeltetéséről és mindenkit meggyőzött arról, hogy nemzeti kultúránk egy értékes területéről van szó. POLGÁRI LÁSZLÓ 11
