A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-04 / 10. szám

Zdena Studenková és Gabriel Barylli Egy ördögi angyal A főszerepben: ZDENA STUDENKOVÁ A férfi délceg és jóképű, a nő érzéki arcú, karcsú szőkeség. Egy kép, amely két filmet idéz. 1978-ban, Juraj Herz filmjében. A szűz és a szörnyetegben a Herceg pontosan úgy vitte karjaiban szépséges szerelmét, ahogy most Diethard KJante Ekkehard című hatrészes tévéfilmsorozatában a szerzetes barát viszi kedvesét. Tiz év telt el a két alkotás között. Herz meséjében Zdena Studenková élete első igazi filmsikerét aratta, Klante nyugat­német-magyar koprodukcióban készült szerelmi történetében élete első külföldi filmszerepét kapta. — Igaz, hogy Budapesten tudta meg, hogy a Film a divadlo olvasóinak a szavazatai alapján ön lett a 87-es év legnépszerűbb szlovák színésznője? — Igaz ... csak azt tudnám végre, mivel érdemeltem ki ezt a címet? — Lehet, hogy Strindberg Júlia kisasszo­nyával? — Ha ezzel az alakításommal, akkor iga­zán boldog vagyok. Nagyon szeretem ezt az előadást... mostanában, amikor majdnem minden dráma a férfiak világáról szól, amikor a nö inkább csak mellékszerepet játszik a színpadon, ritkaságszámba megy az ilyen cselekménydús darab. — Két filmet forgatott a múlt évben: Sta­nislav Pámickýval a Posta detent, Václav Matéjkával pedig az Angyal is, ördög is második részét. Melyikben érezte jobban magát? * — Számomra mind a két film mást jelent. A Posta délen költői alkotás, amely Ladislav Ballek regénye nyomán készült, és gyermeki szemekkel láttatja a világot. A gyökerekről szól. Arról, hogy a szülőföld, a gyerekkori emlékképek, élmények az egész életünkre kihatnak. Arról, hogy az otthonról hozottak­tól vagyunk olyanok, amilyenek. Minden fi­gura más valamit képvisel a filmben. Az Anya /Magda Vašáryová) az otthon, a biztos hátország. Az Apa (Jifí Bartoška) határőr. Az ország, a család oltalmazója. Aztán ott a Postás (Koncz Gábor), aki a távolságokat képviseli. Azt, amit nem ismerünk. A Jó Ember (Pavol Mikulík) tudja, hogy csalja a felesége, mégis kitart mellette. A Mandarin (Iszhak Fintzi) a falu bolondja. Egy nem létező világ különös alakja. És még valaki: a Csen­­cselő (Pavel Nový). Veszélyes, kemény férfi. Még a gyilkosságtól sem riad vissza. — És ön? Ön minek a megtestesítője? — Az Erotikáé. Már a gyermekekben is ébredező erotikáé. — Ugyanez más változatban az Angyal is, ördög is folytatásában is jelen van. — Ízelítőül csak annyit a filmről; Renata férjhez ment egy milliomoshoz, övé lett a finom kis bordély, ahol a régi lányok helyett újak árulják a szerelmet. — Megint két olyan szerep, amelyekben vonzó, sőt csábító nö lehet. — Igen, és megint jönnek majd a levelek: „Mi, ennek és ennek a munkabrigádnak a tagjai, úgy döntöttünk, írunk önnek, mert maga olyan, de olyan ..." — Mivel szokta kivédeni ezeket a meg­jegyzéseket ? — Mivel védhetném ki? Kürtöljem szét a világban, hogy nem vagyok puritán? Színész­nő vagyok; ha a jelenetnek funkciója van, kérem, én semminek sem vagyok az elrontó­­ja. Bár ez is érdekes ... Ha krumpliskosárral a kezemben, bokáig sárban taposok a csípős szélben, az nem fáj senkinek, de ha ágyba bújok valakivel a filmben, akkor jaj nekem, kapom a megjegyzéseket. — Az Ekkehard Hercegnője is ágyba bújik, ráadásul nem is akárkivel: egy szerzetes baráttal. Barátai, irigyei ugyanarra kíváncsiak most: hogyan kapta meg ezt a szerepet? — Én is ugyanezt kérdeztem a rendezőtől, erre azt felelte: „Régóta ismerem magát. Három évvel ezelőtt találkoztunk először, akkor is egy koprodukciós filmbe hívtam, ami a végén dugába dőlt. Emlékszik?" Hát persze ... Igen, igen, bólintottam. No, de akkor is ... három év, az három év. Megvál­tozhattam volna. Erre aztán nem is gondolt, mondta. — A regény, melynek alapján az Ekkehard készült, egy XI. századi krónika nyomán író­dott. Ez a krónika még ma is megtekinthető — a Bodeni-tó partjához közeli St. Gallen ősi kolostorában őrzik. De ki ez a nö, akit ön játszik? — Egy büszke hercegnő. Férje halála után az egész apátság az ő irányítása alá kerül; egyik napról a másikra hatalmas birtokot kell szemmel tartania. Van egy kolostor azonban, amelynek küszöbét nő át nem lépheti soha. Vissza persze, onnan sem fordul. Egy ked­ves, készséges szerzetest kér meg: karjaiban vigye át a küszöbön, hogy törvényüket meg ne sértse. És itt kezdődik aztán az a szenve­délyes szerelem . .. — Olvastam a horoszkópját, tudja, mit ír erre az évre? — Ne is mondja, úgysem hiszek benne. — Árulja el: miben hisz akkor? — Abban, hogy az idén is csinálok egy nagyszerű filmet. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Szabó Róbert felvétele) Leonardo da Vinci világhírű alkotá­sa megihletett egy vietnami textil­tervezőt. íme az eredmény: Mona Lisa ezúttal bambusznád függönyről mosolyog ránk. A kubai Tropical táncegyüttes show-műsora nagy siker volt a ber­lini Fridrichstadtpalastban. A nézők szívesen gyönyörködtek a költői táncban, a női test szépségében és nem utolsósorban az ellenállhatat­lan ritmusban. A Csendes-óceán kellős közepén mesterséges szigetet akar építeni a legnagyobb japán építőtársaság. A sziget tervezett területe 700 km2 és egy minivárosnak kellene rajta állni, amelynek része lenne ez a — még csak modellen — látható épület is. 8

Next

/
Thumbnails
Contents