A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
életutak KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: FÁBERÉKNÉL OLOMOUCBAN Gál Sándor: „NEKEM GYÖNYÖRŰ IFJÚSÁGOM VOLT' Hajdú András: PRÁGA TETTE HÍRESSÉ Kurucz Nándor: KÁLIMÉRA, HELLASZ! L Gály Olga: KISÖRDÖGÖK FARSANGJA Mohr Gedeon: ÖREGERDÖ SZÉLÉN Címlapukon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. SZÖCS FERENC, a kémiai tudomány doktora Paraszt családba születtem Ebeden (Obid) 1935-ben. Jó magaviseletű gyerek, s az iskolában jó tanuló voltam. Az első elemi osztály évzáró vizsgája után jött apámhoz a tanító, hogy taníttatnia kell engem. Szegény, alig láttamozta aláírásával a bizonyítványomat, elvitték a frontra, ott is halt meg. Mielőtt azonban bevonult volna, meghagyta anyámnak, a nagyszüleimnek, ne feledkezzenek el a taníttatásomról! S ez csak tetézte a gondot, hiszen negyvenötben megszűnt falumban a magyar iskola, negyvenhat őszén nyílt meg újra, s én szlovákba jártam negyvenhét nyaráig. Mivel nem tudtam mit tanulok, nagyapám úgy döntött, hogy átvisz Magyarországra. A nagynéném Pesten ólt, a nagybácsim postai kézbesítő volt, hozzájuk költöztem Zuglóra. Tipikus munkásnegyedbe kerültem, s beírattak a Szent István Gimnáziumba, mert az volt a lakótelephez a legközelebb. Megítélésem szerint jó színvonalú iskola volt. Első évben még közepes, a továbbiakban jó jegyeim voltak. Rengeteg élményem van Budapestről. 1948 tavaszán ott talált a szabadságharc centenáriumi ünnepsége, a május elsejére készülés, a házak szépítése, feldíszítése is csodálatos volt. Maga a felvonulás is lenyűgözött a tarkaságával és a tömegek hömpölygő áradatával. Három évig tanultam Pesten, aztán ötvenben megnyílt Komáromban (Komárno) a magyar gimnázium, ott iratkoztam be első osztályba. Érdekes társaság verődött össze Dél-Szlovákia minden részéből. Akkor tudatosult bennem, hogy a magyar etnikum Komáromtól Ágcsemyőig (Čierna nad Tisou) terjed. A gimnáziumnak lelkes, fiatal tantestülete volt. Nagy lendülettel és bizakodással indult minden. A miénk volt az ország első magyar tanítási nyelvű gimnáziuma. Az ünnepélyes tanévnyitón jelen volt a Csehszlovák Rádió magyar adásának munkatársa, a sajtó képviselői. Tetszett a légkör, az intemátusunknak is jó közössége volt. Sajnos, az akkori évekre jellemző túlbuzgóság rontott valamelyest a közösségi szellemen. Komáromban a fizika és a kémia felkeltette az érdeklődésemet, ott alakult ki bennem, milyen egyetemen fogok továbbtanulni. 1953-ban leérettségiztem, és szeptembertől a Komenský Egyetem Természettudományi Karán fizika szakos hallgató lettem. Gyatra nyelvi tudással jutottam be a főiskolára, szerencsére a fizika vizsgákon nem kellett sokat beszélni, marxizmusból pedig megengedték, hogy a Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának az előadásait hallgassam, s magyarul vizsgázzam I Matematika-fizika szakon a nyelvtudás egyébként sem játszik annyira fontos szerepet. Ez vonatkozik a műszaki tudományokra is. A tanárok toleránsak voltak, a szakmai tudásra figyeltek fel, nem a nyelvi kifejezésmódra. A harmadik évfolyam elvégzése után elektrofizikára specializálódtam, és a negyedik évfolyamban már elkezdtem a laboratóriumban a diplomamunkámhoz szükséges kísérleteket. A mágneses magrezonanciával foglalkoztam. A módszert negyvenötben fedezték fel, s azon alapszik, hogy a hidrogén atommagok erős mágneses térben orientálódnak, és elnyelik a rádióhullámokat. Az elnyelési spektrumból következtetni lehet az anyag szerkezetére. Ez egy nagyon széles körben alkalmazott módszerré fejlődött az évtizedek során. Lényegében hasonló szakterületen dolgozom ma is. A negyedik évfolyamban már nagyon befogtak a hámba, szinte minden időmet lekötötte a kutatás. A diplomamunkám megvédése jól sikerült, ennek tudható be, hogy a kísérleti fizikai tanszék egyetlen szabad helyére engem vettek fel tanársegédnek. Egy évig dolgoztam a tanszéken. Befejeztem azokat a kisérieteket, amelyek a diplomamunkámmal voltak kapcsolatosak, és megírtam első tudományos közleményemet a protonrezonanciáról. Az egyetemi Tudományos Közlönyben jelent meg. Innen a hegesztési kutatóintézet elektrofizikai osztályára mentem át, ahol a plazmahegesztés kutatása kötötte le az időmet. Két év eltelte után felkerestek az Akadémiáról, hogy szeretnék a rádióspektroszkópiás módszert bevezetni, és az egyetemen azt ajánlották, velem beszéljenek, ismerem a módszert, alkalmas lennék ilyen kísérletek megindítására. 1961-ben jöttem az Akadémia polimér intézetébe, ahol a műanyagok kémiai és fizikai tulajdonságait vizsgálják. Mivel új kutatási terület volt ez, elküldték a Szovjetunióba a módszer további tanulmányozására. 1962 tavaszán kerültem Leningrádba, a Szovjet Tudományos Akadémia makromolekula kutatóintézetébe, ahol olyan csoportban dolgoztam, amely a polimér tulajdonságait rádióspektroszkópiai módszerrel vizsgálta. Ezt a módszert a Szovjetunióban fedezték fel 1944-ben (elektron paramágneses rezonancia), és akkor a leningrádi csoport a világ élvonalába tartozott. Nagyon gazdag fél évet töltöttem a történelmi városban. Munkahelyemre visszatérve tudományos aspirantúrára jelentkeztem Faágában. 1963-tól 1966-ig a Csehszlovák Tudományos Akadémia makromolekula kémiakutató intézete fizikai osztályának voltam az extern aspiránsa. Havonta egyszer, esetleg kétszer utaztam Prágába konzultációra és kísérletek végzésére. Közben megismerkedtem a fővárossal, az Ady Endre Diákkör tagjaival. 1967 januárjában védtem meg kandidátusi disszertációmat, azóta is tartom a kapcsolatot a prágai kollégákkal, akikkel időnként közös tudományos közleményt jelentetünk meg. 1968-ban megpályáztam a Humboldt-ösztöndíjat, meg is kaptam, s ősszel egy évre a Német Szövetségi Köztársaság műanyag kutatóintézetébe mentem dolgozni, s folytattam az otthon elkezdett kísérleteimet, besugárzott műanyagmintákat vizsgáltam paramágneses rezonancia módszerrel. A kutatás eredményes volt. Több közleményem jelent meg nemzetközi tudományos folyóiratokban. 1969. december 20-án tértem vissza a munkahelyemre. Műszertechnikánk fokozatosan fejlődött, és számomra a hetvenes évek igen-igen termékenyek voltak. Kezdettől egy kisebb kutatócsoport vezetője vagyok, s a hetvenes évek elején elkezdtünk egy kutatási irányt, a szabadgyökök vándorlásának vizsgálatát magas nyomás alatt. Erről a témáról több tíz publikációnk látott napvilágot, és jó nemzetközi visszhangjuk volt. Ezt az eredményeinkre hivatkozó visszajelzésekből állapítottuk meg. — 1979 őszén Irakban, Bashra város egyetemének fizikai tanszékén adtam elő angol nyelven rádióspektroszkópiát és anyagismeretet. Ott is végeztem laboratóriumi kísérletet! Különös világba csöppentem. Környezet, növényzet, építkezési stílus, az arabok temperamentuma, szokása, minden különös volt. Boldogultam az angol nyelvvel. Két évig éltem családommal együtt Irakban, aztán 1980-ban kitört az iráni-iraki háború, s éppen Bashra környékén, távoznunk kellett a veszélyes helyről; felmentünk Bagdadba, ahonnan néhány hét múlva feleségemet és gyermekeimet ideiglenesen hazaszállították. Én maradtam, s néhány hét eltelte, a harcok elcsendesedése után visszamentem Bashrába. Folytattam az előadást. 1981 júniusáig tartózkodtam Irakban, és egyszer még vissza is tértem oda, mert a szerződésem két évre szólt, de már nem az egyetemre, hanem a bagdadi Tudományos Akadémiára, ahol fél évig tanulmányoztam a szabadgyököket olajmintákban. 1982 tavaszán utaztam haza véglegesen Irakból a családommal. Elfoglaltam régi munkahelyemet, és mivel láttam, hogy az addig közölt publikációimnak jó nemzetközi visszhangjuk van, 1982-ben hozzáfogtam nagydoktori értekezésem megírásához, amelyet 1983-ban be is fejeztem. A címe: Makrogyökök elektronspin rezonanciája szilárd polimérekben. Egy hosszadalmas jóváhagyási folyamat után megvédtem munkámat, amelynek alapján elnyertem a tudomány doktora fokozatot, s kineveztek vezető tudományos munkatársnak. Tavaly a Német Szövetségi Köztársaságban voltam négyhónapos tanulmányúton, s több nemzetközi értekezleten is részt vettem az évek folyamán. Az idén Svájcban lesz nemzetközi makromolekula-fizikai konferencia, amelynek meghívott előadója vagyok. — Feleségem dr. Gergő Ilona, a Szlovák Tudományos Akadémia Farmakológiai Intézetének szakmunkatársa. Bizonyos gyógyszerek szintetizálásával foglalkozik. Két lányom a Duna utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola növendéke, én meg a szülői tanáncs elnöke vagyok. Hosszú évekig a Csemadok városi bizottságának is tagja voltam, tíz évig pedig aleinöke. A József Attila Klubban is tevékenykedtem a hatvanas években. Éberhardon van kertünk, ott töltjük a hétvégéket. Autózni szeretek, háromszor jártam meg irakot családommal és egyedül Škoda személygépkocsimmal. Tudok oroszul, németül és angolul. Szabad időmben helytörténeti munkákat olvasok szívesen. MÁCS JÓZSEF 2
