A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-05 / 6. szám
Jonathan Long, tizenkét éves írországi kisfiú házuk közelében olyan nagy gombát talált, hogy lelete rögtön bekerült a Guiness-féle rekordok könyvébe: a 40,60 centiméter magas 172,7 centiméter kerületű gomba súlya 11 kiló. A mammutgomba mellett Jonathan két kisebbet is talált: egy 3 és egy 6,5 kilogrammosat. A Foxtrot című bolgár film a rendőrség bizalmasának tragikus sorsát meséli el, aki leleplezte a fasiszta szervezet veszélyes tevékenységét. szítenek, méghozzá olyat, amihez fogható eddig még nem volt. A képen a két amatőr autóépítő kocsija Leningrádban a Palota téren. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Koncz István: ELLEN-MÁGLYA A jugoszláviai magyar irodalomnak egy-két évtizeddel ezelőtt nagy recepciója volt mifelénk (is), ugyanúgy mint az egész magyar nyelvterületen. A hatvanas években elsősorban rajtuk keresztül kaptuk mi is a mai, legdivatosabb modern irodalmat-művészetet. Különösképpen az „Uj Sympozion" nevű lap körül tömörült nemzedék fejtett ki akkoriban nagy aktivitást s befolyásolta szinte az egész kortárs magyar irodalmat, főleg a költészetet. Manapság egyre kevesebbet hallunk a jugoszláviai magyarokról. Az ötvenes éveibe érkezett nemzedék mintha lehiggadt vagy éppen elhallgatott volna, az utánuk kővetkezők pedig már nem olyan érdekesek, mint idősebb pályatársaik voltak. Van ennek persze más oka is. Elsősorban az, hogy manapság immár szinte minden megjelenik Magyarországon, olykor több is, mint amire igazán szükség lenne, így a jugoszláviaiak alól mintha kicsúszott volna a talaj. Nincsen űr, amit be tudnánk tölteni. Van viszont egy új jelenség: a jugoszláviai magyar irodalom most publikálja első nagy eredményeit, az Uj Sympozion nemzedék most takarítja be a termést. S itt nem is annyira Gion Nándor néhány esztendeje megjelent regényeire gondolunk elsősorban (noha azok is ide tartoznak) sokkal inkább a „modernebb" jelenségekre: Brasnyó István regényeire (főleg a „Famíliára"), Tolnai Ottó „Végeladás" című darabjára, s főleg a jugoszláviai magyar irodalom két reprezentatív műfajára, az esszére és a költészetre. Amannak Bori Imre, Bányai János, Bosnyák István, Végei László (újabban Thomka Beáta és Sebők Zoltán) a reprezentatív képviselői, a lírának pedig ... Mindenki tudja, hogy a legjelentősebb jugoszláviai magyar költő Tolnai Ottó. Ez így is van, ami az ismertséget illeti, bizonyosan ő a legismertebb, „Vidéki Orfeusz" című válogatott kötete méltó siker volt. De Tolnaihoz hasonló jelentős költő több is van a Vajdaságban, legalább kettő bizonyosan. Az egyik a „Kormányeltörésben" szerzője. Domonkos István, a másik a most 50 éves Koncz István. Az „Ellen-máglya" voltaképpen mindössze második kötete a szűkszavú, civilben jogász költőnek. De a szűkszavúság, a költészetben rendkívüli erény. Mert amit mások kötetek tucatjával érnek el, azt Koncz István ugyanúgy (talán jobban is) elérte két kötetével: a mai magyar költészet élvonalában van az ő helye is. (cselényi) Komárom megyei Néprajzi Füzetek A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Komárom megyei Szervezetének Néprajzi Szakosztálya gondozásában 1985-ben első ízben jelent meg Tatán az a szerény füzetecske (Komárom megyei Néprajzi Füzetek címen), amely nem kisebb feladatot vál Iáit magára, mint a műfaj nyújtotta keretek között fellendíteni a hosszú ideig egy helyben toporgó helyi néprajzi kutatásokat. Az első számot, amelyet Paládi-Kovács Attila bevezetője nyit, szinte teljes egészében a megye szülötte, a neves magyar néprajzkutató, tudományszervező Bátky Zsigmond emlékének szentelték. Gunda Béla, a nagy előd életútját ismertető, munkásságát méltató, szülőfalujában, Kocson, az emléktáblája leleplezése során elmondott beszédének közreadása után a jubiláns főbb müveinek és a vele foglalkozó szakirodalmak jegyzékét kapja kézhez az olvasó. Ezután Bátky Zsigmond Néhány vonás Komárom megye településtörténetéhez cimü, eredetileg 1923- ban megjelent, ma már eléggé nehezen hozzáférhető dolgozatát olvashatjuk újra. Az írás közelebbről is érdekelhet bennünket is, hiszen számtalan, a mai délnyugat-szlovákiai területeket érintő megjegyzése van. A Néprajzi Füzetek második, 1987-ben megjelent száma már egész tudatosan vállalja magéra ezt a közvetítő szerepet. Körmendi Gézának, mindkét füzet szerkesztőjének előszavából megtudjuk, hogy a megye magyar, szlovák és német nemzetiségű lakossága néphagyőmányainak a feltárása, dokumentálása mellett a jövőben rendszeresen kívánnak foglalkozni a szomszédos szlovákiai terület néprajzkutatásának eredményeivel is. Ennek jegyében olvashatunk ismertetést Körmendi Géza tollából az Új Mindenes Gyűjtemény 5. kötetéről, valamint egy terjedelmes részletet Szivákné Horsa Zsuzsanna szakdolgozatából, amely néhány, 1947-ben Komáromszentpéterről (Dolný Peter) Magyarországra került család néphagyományait dolgozza fel. Gál Ida a Komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum néprajzi gyűjteményét, Fehérváry Magda pedig a Ko máromi járás tájházait mutatja be röviden. Egy-egy közlemény foglalkozik a komáromi szabó céhhel, ill. a csicsói (Číčov) népmondák egy csoportjával Tok Béla és Fehérváry Magda feldolgozásában. Meggyőződésünk, hogy áz efféle kiadványok nemcsak egymás jobb megismerését célozzák, de ösztönzőleg hathatnak vidékeink további, elmélyültebb néprajzi kutatására is Liszka József HANGVERSENY Oliver Messiaen: HARAWI December első hétfő estéje sokáig emlékezetes marad mindazoknak, akik a Szlovák Filharmónia hangversenytermét szinte színültig megtöltötték. Kivételes hangulatú volt ez az est, amely során egyetlen szerző egyetlen dalciklusa hangzott el alkotója jelenlétében. Ez önmagában talán még nem lett volna rendkívüli, hiszen kortársművek ősbemutatóinak mindenkori velejárója, most azonban ünnepivé tette, hogy a szerző nem más, mint Oliver Messiaen (májusban tölti be a nyolcvanat), aki napjaink egyik legegyénibb hangvételű zeneszerzője. Messiaen Párizsban tanult s maga is a Conservatoire tanára lett. Az ő szellemi műhelyéből került ki az avantgarde zene két olyan kardinális alakja mint Pierre Boulez és Karl-Heinz Stockhausen. Messiaen három síkon mozgó tevékenységének az oktatás mellett fő színtere a párizsi Sainte Trinité székesegyház, melynek 1931 óta orgonistája. Ez a tény szorosan összefügg talán legfontosabb tevékenységével — a zeneszerzéssel. Szerzeményeinek arculata ismételhetetlenül egyéni s jellegzetessége a ritmikai gazdagság és a melódiaképzés terén mutatkozó kimeríthetetlen találékonyság. Mint szakképzett ornitológus rengeteget merít a madarak énekéből is. Sajátságos arculata van hát Messiaen szerzeményeinek, melyekből, sajnos, vajmi keveset ismerünk. Filharmóniánk néhány éve csupán az egzotikus Turangalila címet viselő szimfóniáját szólaltatta meg, s amit még ezen kívül ismerünk, azért dr. Ferdinand Kiindának, orgonaszerzeményei lelkes propagátorának jár a köszönet. Ezért volt horizonttágitó esemény is ez a koncert, melyen hazai bemutatóként a tizenkét dalból álló Harawi címet viselő ciklus hangzott el. Antoine Golé zenetörténész a „legistenibb szürrealista románc"-ként emlegeti a zenemüvet, amelynek a szövegét is a szerző írta és zenéjéhez az ihletet a színgazdag perui folklórból merítette. A félelmetes technikát igénylő dalok tolmácsolója a fenomenális Sigune van Osten volt. A zongoraszólam káprázatos színorgiáját Messiaen hajdani növendéke — és jelenlegi felesége Yvonne Loriod tolmácsolta. Varga József KIÁLLÍTÁS A Vödric-kapu Egykori létezéséről első okleveles említése, 1341 óta tudunk. Itt fogadták a koronázásra érkező királyokat, 1434-ben például Zsigmond itt vette át a város kulcsait. Azután 1788-ban lerombolták, majd korunkban a híd építése miatt a helyére épített vendégfogadót és zsinagógát is. A valóságban tehát csak a Vödric-kapu helye található meg Bratislavában. A rendezésére, az esetleges beépítésére mégis ennek a középkori létesítménynek, az egykori városkapunak a nevében hirdettek tervpályázatot az építészek számára, majd a pályaművekből kiállítást rendeztek a Tatran Könyvkiadó kiállítási termében. A bemutatott 23 tervrajz és 8 makett azt tanúsítja, hogy a tervezők, az építészek eleve sajátosan, ízlésük és tetszésük szerint értelmezték a feladatot. Ugyanis, a megoldások még az elképzelések tekintetében is különfélék : átépítést, felújítást, részleges, teljes rendezést, új létesítményeket szorgalmaznak. Ez a sokféleség bizonyára gondot okoz majd a megrendelőnek, a városi nemzeti bizottság tanácsának, a kiállítás megtekintői számára azonban örömet. A pezinoki Oliver Solga a térség újszerű, mintás kikövezését ajánlja. Peter Roller a tér szélén álló épületek átépítésére figyelmeztet, a bejáratok, az ablakok, a vízlevezető csatornák középkori jellegzetességeinek felújítására. Zita Ševčíková és Peter Baza csupán a Nálepka utca 41-es számú ház jelenlegi, nem különösebben érdekes külsejének és belsejében korszerűsítésével képzeli el a térség rendezését. Sajátos, főleg az alkalmazásra ajánlott, szokatlan építészeti stílusjegyek miatt Andrej Szarvas és Jaroslav Méhes több nézetből is megrajzolt pályaműve. Az olomouci Karel Ŕihovský az épületek külsejét illetően is modernizálást javasolt. Jifí Zlama! és Jana Zlamalová mind az épületek, mind a térség nagy arányú átépítését és rendezését ajánlja. Két makettet is készítettek, hogy szemléletesen érzékeltessék elképzelésüket. A legérdekesebb viszont Karéi Vratislav Novák (Jablonec nad Nisou) pályaműve. Tervrajzon, maketten, és nyolc vázlaton mutatja be azt az önszabályozással működő, hatalmas mozgólépcsőt, melyet a térség közepén kellene felépíteni, hogy a közönség könnyen feljuthasson a magasba és onnan gyönyörködhessen a történelmi városközpont, a vár látványában. Hajdú András 9
