A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-05 / 6. szám
EMBERI SORSOK Még egyszer a „SZOMORÚ GYERMEKSZEMEK"-ről Szerkesztőségünk dolgozói mindig örülnek annak, ha a lapunkban megjelent valamelyik írásra akár elmarasztalóan, akár kedvezően, de reagálnak az olvasók. Ezek a levelek aztán vagy meggyőznek az esetleges tévedésünkről, vagy pedig felbuzdítnak és még jobb munkára serkentenek. Ha nem is minden esetben közöljük az olvasók észrevételeit, ezúttal úgy érezzük, hogy ismertetnünk kell a levél tartalmát, amit a közelmúltban hozott a posta, mivel tanulságos lehet mindannyiunk számára. íme, a megrendítő emberi sorsot tükröző levél tartalma: ....... Mozgásképtelen nyugdíjas, a Hót képes hetilap rendszeres olvasója vagyok. A lap 41. számában sírva olvastam el Lovicsek Béla „Szomorú gyermekszemek" című riportját, mert megrázott, s mert felidézte a gyermekéveimet. Bár nem gyermekotthonban, de én is árvaként nevelkedtem fel. Míg éltek a nagyszülők, ők neveltek, haláluk után pedig rokonoknál hányódtam kegyelemkenyéren. Amíg éltek a nagyszülők, olykor térdére emelt a nagyapám, s néha mesélt is, a jóságos nagymama pedig — ahogy az akkoriban lehetséges volt — cukorkát is adott, meg néha mogyorót. Mégis állandóan hiányoztak a szülök, illetve a szülői szeretet. Apám az első világháború végén meghalt. Nem ismertem. Anyám szolgált, majd később férjhez ment, s velem nem törődött. A nagybácsimnál laktunk. Neki négy hasonló korú gyereke volt, ők voltak a barátaim. Mikor a bácsi esténként jött haza a munkából, elibe szaladtunk, hogy a tarisznyában megmaradt kenyeret — amit ö madárlátta kenyérnek nevezett — szétossza közöttünk. Hiába futottam hozzá elsőnek, a kenyérből mindig én kaptam utoljára — a maradékot. Ez nagyon elkeserített engem, de az unokatestvéreim megvigasztaltak: Mit pityeregsz, hiszen te nem vagy a miénk, mégis kaptál... Lassan mégis felnevelkedtem. Az iskola elvégzése után beszegődtem szolgának, ahol becsületesen dolgoztam katonaköteles koromig. A katonaságnál még jobban éreztem az árvaságot, különösen a levelek és a csomagok érkezésekor. Később, amikor már szakaszvezetö lettem és én osztottam szét a postát, s a szobába érve a bajtársaim örömmel olvasták egymásnak, hogy mit imák a szülők, még jobban fájt az árvaságom. Ilyenkor a szivem majd kétfelé hasadt. Elkeseredésemben kimentem az illemhelyre, s katona létemre ott sírtam ki magam, mint egy kisgyerek. A második világháborút átvészeltem. Hazatérve a hadifogságból, harmincéves fővel megnősültem. Házasságunkból három gyermekünk született. Én lettem a világ legboldogabb embere. Csak a családomnak és a munkámnak éltem. Harminchárom évi boldog házasság után meghalt az én drága jó párom. Akkor a faluból a városba költöztem. Most itt élek betegen, visszavonultan, és sokat olvasok. Lovicsek Béla írása elolvasása után bizonyára megmozdul valami azoknak a szülőknek a lelkében, akik elhagyták a gyermeküket. Égető probléma ez napjainkban, amikor olyan sok a válás. Az én kemény sorsom is igazolja azt, hogy milyen nehéz az elhagyott gyerekek élete ..." Úgy véljük, hogy a fentiekhez nem kell kommentár... Egyúttal köszönjük a kedves levélíró őszinteségét. db) TUDJA-E . . .? • Sok dolog van a világon, ami egyszerűnek és könnyűnek látszik és a megvalósítása mégis nehéz vagy teljességgel lehetetlen. Tudja-e például, hogy bekötött szemmel nem tud öt percig mozdulatlanul maradni? Vagy tudja-e, hogy nem tud a székről felkelni, ha teljesen ráül, anélkül, hogy a testét előre vagy hátra ne hajlítaná, vagy a lábát alája ne tenné? Vagy tudja-e, hogy nem tud egy gyufát a középső ujja körmén a mutatóujjával és a gyűrűsujjával eltörni ? Vagy nem tud mind a két sarkával a falhoz állni és ugyanakkor lehajolva felvenni valamit a földről? • Melyik állat repül a legjobban: a madár, a rovar vagy a denevér? A repülő állatok között a madaraknak van erre a mozgásra a legalkalmasabb testük és ebben a tekintetben felülmúlják a rovarokat és a denevéreket egyaránt. Ezért természetesen a leggyorsabban repülőket a madarak között találjuk. Egy postagalamb például 66—69 kilométert tud megtenni óránként és vannak példák rá, hogy egy fecske 207 kilométert tesz meg egy óra alatt. • Az álmok tulajdonképpeni természete és lényege még ma is csukott könyv a tudomány előtt. Azt talán lehet mondani, hogy az álom a lelki élet folytatása az alvás alatt. Oe hogy a képzeletélet hogyan alakul és mi adja meg az álmok tartalmát, arról csak nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy az ember álmában meg tud oldani bizonyos problémákat, amelyeknek megoldásához éber állapotban nem tudott hozzájutni. Egy érdekes példát említünk. Egy ember elvesztette a kulcscsomóját és minden buzgó keresés mellett sem tudta megtalálni. Lefeküdt és azt álmodta, hogy a kulcsai kint lógnak a kértben az egyik fán. Reggel kiment és valóban ott találta a kulcsait. Az előző napon valószínűleg szórakozottságában akasztotta oda őket s ez a tudatalatti képzet az éjszaka folyamán felemelkedett az álom öntudatába. • Sok ember nem tudja bizonyossággal megmondani, hogy a hold fogyóban vagy növekedőben van-e, vagyis hogy a teliholdtól újhold felé halad-e, vagy fordítva. Ilyenkor törik a fejüket, hogy az utóbbi napokban nem telihold volt-e, aztán végül is megállapítják, hogy a hold fogyóban van. Azonban van egy kis könnyen megjegyezhető szabály, amelynek alapján minden fejtörés nélkül könnyen felelhetünk az említett problémára. A szabály egyszerűen az, hogy ha a hold ive egy kis (-t alkot, akkor fogyóban, csökkenőben van, ha pedig az ive a másik oldalra domborul, akkor növekvőben vagyis első negyedében van. MA VÉLED, HOLNAP VÉLEM? „Édes a lány ölelése: ugyan ki tagadja? De jaj, ha pénzt kér, úgy keserűbb, mint a bürök levele." Killaktór görög költő jó másfél évezreddel ezelőtt irta e sorokat, és nyilván tisztában volt azzal is, hogy keserűség ide vagy oda, bizony mindig akad. ki árulja az ölelését, s lesz, ki meg is fizeti. A 17 éves Kati nem kért pénzt a szerelmes éjszakáért, csak úgy, a hecc kedvéért adta magát az aznap megismert kis híján ötvenéves olasz férfinak, aki igy egy vacsora és néhány konyak áráért kapta meg mindazt egy harmadéves középiskolástól, amiért az éjszakák gyakorlottabb hölgyei sokkal súlyosabb összegeket kémek. Kati kalandjáról egy rutinellenőrzésnek köszönhetően szerzett tudomást a rendőrség erkölcsrendészeti csoportja. — Az ifjú lány családi háttere rendezett — mondja az erkölcsrendészeti és körözési szakcsoport illetékes tisztje. — Otthonról mindent megkap, amit csak megkíván, talán ez is a baj. Igényei vetekednek egy felnőtt nőével, míg ő tulajdonképpen még gyerek. De kívánságai sorra teljesülnek. Amikor beidéztük, divatlapba illő ifjú hölgyként vonult be hozzánk. Volt rajta az arany karkötőtől a nyakláncig, fülbevalóig minden. Vele beszélgetve leginkább azt éreztem, hogy nem fogja föl teljes valóságában, milyen ingoványos talajra tévedt felelőtlen kalandjával. Amikor megjegyeztük, hogy lovagja nem éppen hozzá való volt korban, csak vonogatta a vállát és azt mondta: vonzódik a korosodó férfiakhoz. Számunkra pusztán remélhető, hogy talán tanult a történtekből, s nem kezdi kamatoztatni ezt a vonzalmát. A rendőrtiszt aggodalma érthető, hiszen egy-egy ilyen szexszel kombinált „bohókás éjszaka" több fiatal nö életében jelentette az első lépcsőfokot a prostitúcióhoz. Az erkölcsrendészeti csoport például a közelmúltban göngyölített föl egy nagyobb ügyet a szlovák fővárosban, amikor fölszámolt, egy úgynevezett szobáztató helyet. A lakás tulajdonosa valóságos kis üzletágat hozott létre: nemcsak a találkahelyről gondoskodott, hanem szervezte is a lányok „munkáját". Az összefonódó szálakat bogozva két tucatnál is több személy bonyolódott az ügybe: hölgyikék, kuncsaftok és szervezők egyaránt. Sajnos, fiatalkorú lányok is vannak közöttük, egyikük például intézetből szökött. Eleinte csak azt hálálta meg „adakozásával", hogy kosztoltatták és befogadták; később azonban az is természetes lett számára, hogy pénzt is kereshet ily módon. — Olykor szinte elképesztő összegek fordulnak meg ezekben a körökben — tájékoztat az erkölcsrendészet tisztje. — A pénzért ölelést árulók olykor tízezreket is keresnek havonta, bár a pénz egy része a „működtetőikhez" vándorol. Sokszor ennek ellenére sem fordítanak hátat ennek az életnek. Gyakorta az esetleges büntetés sem hoz különösebb változást. A közveszélyes munkakerülésért elítélt nők jelentős hányada a szabadulás után ott folytatja, ahol abbahagyta. Akkor túl könnyen jött a pénz, és most sem számít, milyen árat fizet ugyanazért. Tény és való: a látszólag könnyen megszerezhető pénz sokak fejét megzavarja. Azt mondják az erkölcsrendészeti csoportnál, hogy nem is szívesen beszélnek erről, és hogy miért, azt egy vidéki fiatalaszszony története igazolja ... Történt ugyanis, hogy a szóban forgó fiatal teremtést a saját, polgári tisztességben élő férje küldte havonta többszőr is Szlovákia fővárosába a „mellékes" ügyében. A házaspár ugyanis építkezett, ami bizony emésztette a koronákat. És a férj, amikor ráébredt annak tudatára, hogy prostitúcióval mennyit hozhat össze egy „ügyes lány", a nagyvárosba zavarta az aszszonyt: keressen összeköttetéseket, szobáztatási lehetőségeket, amivel összehozhatná a rendszeresen busás mellékjövedelmet. A feleség azonban a vártnál rosszabb társaságba keveredett, lebukott, és most a bírói ítéletre várva elmélkedhetnek mindketten afelől, hogy talán mégis jobb lett volna bankkölcsönt fölvenni, vagy lassúbb tempóban építkezni. Viszonylag gyakran előfordul, hogy egyes nők csupán alkalmilag űzik az üzletszerű kéjelgést, magyarázza a rendőrtiszt, majd hozzáfűzi, hogy ennek is nagy a társadalmi veszélyessége. Természetesen, a legtöbb gondot azok jelentik, akik teljes életvitelükkel erre rendezkednek be. És nem hallgatható el az sem, hogy homoszexuális körökben is mind gyakrabban fordul elő a prostitúció sajátos formája. Nem titok: sokan hajlamosak az idegenforgalom számlájára írni a bűnözésnek ezt a formáját. Ebben van is némi igazság, hiszen a kettő összefüggése világjelenség. A második világháború után hazánkban is az idegenforgalom föllendülésével szaporodtak el az ilyen jellegű bűncselekmények. — Az AIDS miatti félelem a világban sok helyen visszavetette a „legősibb ipar" virágzását. Nálunk mi a helyzet? — Tény, hogy óvatosabbá váltak az éjszakák hazai „pillangói" is, de ott még nem tartunk, hogy az éjszakai mulatókból, bárokból vagy egyéb placcokról eltűntek volna a „lányok". Úgy tűnik, akaratlanul adódó riporteri kérdés: vajon az erkölcsrendészeti csoport munkatársai nem érzik-e egy kicsit szélmalomharcnak a munkájukat. Elvégre nem véletlen, hogy jómagam is az imént a legősibb mesterségként emlegettem a prostitúciót... A rendőrtiszti válasz korrekt és figyelmeztető is egyben: — Mi, bűnüldözők mindig is szigorúan vettük azt a már közhelynek tűnő, de nagyon igaz megállapítást, hogy a prostitúció a bűnözés melegágya. Rengeteg területen találkozik, fonódik össze más bűnözési formákkal. Volt már, hogy betörök tippszerzőknek használták a lányokat, akik a megbízatásnak eleget téve jól fölmérték alkalmi partnereik lakását. A prostitúció gyakran társul rablással, fosztogatással, de sorolhatnám még hosszan. El kell gondolkodni a könnyűvérű hölgyek egészségügyi és családjogi helyzetén, esetleges gyerekeik sorsán, akiknek zömét az állam neveli. De ha az anyjuknál nőnek is föl. milyen perspektíva áll előttük? Nem kisebb gond az egykor pénzért ölelést osztogató, de kiöregedett nők beilleszkedése a társadalomba. A mindennapi élet olyan jelenségei ezek, amelyek rendszerint szaporítják a társadalom gondjait. Ezért érthető, ha azt mondom: mi is dolgozunk tovább. (M-) 19
