A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
KISÖRDÖGÖK Előrebocsátom — hátha valaki az ellenkezőjét képzelné —, hogy a kisördögöket nem szándékosan keresem kereskedelmi létesítményeinkben. Van a tarisznyámban más területen szerzett tapasztalat is, a kisördögök elég sokfelé garázdálkodnak, és bár gyakran álcázni próbálják magukat, az a bizonyos lóláb többnyire kilóg.. . Hogy én ezúttal ismét bevásárlás közben ütköztem velük össze, erről a véletlen tehet Vagy ki tudja ? Az ismerőseimtől, szomszédaimtól több ízben hallottam: „A Steiner Gábor utcai zöldségesboltban válogatottén rosszindulatú, goromba elárusítók dolgoznak." Létezik ez? Tényleg válogatják ide a kellemetlen modorú alkalmazottakat, vagy a már eluralkodott negativ szellem megrontja az ide kerülő újabbakat is ? Olyan dolog ez, ami fölött a magamfajta filozofikus lélek elgondolkodik. Hiszen már az is egy kissé ellentmondásos, hogy egy „önkiszolgáló" boltban a vásárló az eladók jó vagy rossz magatartásának van kitéve. Nem is nyugodtam, amíg a kérdésben saját tapasztalatot nem szereztem. — A néhány fajta előre becsomagolt és árazott zöldségtől, gyümölcstől, burgonyától és konzervektől eltekintve számos, darabonként kiválasztott egyet-mást is rakhatunk a kosarunkba, amit meg ketzméretnünk a nem nagy üzlet közepén a mérlegnél dolgozó alkalmazottal. Ez a mérleg csodálatos, színes, szemléltető képekkel ellátott nyomógombos masina, betáplált programú számológéppel. Sebesen dolgozik, a megmért áru ugyancsak díszes műanyag zacskóba kerül és már rajta is a ráragasztott árcédula. Mehetünk a pénztárhoz Ennyi az egész? Egy mérlegelő párka, meg egy pénzbeszedő? Hol itt a rossz közhangulat? Ohó, csakhogy az üzlet egyes pontjain felbukkan egy-egy árgus szemekkel leselkedő alkalmazott — nehogy a kedves vevő a kosár helyett esetleg a táskájába csempésszen egy petrezselyemgyökeret vagy grape fruit-ot. Azonkívül a fizetésnél előbb a pénztárosnő mellé beosztott „előpénztárosnő színe elé kerülünk, aki a kosár tartalmát kirakva bediktálja a pénztárosnőnek az árakat azután mindent visszarak a kosárba, soha nem felejtve el megkérdezni: „Más egyéb nincs ?" Mintha a vevő a kosár helyett esetleg a kalapja alá tette volna a „más egyebet". A pénztárosnő blokkol, végre fizethetünk és mehetünk az ajtó közelébe, ahol egy asztalon átrakhatjuk a bevásárlást a saját táskánkba, kapkodva, mert a kosárra már várakoznak — a kosarak száma csekély, az érdeklődök száma viszont mindig nagy, különösen a déligyümölcs idényében. A tumultus és az idegeskedés együtt jár, kölcsönhatásban megmutatkozik a vásárlók és az eladók hangulatán, magatartásán. így lesz vevőből türelmetlen ellenség, az eladóból pedig közönyös, esetleg goromba kisördög. Körülbelül ezt a képet festették le előttem, ám én a rossz vélemények ellenére bizalommal és jó elvárással léptem be az üzletbe. Kis várakozás után sikerült kosárhoz jutnom és egy jobbra áttal elindultam a felhalmozott áru felé. Rögvest észrevettem a kirakat belső üvegfala előtt zsámolyon álldogáló cerberust egy merev arcú leányzó személyében. Pontosan szemben vele — a szívem is megdobbant örömömben — mintha a kedvencemet: fekete retket láttam volna egy rekeszben. Ugyanezt hihette egy másik vevő is, nézegettük, vajon retek-e ez, vagy cékla ? — Kérem szépen — fordultam a zsámolyon álló lányhoz —, lenne szíves megmondani, hogy ez retek vagy cékla ? A leányzó nem felelt csak mereven maga elé nézett. Már azt hittem, talán nem is élő, hanem plasztikszobor, amilyeneket nyugati városok múzeumaiban láttam kiállítva „body art" címen. Kis várakozás után a másik vevő is megkérdezte a lányt a retek ügyében, de ő sem járt különbül. Összenéztünk és megállapítottuk, hogy a dolog reménytelen, választ nem kaphatunk, az elárusítónő talán ügy véli, hogy őt másfajta munkáért fizetik. Továbbléptem és megvigasztalódva fedeztem fel egy rekeszben szép, friss, piros retket. Mindjárt hármat is tettem a kosaramba. Ismét tovább léptem és a polcok előtt egy vesszőből font szemétkosarat vettem észre. Nosza, letéptem a retekcsomók bokros zöldjét és a szemétkosárba dobtam. Ebben a szempillantásban fülsértő üvöltést hallottam. — Mit csinál az asszonyság ? Azonnal szedje ki onnan azt a hulladékot! Rémülten fordultam a hang irányába: az üzlet közepén, a mérlegnél ugyancsak egy zsámolyon felmagasodó termetes leányzó kinyújtott karja és mutatóujja meredt rám. — De hiszen én a szemétkosárba dobtam a hulladékot nem a földre... — dadogtam. — Az a kosár nem arra van ott! — Nem arra ? Hát mire ? — Csak úgy! — csattant a válasz — Csak úgy? — Nem hittem a fülemnek. Minek egy szemétkosár csak úgy? Ha dísznek szánják, miért a földre teszik és miért nincs porcelánból, esetleg kristályból? — kérdeztem most már dühösen. — Hát hová tegye az ember az ilyesfajta hulladékot? — A kijáratnál van egy láda, oda! — mondta nyersen a villogó pallosú Gábriel arkangyal. Mivel nekem eszem ágában sem volt a józan észnek ellentmondva egy igazi szemétkosárból kiszedni a szemetet, az arkangyal leszállt a trónusáról, odament a fonott kosárhoz kiszedte belőle a zöld hulladékot és beledobta a kijáratnál számomra eladdig láthatatlan ládába. Elment a kedvem a további vásárlástól. A pénztárhoz mentem fizetni. Az idősebb pénztárosnő félig-meddig mentegetőzve megjegyezte: — Ilyenek az előírások ... Valóban ? Ezt kötve hiszem. A szemétkosár ügyében nyihán nem a belkereskedelmi minisztérium rendelkezik. Arról sem, hogy az eladók meg mé/tóztatnak-e szólalni, ha kérdezik őket. és ha már megszólalnak, ilyen minősíthetetlen hangnemben ke/l-e beszélniük a vásárlókkal. L GÁLY OLGA JOGI TANÁCSOK „Rendőrség" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy köteles e a közbiztonsági szervek idézésére megjelenni és kérdéseikre válaszolni és ha nem tenne ennek eleget, elövezethetik-e. Azt kérdezi továbbá, hogy milyen következményekkel jár, ha valakinek nincs személyazonossági igazolványa s nem tudja magát igazolni. A közbiztonsági testület alapvető feladatait az 1974. évi 40. számú törvény tartalmazza. Eszerint a feladatához tartozik a szocialista társadalmi és állami rendszer, a közrend, a személyi és vagyoni biztonság védelme, amit egyrészt a nevelő és felvilágosító tevékenységével, másrészt az állami kényszerintézkedések alkalmazásával teljesít. E feladatának teljesítésekor a közbiztonsági testület tagjainak joguk van bárkitől felvilágosítást követelni, aki valamely bűncselekmény, vétség vagy kihágás, vagy ezek tettesének megállapítására szükséges tények felderítéséhez hozzájárulhat. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor keresett (körözött) vagy eltűnt személyek vagy tárgyak felkutatásáról van szó. E célból joguk van az ilyen személyt megidézni, iHetve felhívni, hogy a megadott időben a közbiztonsági testület megadott szervénél megjelenjen. Az ilyen idézésnek vagy felhívásnak mindenki köteles eleget tenni. Ha a megidézett személy anélkül nem tesz ennek a felhívásnak eleget, akkor elővezethető. Felvilágosítás nem kérhető attól a személytől, aki ezáltal a hivatali titoktartás kötelezettségét megszegné, hacsak • ez alól az illetékes szerv fel nem menti. A megkérdezett megtagadhatja a felvilágosítást akkor, ha ezzel önmagát vagy a hozzá közelálló személyeket büntető eljárás veszélyének tenné ki. A törvény értelmében ilyen közelálló személyek az illető egyenági rokonai (szülők, nagyszülők, gyermekek, unokák), az örökbefogadója vagy az örökbe fogadott gyermekei, a testvérei és házastársa. Más rokoni vagy hasonló viszonyban lévő személyek (pl. az élettárs) kölcsönösen akkor tekinthetők közelálló személyeknek, ha azt a kárt vagy hátrányt, amelyet az egyikük szenvedne, a másik is joggal mint a sajátját érezné. Annak, aki a közbiztonsági szerv idézésére megjelenik, igénye van a legszükségesebb kiadásainak (útiköltség, esetleg napídij) és az elmaradt keresetének megtérítésére. Ezt az igényt azonban azonnal, de legkésőbb három napon belül kell érvényesítenie — vasúti vagy autóbuszjeggyel, a munkaadója igazolásával a keresetéről — különben az igénye megszűnik. E kiadások megtérítésére azonban nincs igénye annak, akit csak a saját érdekében, vagy a saját jogellenes cselekedete miatt (pl. mint gyanúsítottat) idéztek meg. Az érvényes előírások értelmében minden 15 évnél idősebb állampolgár köteles személyazonossági igazolványt beszerezni, s ezt az arra hivatott szervek felhívására felmutatni. így a közbiztonsági testület tagjainak joguk van a törvényes feladataik teljesítése során bárkit felszólítani arra, hogy személyazonosságát hiteltérdemlően igazolja, s az illető köteles ennek a felhívásnak eleget tenni. Azt, aki ennek a felhívásnak nem tesz eleget és személyazonosságát nem tudja, vagy nem akarja hiteltérdemlően igazolni, a közbiztonsági testület tagja elövezetheti. Az így elővezetett személyt a személyazonosságának megállapítása után, de legkésőbb 24 órán belül szabadon kell engedni. Az elővezetésről hivatalos feljegyzést kell készíteni. Ezenfelül azt a személyt, akinek nincs személyazonossági igazolványa vagy ezt nem tudja felmutatni, vagy aki a személyazonosságát más hiteltérdemlő módon (pl. útlevéllel, vagy más érvényes fényképes igazolvánnyal) nem tudja igazolni, holott ez a kötelessége, a közrend elleni kihágásért meg is lehet büntetni. „Rossz szomszédság, török átok" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy lakótelepi házban lakik, ahol a szomszéd lakás bérlője és családtagjai állandóan kellemetlenségeket okoznak neki. Nappal bezörögnek, becsöngetnek hozzá, szemetüket az ajtaja elé szórják, ajtaját sértő szavakkal telefirkálják, a késő éjjeli órákig bömböltetik a rádiójukat, csapkodják az ajtóikat, úgy, hogy olvasónknak se nappal, se éjjel nincs nyugalma, mert a panelfalakon minden áthallatszik. Azt kérdezi, hova forduljon segítségért, s nem lehetne-e a kellemetlenkedő szomszédokat kiköltöztetni ? Olvasónk panaszával elsősorban a házbizalmihoz, vagy a lakóbizottsághoz fordulhat s kérheti, hogy ezek hassanak a szomszédjára, hogy az ilyen — a szocialista együttélés szabályaival ellenkező magatartásukat változtassák meg. Ha ez nem járna eredménynyel. akkor a helyi nemzeti bizottsághoz fordulhat panaszával, illetve feljelentésével, amely a szomszédját megidézi s ellene kihágás! eljárást indít. A nemzeti bizottságok feladatairól szóló 1961. évi 60. számú törvény 19. paragrafusa szerint ugyanis kihágást követ el az a személy, aki kisebb rendzavarással, éjjeli csendháborítással, a záróra túllépésével, a szocialista vagy a személyes tulajdon kisebb megkárosításával, vagy más helytelen cselekedettel kisebb mértékben megsérti a szocialista együttélés szabályait. Az érvényes házirend értelmében az éjszakai nyugalom és csend ideje este 22 órától reggel 6 óráig tart. Ez alatt nem szabad a rádiót vagy televíziót oly módon használni, ami a szomszédok éjjeli nyugalmát zavarná. Olvasónk szomszédjának és családtagjainak a nappali viselkedése is súlyosan sérti a szocialista együttélés szabályait, amiért joggal vonható felelősségre. A nemzeti bizottság a kihágási eljárás során elsősorban nevelő és meggyőző érvekkel igyekszik hatni a rendzavaréra. Csak ha ezek nem volnának hatásosak, akkor folyamodik büntető eszközökhöz, mint amilyen a megrovás, a nyilvános megrovás vagy az 500 koronáig terjedhető pénzbírság. A Polgári Törvénykönyv 184. paragrafusa b) pontjának rendelkezése lehetővé teszi, hogy azt a lakót (bérlőt), aki maga vagy akinek a vele lakó családtagjai figyelmeztetés ellenére is súlyosan megsértik a szocialista együttélés szabályait, kitegyék a lakásából, illetve neki a házkezelőség felmondjon és a lakáshasználati jogát a bíróság megszüntesse. Ezt azonban csak a házkezelőség érvényesítheti, olvasónk erre nézve csak panasszal és kérelemmel fordulhat a házkezelöséghez. Természetesen felmondás esetén is a szomszédjának csak akkor kell a lakásából kiköltöznie, ha megfelelő pótlakást kap. Dr. B. G. 19