A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-19 / 8. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

Fábry István: FEBRUÁRI EMLÉKEIM

Miklósi Péter:

PRÁGA NEGYVEN ÉVE

Dr. VI. Rejholec: A KULTÚRA ÉS AZ ÁTALAKÍTÁS

Dénes György: TALÁLKOZÁSOM EGRI VIKTORRAL

Lacza Tihamér: FEJEZETEK A FÖLD NAPLÓJÁBÓL

Hajdú András: MEGLEPETÉS KIJEVBEN

Címlapunkon M. Borský felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé

Terjeszti a Posta Híriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p„ Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

OROS LÁSZLÓ, mérnök-őrnagy

A két bronzkori koponya kelti fel először az érdeklődésemet, amelyek nyugodtan pihennek a villanykandalló párkányán. A tapétázott falakon színes művészi reprodukciók, régi fegyverek, kardok, pisztolyok, tőrök ... A megsárgult családi fényképek mellett a csehszlovákiai magyar írók bekeretezett arcképei. És könyvek, könyvek... A régi korok stílusát őrző könyvszekrényekben a csehszlovákiai magyar írók dedikált művei is majdnem teljes számban megtalálhatók. Ahogy jobban körülnézek, az az érzésem, mintha egy elvarázsolt kastély titkos szobájában lennék, ahová a tudós természetű házigazda néha visszahúzódik, hogy a gyűjteményében lelje örömét. Pedig tudom, hogy mindez Felsőszeli (Horné Saliby) egyik legszélső utcájának — a másik oldalon gabonatáblák zöldellnek — takaros portáján egy garázsban van! E garázs belsejét Oros László az édesapjával együtt, aki nyugdíjas villanyszerelő, alakította át, rendezte be; minden könyvszekrény, falburkolat az ő kezük munkáját dicséri.

Miközben a szépen rendezett albumokat lapozom, melyben a csehszlovákiai magyar és a magyarországi írók dedikált arcképei, levelei, verskéziratai láthatók és olvashatók, a házigazdát gyermekkoráról, a szülőföldhöz való kötődésről, eddigi életútjáról faggatom.

— 1952 februárjában születtem Felsőszeliben. Szüleim és tanítóim szerettették meg velem az anyanyelvet, a szép magyar szót. Már az alapiskolában érdekelt az irodalom, a történelem. Néhány füzetet még ma is őrzök, amelyekben jegyzeteket készítettem, újságcikkeket, képeket vágtam ki és ragasztottam az írás mellé a magyar írókról. Nagyon szerettem olvasni, délutánonként, amig osztálytársaim rúgták a labdát, én inkább a nagyapámtól kapott könyveket bújtam, és esténként szíve-ÉLETUTAK

sen hallgattam az első világháborús élményeit. Különösen tollfosztások idején olyan lebilincselöen tudta előadni érdekes történeteit, hogy velem együtt mindenki az ő szavait leste. Sokat tudott a falu múltjáról is, engem pedig ez nagyon lekötött. Később le is jegyeztem nagyapám elbeszéléseit.

— Az alapiskola elvégzése után, annak ellenére, hogy mindig történész szerettem volna lenni, mégsem a humán pályán folytattam a tanulmányaimat. Talán közrejátszott ebben a szlovák nyelv gyérebb tudása is. A komáromi (Komárno) magyar nyelvű gépészeti szakiskolába kerültem, ahol 1971-ben érettségiztem. Természetesen a négy év alatt a szülőfalummal való kapcsolat nem szakadt meg. A falum történetéhez fűződő tárgyi és írásos emlékeket továbbra is gyűjtögettem, sőt 1968- ban résztvettem a Nyitrai Pedagógiai Fakultás által meghirdetett falutörténeti versenyen. Ekkor gyűjtöttem össze falum utca- és dűlőneveinek eredetét, nevezetesebb épületeinek történetét. Időnként ma is előveszem a régebbi feljegyzéseket és kibővítem az újonnan szerzett adatokkal.

— 1971 -ben behívtak katonának. Egy éves szolgálat után tiszti iskolába kerültem és alhadnagyként a hadseregnél maradtam. Aztán elvégeztem a martini Katonai Főiskolát, ahol mérnöki képesítést szereztem, később pedig a bmói Antonín Zápotocký nevét viselő Katonai Akadémián (VAAZ) folytattam tanulmányaimat. Jelenleg egy Elba menti kis városban teljesítek szolgálatot őrnagyi rangban. Hét éve vagyok itt, mint néphadseregünk minden egységénél, itt sem könnyű a szolgálat, de szívesen végzem munkámat. Alakulatunk a Csehszlovák—Magyar Barátság Egysége megtisztelő nevet viseli. Éppen ezért baráti kapcsolatot tartunk fenn a magyarországi Ercsi községben levő hasonló magyar alakulattal. Éz a közös gyakorlatokon kívül, a kölcsönös látogatásokat is jelenti. Ilyenkor teljes egészében felhasználhatom anyanyelvi tudásomat, tolmácsi minőségben is.

1986-ban egységünknél megalapítottuk a Csehszlovák—Magyar Barátság Körét. Eddig tizenkét tagja van és én vagyok a vezetője.

— Hogy mióta gyűjtöm a csehszlovákiai magyar írók könyveit kéziratait? — ismétli meg lassan a kérdést Oros László, majd elmondja elhatározásának okát.

— 1977-ben kezdődött. Abban az évben nálunk járt Dobos László és Fonod 2toltán. Édesapámat keresték. Akkor dedikálta Dobos László az Egy szál ingben című regényét. Ez volt az alakuló könyvtáram egyetlen olyan kötete, amely a csehszlovákiai magyar irodalmat képviselte. Akkor döbbentem rá arra a szomorú valóságra, hogy tulajdonképpen nem ismerem igazán a hazai magyar irodalmunkat. Ennek a felismerésnek a hatására megfogadtam, hogy megveszem, beszerzem, olvasni és tanulmányozni fogom az itteni alkotásokat. 1985-ig több mint kétszáz hazai kiadású magyar könyvet sikerült összegyüjtenem. Megismerkedtem a könyvek tartalmával, de most már egyre jobban érdekelni kezdtek az Írói is.

1985-től nekifogtam a levélírásnak. Fényképet, kéziratot kértem, elküldtem az írónak a könyvét, hogy nekem dedikálja. Mindezt azzal a szándékkal, hogy az összegyűlt anyagból irodalmi albumot állítok össze. Az első bátortalan kísérletek biztatóan indultak. Sokan rövidebb-hosszabb idő múlva válaszoltak. Mikor már több mint harminc hazai magyar íróval leveleztem, kötelességemnek éreztem, hogy a Magyarországon élő volt csehszlovákiai magyar írókkal is felvegyem a kapcsolatot. Sok-sok levelet váltottam Morvay Gyulával, Szombathy Viktorral, Sziklay Lászlóval, Sándor Lászlóval, Urr Idával és a többiekkel. Romániából Balogh Edgár küldött értékes fényképeket és kéziratot. Külön albumban szerepelnek a mai magyarországi írók, pl. Móricz Virág, Keresztury Dezső, Jókai Anna, Esterházy Péter és a nemrég elhunyt Száraz György.

Az albumok lapjai kivehetők, átlátszó műanyagból állnak. A fénykép alatt géppel írt életrajzi, könyvészeti adatok, rövid jellemzés található, majd külön lapokon következnek a levelek és a kéziratok. Eddig nyolc album készült el.

— Kitől örökölte ezt a pontosságot?

— A szüleimtől.

Ahogy körülnézek a takaros portán, a verandán elhelyezett virágokon, igazat adok neki.

— Szabad időmben, meg ha havonta hazalátogatok, akkor foglalkozom a rendszerezéssel. Ezenkívül a történelemhez se lettem hűtlen. Feldolgoztam a Földművesek sztrájkharcai a galántai járás területén 1920—1930-ig tartó időszakát, szintén korabeli képekkel és újságkivágásokkal illusztrálva.

— Egyéb kedvtelések?

— Főleg a hazai, az osztrák—magyar érméket és papírpénzeket gyűjtöm. Ez tulajdonképpen összefügg vidékünk történetével is. Archeológiái tárgyakat, régi újságokat. Gyakran megfordulok Prágában az antikváriumokban és a régiségkereskedésekben.

— Mikor jut minderre idő?

— A szolgálat után. Ha az embert valami leköti, nagyon érdekli, arra mindig talál időt. Az albumokban a lapok egyre gyarapodnak. És a levelezés folytatódik ...

OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Gyökeres

2