A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
háromszög, a farkán kétszínű szőr, stb.) A papok által kiválasztott bika tulajdonosa fejedelmi ajándékokat kapott s szerteszállt a hír: megvan az új istenbika! A bika aztán arannyal, drágaságokkal feldíszítve, üdvrivalgások közepette vonult be szent istállójába, Ptah templomába. Kimúlása után a bikát bebalzsamozták s istenhez méltó szertartással eltemették. Félhomályban, gyér világítás mellett haladtunk a kb. 300 méter hosszú, hideg folyosón keresztül; jobbra-balra gránitból vagy dioritból, egyetlen tömbből kifaragott óriási szarkofágok sorakoznak. Egy-egy szarkofág méretei: 4X2,5 méter, 4,5 m magas, súlya 60—70 tonna. Minden képzeletet felülmúl, hogyan tudták ezeket a tömböket ideszállítani. Dermedt bámulattal vegyülő szorongó érzéssel sétáltunk a komor levegőjű temetkezési folyosón. A sirrablók ide is behatoltak, csak II. Ramszesz fiának, Haemuaszetnek, F’tah isten főpapjának a múmiáját nem fedezték fel (őt a szent bikák mellett temették el). A nyomasztó helyről egy egészen más sírvilágba jutunk Ti főúr sírkamrája megtekintésekor. Ez a szakkárai holtak városa legjobb állapotban fennmaradt, legszebb sírja. Az Óbirodalom sirdiszitési remekművei közé tartozik. A sírfelirat szerint Ti „egyetlen barát, ura titkainak főnöke minden területen, a király minden munkájának főnöke, Neferkaré és Niuszerré királyok piramisainak felügyelője" volt. A látogató szeme elé az akkori egyiptomi élet valóságos színháza tárul: a sírkamra falán ábrázolt minden élőlény vagy tárgy a legjellemzőbb felületét mutatta, s így az tűnik szembe, ami az alak legtipikusabb sajátossága és lényege. Bár az egyes jelenetek a hétköznapi élet egy-egy mozzanatát jelenítették meg, a szereplők mozdulatai mindig nagyon könnyedek, stilizáltak. Bár hiányzik a perspektíva, de az alakok nagyságbeli különbsége jelzi azt. Minden jelenetén szerteágazó lombok, virágok övezik a képet. Szemtől szembe a 4700 évvel ezelőtt alkotott, művészi ízléssel készített domborművekkel megborzong az ember az esztétikai gyönyörtől. Falusi jelenetek, darvak tömése, zenészek, táncosnők, ajándékot cipelő szolgák, áldozati jelenetek, gabonacséplés és őrlés, sörfőzés, kenyérsütés, magtárak megtöltése, aratási munkák, mocsári vadászat, halászat, szántás, egy-egy képsor rendkívül hűen örökíti meg az akkori társadalom mindennapi életét, valamint Ti főúr családjá- / nak tagjait. Egyedülálló a kézművesek ábrázolása is: rendkívül élethűen olvasztják és formálják az aranyművesek az aranyat, a kömetszök és szobrászok kőedényeket és szobrokat faragnak, az asztalosok fűrészelnek. A humor se hiányzik: egy éhes daru a háttal álló szolga karjába csíp; a sírkamra egyik legkedvesebb jelenete: a vízbe gázoló csorda előtt a pásztor a nyakában kisborjút cipel, mely hátrafordulva ijedten keresi az anyját az pedig felemelt fejjel, bőgve biztatja : jövök utánad. A hosszú évezredeken keresztül homokkaí borított óegyiptomi építészeti és szobrászati csodák idestova több mint 100 esztendeje ejtik bámulatba a modern kor emberét, aki szótlan szívja magába a művészet örök varázsát. DUNAI BÉLA GYERMEKEKNEK A farkas, a kutya, a macska meg az egér Úgy mondják, hogy valamikor régen a farkas, a kutya, a macska meg az egér igen jó barátok voltak. Egyszer aztán a farkas elment az állatok királyához és panaszkodni kezdett: — Nagyon rosszul megy a sorom, nincs mit ennem. Néha egy hétig koplalok. Taníts meg, hogyan éljek, mit egyek? Az állatok királya átadott a farkasnak egy papírlapot. — Ide fel van írva, hogyan élj, mit egyél. Jól vigyázz rá, és akkor mindig jóllakhatsz, ha betartod azt, amit az irat előír. Fut a farkas az irattal és azt gondolja : „Jó, hogy az állatok királya nekem adta ezt az iratot, de én hol őrizzem ? Hiszen állandó odúm sincs. Odaadom a kutyának. A kutya benn lakik az udvarban, saját háza is van, mi kell még? Elment hát a kutyához és azt mondja; — Az állatok királyától kaptam ezt az iratot. Az van leírva benne, hogyan éljek, mit tegyek. Félek, hogy elveszítem. Vigyázz rá nekem te. — Jól van — mondta a kcrtya — add ide, majd vigyázok rá. Amikor a farkas elment, a kutya elgondolkodott: „No, ezt jól megcsináltam, én bolond! Hiszen egész nap az udvaron meg az utcán szaladgálok. Nem tudok vigyázni erre az iratra itt a házban! Jobb lesz, ha odaadom a macskának. Hiszen a macska egész nap csak a kemencén nyújtózkodik. Vigyázzon ő a farkas iratjára". Még aznap találkozott a macskával, és átadta neki az iratot: — Reggel nálam járt a farkas, valami iratot hagyott nálam, hogy vigyázzak rá. De tudod, hogy én egész napokon át nem vagyok a házamban. A macska bevitte az iratot a házba, a kemencére tette: „Itt jó helye lesz!" Aztán eszébe jutott: „Innét az irat elveszhet. A gazdasszony itt szokta a kesztyűjét, harisnyáját szárítgatni. Elveszik a papír és meglesz a baj!" Fogta az iratot és lement az egérhez: — Ezt az iratot a farkas hozta a kutyának, hogy vigyázzon rá. De a kutya fél, hogy elveszíti, nekem sincs hol megőriznem, de te az egérlyukban könnyen tudsz rá vigyázni! — Miért ne? — felelte az egér. Úgy is tett. Teít-múlt az idő, a farkas elment a kutyához: — Add ide gyorsan az iratot! Megéheztem, el kell olvasnom, mi a teendő. — Jaj de kellemetlen dolog! Én a macskának adtam oda az iratot, hogy vigyázzon rá — mondta a kutya, és elszaladt a macskához. — Nem mertem a házban hagyni az iratot — mondta a macska a kutyának — odaadtam az egérnek. Rögtön elhozom! Bekopogott az egérhez: — A farkas eljött az iratért! Vedd elő, add ide gyorsan! Az egér bebújt az egérlyukba. Nézi, az iratból csak apró foszlányok maradtak : az egércsemeték játszadoztak az. irattal, szétrágták, a papirdarabkákat szerteszét hordták. Ekkor kezdődött el közöttük az ellenségeskedés. Azóta gyűlöli a farkas a kutyát, a kutya a macskát, a macska pedig az egeret. Sági Tóth Tibor fordítása (csuvas népmese) Hány kocka található a képen? SOÓKY LÁSZLÓ Nyári erdőn Júliusi napfölkeltén mikor a pára térdig ér bükkök törzsén fakusz szalad s a galagonya sűrűjében csetteg — csattog a feketerigó megtelik gombaillattal a levegő feleselgető pirókok alatt megremeg a szederina s a farkasmeggyet ellepi ezernyi seregély egyetlen pillanat: a varázslat véget ér a perzselő napban csak a kakukk szól néha tikkadt kiáltással OBsm1 3 A ZONGO Sokan úgy tartják: a zongora a hangszerek királynője. Nem biztos, hogy Hangszerország lakói kivétel nélkül osztják ezt a véleményt, tény azonban, hogy a zongora nagy becsben van, s a zeneszerzők is kényeztetik. Se szeri, se száma a zongorára írt zeneműveknek, s ha ehhez még hozzávesszük a rengeteg zongoraversenyt és a zongorával kísért dalokat is, akkor megértjük a fenti vélekedést. Pedig nem is olyan ősi hangszer ez, még a feltalálójának a nevét is tudjuk: az első ún. kalapácszongorát Bartolomeo Cristofori készítette Firenzében 1709-ben. Igaz persze, hogy őseit már az ókori görögök is ismerték: közülük a monochord és a helikon a legnevezetesebb. A zongora tulajdonképpen húros hangszer, amelynek a húrjait kis kalapácsok szólaltatják meg. Amikor lenyomjuk a billentyűt, egy bonyolult mechanizmust hozunk működésbe, amely a kis kalapácsot mozgatja. A zongorán pedálok is vannak, ezzel a hangerősséget és a húrok rezgésének időtartamát szabályozhatjuk. Hangversenyeken szárnyas zongorán játszanak, de a lakásokban gyakrabban látni pianinókat, amelyek hangja lényegében ugyanolyan. TiHnkó Péter 21
