A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-05 / 6. szám
492 n ••• A hajtóhalászat további szerszáma a tükörháló {tükrösháló vagy regina), mely hármas szerkezetű hálófajta: két oldalt (elöl-hátul) található a vékony fonalból kötött aprószemü háló, e közé ékelődik a nagyszemü (10— 20—30 cm) háló, mely a tulajdonképpeni tükörháló. (A Néprajzi Lexikon ezt fordított sorrendben magyarázza.) Hossza akkora, hogy a kiválasztott vizszakaszon a két part közt rögzíthető legyen egy-egy fához vagy karóhoz. Utána ladikba szállnak a halászok, de a felé tartanak, ahol teljesen bebogozzák magukat. Másik változata a tükörhálónak, amikor egy nagy- és kisszemü hálóból áll a hálószerkezet. Ezt úgy állítják fel, hogy vízfolyás szerint, elöl van a nagyszemű, mögötte a kisszemü háló. További hálófajtája a hajtóhalászatnak a nagyszemű, egysoros tompingháló, mellyel nagyobb halakra halásznak. ‘ A hajtóhalászat másik halászati módja a bokorhalászat, melynek a neve is elárulja, hogy olyan halászati formáról van szó, ahol „valamilyen szerepet", a partokat szegélyező bokor is kap. Mégpedig olyan értelemben, hogy mivel általában bokros, gazos helyen húzódnak meg a halak, a halász itt igyekszik foglyul ejteni őket. Általában elterjedt halfogó eszköze a bokorhalászatnak a bokorháló (tarbukháló, kosztács, seggesszák), mely egy félkör alakú kávára felszerelt zsákszerű háló. A szirénfalviak (Ptrukša) viszont a bokorhalászathoz nem a fentemlített bokorhálót, hanem a kétközhálót használják. Ilyenkor több emberre van szükség: egy hajtja a ladikot (lehet ladik nélkül is), másik kettő a szákos, akik kétközt botlóiknál (kötőrúdnál) fogv körülveszik a kiválasztott bokrot, s , mederben rögzítik a hálót. Egy további ember a pókusszal (fókusszal, hajtórúddal) ütögeti a bokrot, kavarja a vizet, hogy kizavarja a lapuló halakat. Menekülés közben nem juthatnak máshová, mint a bokrot övező hálóba. Végül mindenestől beemelik a hálót a ladikba. A bokorháló típusú szerszámok Nyu-HAJTÓHAUMZAT-II. MféW r* ,'Wfc Tompingháló Tarbukháló, bokorháló (fotóreprodukció az 1930-as évekből) hálónál is maradnak néhányan, és a vízfolyással megegyező irányban hajtani kezdik a halakat a háló felé. Ha egyszerre több hal zúdul lefelé, a hajtással leállnak, hogy a hálónál lévők bírják kiszedni a tükörhálón fennakadt halakat. Mint kisegítő eszközt az emelőhálót is igénybe veszik, s azzal is szedik a halat a ladikba. Van olyan hely, például Zétényben (Zatin), ahol nem rögzítik a tükörhálót a parton, hanem ladikban ülve, kézben tartják a vízbe eresztett hálót. Csak akkor emelik be a ladikba, ha nagyobb hal ütközik a hálónak és nem bírnák megtartani. Ha így sem megy, akkor kikerítik a partra. A tükörhálós halászat alapelve, hogy a hajtással megriasztott halak közeledvén a háló felé, hirtelen felfedezik a nagyszemü, ablakszerű hálót, ahol a „megváltást remélik". Holott ez a csapda, mivel a kisszemü hálót nem érzékelik, melybe beleúszva a nagyszemű háló Tükörháló (Vargáné P. Mária rajza) gat-Európában is széles körben elterjedtek és a szomszéd népek halászatának is jellegzetes eszközei. A vízrajzi viszonyok különbözősége magyarázza a sokféle helyi változatot, így az átadásátvétel kérdései még tisztázatlanok. Az ismeretlen eredetű terminológiák alapján több irányú átvételre is gondolhatunk. Bizonyíthatónak tűnik a kapcsolat a dél-orosz területeken és a Duna-delta orosz halászaitól ismert turbuk nevű bokorhálóval is, bár ez a megnevezés a magyar halászatban szerszámokra is átvivődött. Példa erre a csicseriek (Čičarovce) magyarázata, akik a billeghálóra használják a turbuk megnevezést. D. VARGA LÁSZLÓ A szerző felvételei
