A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-24 / 30. szám

„GYÖKÉR HOZTA. FÁJÁT...”

Sorozatunk második részében az élőfa felhasználásával kapcsolatban volt már szó a gémeskutakról. Természetesen a maga helyén, a gémeskút tartóoszlopaként felhasznált élőfánál jóval gyakoribb megoldás, amikor a megfelelő formájú fát szállítják a rendeltetési helyére, s ássák le a kút mellé. Az oszlop (ágas) felső, villaszerűén szétálló ágain vízszintesen átszúrt vasrúd a kétkarú emelő elvén működő gém (a Csallóközben: sújtó) tengelyéül szolgál. Az egész Közép- és Kelet-Európábán elterjedt háztípusnak a legutóbbi időkig jellegzetes tartozéka volt, s vidékeinken még ma sem ritka a gémeskút jelenléte. Előfordult az udvarokban, de a legelőkön, közös itatókútként is. Ez utóbbinak, a víznyerésen túl, volt egy sajátos funkciója, amiről Herman Ottó A magyar pásztorok nyelvkincse című, 1914-ben megjelent munkájában így ír: „A legrégibb magyar telegráf a gémeskút, amellyel különösen a betyárvilágban sűrűn éltek a betyárok

és pártolóik. A gém különféle állásának jelentősége volt."

Arról nincsenek konkrét adataim, hogy tájainkon ismertek voltak-e a gémeskúttal történő híradás szabá-Csúszó Szőgyénből (Svodin)

lyai (minden bizonnyal igen!), de az Alföldről több kutató is tudósít e nem elhanyagolható szerepkörről. Szabadfalvi József, a nádudvari legelőkön végzett kutatásai alapján, a kút gémjének, illetve a rajta lógó vödörnek a helyzetéből adódó tizenegyféle híradást jegyzett föl. Ezek alapján a kúttal nemcsak azt lehetett a távolabb legeltető pásztortárs tudtára adni, ha „hivatalos ember érkezett" a legelőre, hanem azt is, hogy „a gulyát az itatóhelyre kell hajtani" vagy hogy „megérkezett az ócskás, lehet neki eladni, lehet venni is tőle". A kút bizonyos helyzetben vészjelzőként, segélykérőként is szolgált.

A gémeskútnál jóval nagyobb művelődéstörténeti jelentőséggel bír az ágasfának az épületek tetőszerkezetében betöltött szerepe. E kétségtelenül neolitikus (újkőkori) gyökerekkel bíró építkezési gyakorlat a magyarság lakóháza szerkezeti elemeként nagyjából a 19. század közepéig dominált. Kevésbé igényes szerkezetű gazdasági épületeket azonban a legutóbbi időkig készítenek ezzel a módszerrel. Lényege, hogy az épület hossztengelyének két végében egyegy ágasfát állítanak a földbe. Ezek felső, villás ágain fektetik keresztül azt a gerendát (szelemen), amely aztán lényegében az egész tetőt tartja. E szerkezeti megoldásnak elsősorban a gyenge teherbírású, elsősorban sárfal esetében volt jelentősége, hiszen az egész tető súlya az ágasfákon nyugodott, s ezáltal a falak tehermentesültek. Többek között nyilvánvalóan a falazási technológiák tökéletesedése is hozzájárult ahhoz, hogy az ágasfa fokozatosan háttérbe szorult (tájainkon szép megőrzött példája látható a vágsellyei (Sala) tájház homlokzati falán. Gazdasági épületek — présházak, pajták — szerkezeti elemeként azonban még viszonylag sok helyen megfigyelhető).

Ugyancsak ágasfából alakították ki Szőgyénben (Svodin) a szekér fékezésére szolgáló csúszót. Ezt a laposra faragott, vaskarikával ellátott alkalmatosságot egy lánc segítségével a szekér után kötötték, majd a saraglába fogódzkodva ráállt valaki, és így, a kocsi után húzatva magát, testsúlyával fékezte annak lendületét. Nem lehetett ez persze túl hatásos módja a fékezésnek, éppen ezért inkább csak az enyhébb lejtőkön alkalmazták. Ráadásul veszélyes is volt, hiszen könnyen megtörténhetett, hogy a csúszó valamilyen tuskóban, rög-A pajta tetőszerkezetét ágasfa tartja — Kisgyarmat (Sikeniéka)

Gémeskút ágasa — Köhídgyarmat (Kamenny Most)

ben elakadva, a rajta álló személy hirtelen előrebukott és össze is zúzhatta magát.

A csúszó, eddigi vizsgálataink alapján, a környező falvakban csupán Barton (Bruty), Köhídgyarmaton (Kamenny Most) és Libádon (Lubá) volt ismert. Máshonnan egyelőre nem került elő ez az alkalmatosság. Az elv közeli rokonságot mutat viszont azzal a fékezési eljárással, amiről már a sorozat második részében szó volt. A szekérnek az utánakötött lombos fával történő fékezése a Barkóságon kívül ismert volt többek között a csúszó elterjedési köréhez közel fekvő Helembán (Chalaba) is.

LISZKA JÓZSEF A szerző felvételei