A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-12 / 7. szám
A RÓZSÁK METSZÉSE A rózsák metszése nagyon fontos munkálat. Minden évben tavasszal és részben nyáron meg kell ismételni. Ősszel nem szabad metszeni őket, mert ekkor fennáll a veszély, hogy a fagy kárt tesz bennük. A tavaszi metszésnél ügyeljünk arra, hogy az utolsó szem kifelé álljon, s így biztosítsuk a bokor bujább növekedését. A metszést úgy kell elvégezni, hogy a legfelső rügy felett egy cm-re ferdén lemetsszük a vesszőt úgy, hogy a metszés magasabb oldala a rügy felöl legyen. Az idősebb tövekről az elöregedett vesszőket tőből vágjuk ki és ugyanígy az alanyról kihajtott vadhajtásokat is. A rózsákat csoportosításuk szerint egymástól különböző módon kell metszeni, ezenkívül nem mindegy, hogy a rózsát vágott virágnak vagy kerti virágnak neveljük. A teahibrid rózsák metszése. Ha a tél enyhe, akkor február végén már elkezdhetjük a metszést. Az eredeti időpont azonban márciustól áprilisig tart. Hogy több virágot hozzon vágjuk kevés szemre (6 szemre). Polyantha, polyanthahibrid és floribunda rózsák metszése. Itt is eltávolítjuk a beteg, sérült, öreg vesszőket. Az egészséges ágak közül csak azokat metsszük le, amelyeken termés van. Ezek a rózsák alacsony növésűek, nem igényelnek különösebb metszési technikát. Remontant rózsák metszése. Erősebb növekedésüek, ágaikat 10—12 szemre hagyjuk meg. Parkrózsák metszése. Ültetés alkalmával metsszük le a hajtásokat 10—15 cm-re. Futórózsák metszése. Az egyszer virágzó fajtákat virágzásuk után metsszük meg, az oldalágakat 8—10 cm hosszúra vágjuk vissza. Azokat a futórózsákat, amelyek huzamosabb ideig virágzanak, kora tavasszal metsszük meg. Virágaikat a tavalyi hajtásokon hozzák. Az erősebb hajtások kétharmad részét visszavágjuk, a gyengébbeket a felére. TANÁCSOK • A fürdőszoba sötét kövén található vízfoltot alkoholba mártott rongygyal mossuk le. • Szalmából vagy nádból készült bútort sós vízzel fehéríthetünk ki. • A nejlonharisnyát öblítsük enyhén cukros vízben, meghosszabbítjuk a harisnya élettartamát. • Az újságpapírba göngyölt szőnyegbe vagy bármely gyapjúholmiba nem megy a moly. catüMtai — hiszen tegnap még autóvezető akartál lenni. — Az tegnap volt, — válaszol Iván. — De ma már tábornok akarok lenni. Lesz majd pisztolyom, meg puskám, meglehet, hogy még ágyúm is lesz. Apu a fejét csóválta: — Tudod kisfiam, tábornoknak lenni csöppet sem könnyű dolog. A tábornok az bátor ember. Gyerekek, ismeritek Ivánt? Meglehet, hogy igen. Városunkban egy gyereknek sincs olyan kócos haja, mint neki. Szemei nagyok, akár egy tányér, és feketék, mint a szén. Biztosan ráismertek, ha találkoztok vele az utcánkban. Róla mondok el nektek egy mesét. Egyszer este, amikor már Iván elhelyezkedett a kiságyában, ezt mondta apukájának: — Apu, tudod mi leszek, ha megnövök? Tábornok! — Hogyhogy? — csodálkozik el apu. — Mit bánom én. Hiszen én sem vagyok gyáva. Lesz pisztolyom, puskám, meg ágyúm. Éjszaka idején a hegyekben fogom üldözni az ellenséget. Elfogom őket, megkötözöm és mind idecsukom be a pincénkbe. — Rendben van, majd meglátjuk. De most már aludj. Apu betakarta Ivánt a dunyhácskával, lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából. Kis idő múlva rémült kiáltozás hallatszott odabentröl. Apu besietett Iván szobájába: — Mi bajod? Miért sírsz? — Nagyon félek, — szepeg Iván. — Olyan sötét van itt, és valaki járkál a szobában, jaaaj...! Senki sem járkált a szobában, csak a deszkapadló recsegett néha. — Valakik az ablak alatt is szaladgálnak, — siránkozott tovább Iván. Nem szaladgált senki az ablak alatt. Csak a fák ágai mozdultak néha a szélben, s árnyékuk az ablakra vetődött. — De itt ül egy alak a sarokban, — nyögte ki Iván. Nem ült senki a sarokban, csak egy magányos szék állt ott üresen. Apu újból betakarta a kisírt szemű gyereket és megsimogatta kócos haját: — És most már aludj széfjén, te ... tábornokom. A tábornok megtörölte könnyes szemét s egy sort még szipogott. Aztán megszólalt egészen halk hangon: — Apu, legalább a kislámpát hagyd égve. És ... meglehet, hogy ezentúl inkább sofőr leszek... Nos, mit szóltok, gyerekek, az autóvezető lehet gyáva ember? Petrik József fordítása A mérgeskígyók egyik legveszedelmesebb faja a kobra. Harapása legtöbbször halálos, csak a kéznél levő megfelelő ellenszérum segíthet. Pápaszemes kígyónak is nevezik, mert világossárga színű, barnás pettyekkel díszített nyakán pápaszemre (szemüvegre) emlékeztető rajz látható. A kobrák képesek az első nyolc bordapárjukat szétfeszíteni, így fejük mögött kiszélesedő „pajzs" képződik. A testüket felemelve számos állatot és a félénk embert erős sziszegés közben elriasztják. Főként Dél- Ázsiában, Indiában honos. Az ázsiai kígyótáncoltatók megcsodált „kenyérkeresője". Gazdája ugyan kitöri méregfogait, de ezek helyébe új fogak nőnek. Mintegy két méter hosszú, a szabadban elhagyott termeszfészkekben, kőomladékokban, farakások között él. Kétéltűekkel, egerekkel, patkányokkal táplálkozik. Zsákmánya után este jár. Földünk leghosszabb mérgeskígyója a királykobra. Hossza az öt métert is elérheti. Lehetőleg a vizek közelében él és ha a tojásait őrzi, akkor nagyon veszélyes. Siklókra vadászik, de kannibál hajlamai is vannak: a saját faját sem kíméli. Olyan erős a mérge, hogy nemcsak az embert, de még egy elefántot is képes elpusztítani. A királykobrát nehezen lehet megszelídíteni, egy amerikai férfi, bizonyos William Dickinson megpróbálta, hogy a felemelt testű kobra mindig mellette „sétáljon", de a gyakorlat közben a kígyó halálra marta. A gyors orvosi beavatkozás sem segített. A kobrák védett állatok, sok rágcsálót elpusztítanak és ezzel hasznot hajtanak a forró égöv lakóinak. l. Š. 'S € c:-c Cü Q> £ s :to "x-0 <u 1 •§■ S •* Go to INI. LÁSZLÓ ENDRE Ködpalástban táncol a rétek tüskebokra, színezüst függönyt sző a hold az ablakomra... Dér szállott a fűre, dér a néma fákra. Valóra válik már a jégvirág álma... 21
