A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
MAURICE ROLLAND Tutankhamon kincsei Ismét az órájára pillantott. Elképesztően sok ideje volt még. Az újságot félredobta és intett a pincérnek. — Még egy kávét! — Igen, uram. Larry apró kortyokkal iszogatta a forró italt. Minden nyelés fájdalmat okozott. Az ajka körül még gyulladt volt a bőr, és úgy feszült, mintha rögtön szét akarna repedni. Összeszoritotta a fogait, megadóan tűrte a kínokat. Még néhány óra, és biztonságban leszek — gondolta. — Csak ezt a keveset kibírni! Fizetett, s kiballagott az utcára. Hatalmas embertömegbe került, csúcsforgalom volt. Az ismeretlen emberektől körülvéve biztonságban érezte magát. Jóleső érzéssel lebegett a tömeg hullámain, még egy áruház bejáratához jutott. A második emeleten pénzérmét csúsztatott a fényképautomatába. Az objektív Larry arcára szegeződött, arra az arcra, melyet oly jól ismert az alvilág, s melyet az újságok bűnügyi rovatának fotósai annyiszor lencsevégre kaptak. De mindez a múlté. Az utóbbi hónapok eseményei idegileg teljesen kimentették. Negyvennél több bírósági tárgyaláson kellett részt vennie, egymást követték a kisebb-nagyobb kihallgatások ... Hogy megmeneküljön a börtöntől, nem volt más választása, mindent be kellett ismernie. Vallomása alapján letartóztatták Luigi Tavianit, a nyugati partvidék kábítószerkereskedelmének főnökét. Nem csoda, hiszen Larry volt Taviani jobb keze. Az igazsággal játszadozva, ezt-azt elhallgatva Lánynak sikerült megmentenie a saját bőrét. Valami azonban az utolsó tárgyalás óta folyton nyugtalanította : egy gúnyos mosoly. Egészen pontosan Taviani vésztjósló, gúnyos mosolya, amit rávetett, mikor a fegyőrök kikísérték a tárgyalóteremből. Az automata máris kidobta a fényképeket. Larry remegő kézzel fogta meg az elsőt, amely imitt-amott még nedves volt. Éljen doktor Steiner, a plasztikai sebészet varázslója! Igazán sasszemű legyen az, aki ezeken a képeken fölismerné az egykori gengsztert! Larry csendesen elmosolyodott, s elindult lefelé a lépcsőn. — Holnap már Venezuelában leszek! Szokásához híven, feltűnés nélkül megtapogatta a bal oldalát. A huszonkettes kaliberű fegyver harcra készen ott lapult a helyén. Elég egy gyanús mozdulat, s Larry villámgyorsan előrántja a pisztolyt. Izmai a fegyver érintésére úgy megfeszültek, hogy szinte vibráltak. Hát persze, nincs változás! Maradt a régi Larry, bár az arcát a sebészi beavatkozás teljesen megváltoztatta, s. az útlevelében is egészen más név szerepel. Az áruház bejárata előtt talált egy szabad taxit. Bevágódott a hátsó ülésre, s határozott, energikus hangon odaszólt a sofőrnek: — A Szépművészeti Múzeumhoz! — Maga is a Tutankhamont akarja látni? — kérdezte a taxis. Ki hitte volna, hogy ennyire odalesznek az emberek ezért a régiségért? Larry lépten-nyomon Tutankhamonba botlott a városban. Kriptájának kincseit a helybeli múzeum fennállásának századik évfordulója alkalmából hozták ide Egyiptomból. A titokzatos régiség csillogása Larryt is hatalmába kerítette. Hátradőlt az ülésen, s hirtelen eszébe jutott, amit Steiner doktor mondott búcsúzóul : — Mától fogva önt Michael Dowsonnak hívják. Ne feledje, most már a saját kezében van a sorsa. Én ugyanis csak a külsejét változtattam meg! Futólag megnézte magát a visszapillantó tükörben. Megnyugtatóan más arc nézett vissza rá. De sokáig nem tudta elfojtani a rossz érzést: mi lesz, ha a sebész kifecsegi a dolgot?! Elvégre Taviani emberei érdeklődhettek nála ... A taxi megállt. Larry az órájára nézett, még öt óra a caracasi gép indulásáig! Öt hosszú óra! — Három dollár hetvenöt! — mondta a sofőr. Larry öt dollárt adott, s nem kért vissza semmit. A múzeum máryányhomlokzatán óriási betűk hirdették: „TUTANKHAMON KINCSE”. A pénztár előtt végeláthatatlan sor kígyózott. Az előcsarnokban hőség volt. Larry kigombolta a kabátját, s egy ideges mozdulattal lesimította a haját. Végre ott állt a pénztárablaknál. — Egyet! — Igen, uram! A pénztáros nem sietett a jegy kiadásával. Fölemelte a fejét és alaposan megnézte Larryt. Valami nincs rendben?... Larry gyors léptekkel távozott a pénztártól, közben a kijárat felé sandított. Ekkor vette észre, hogy két férfi egyenesen feléje közeledik. — Egy pillanat, uram! — szólt az egyik. — Kérem, jöjjön velünk! Larry újra látta Taviani bosszúvágyó, gúnyos mosolyát. Egy szemvillanás alatt előrántotta a fegyvert és lőtt. Az ismeretlen férfi rögtön elterült a földön, de a másiknak sikerült egy oszlop mögé ugrania. A sorban álló emberek mind hasra vetették magukat, Larry pedig, pisztolyát előreszegezve a kijárat felé hátrált. Még egy lövést leadott, aztán talpa alatt megingott a kőpadló ... A civil ruhás múzeumi detektív, aki egyetlen csapással leteritette Larryt, így magyarázta a történteket a múzeum igazgatójának: — Olyan volt, mint egy megszállott... Szent meggyőződésem, hogy el akarta rabolni a kincseket. A megmenekült múzeumör is bólogatott: — Igen, igen! Amikor szóltunk neki, úgy nézett rám, mint egy emberevőre. Pedig a pénzjutalmat akartuk átadni neki, mert ő volt a kiállítás százezredik látogatója! JOGI TANÁCSOK A t. rozsnyói (Rozftava) olvasónak azt írja, hogy az édesapja 1950-ben munkahelyi balesetet szenvedett, ami után csekély rokkantsági járadékot kapott. Azután kapusként dolgozott és 1983-ban ment nyugdíjba. Ekkor 1675,— Kcs öregségi nyugdíjat állapítottak meg neki. 1986-ban, már mint nyugdíjasnak mindkét lábát amputálni kellett, azóta harmadik személy segítségére szorul. Most havi 300 Kcs pótlékot kap s visszamenőleg is kapott 1 700Kős-t. Az kérdezi, hogy nem kaphatna-e az édesapja további kártalanítást vagy magasabb nyugdíjat, mert egészen tehetetlen és gondozásra szorul. A kezelőorvosa szerint „bírósági úton" többet is kaphatna. Továbbá azt írja, hogy a fivére sizés közben véletlenül megsértette a szemét, amit később ki kellett venni. Azt kérdezi, hogy nem kaphatna-e valami járadékot vagy segélyt. További kérdése, hogy nem kaphatnának-e valami kártalanítást a biztositótól, ha havi 30 Kcs biztosítási díjat fizetnek. A munkában elszenvedett balesetekért az 1966 óta érvényes Munka Törvénykönyve értelmében a munkaadó felel. Az ebből folyó igényeket a dolgozónak egy éven belül kell érvényesítenie attól a naptól számítva, amikor a károkozóról és a kár nagyságáról tudomást szerzett, de legkésőbb a kár keletkezé- sétöl számított három éven belül. Minthogy olvasónk édesapja 1950-ben szenvedett balesetet, az akkor érvényes előírások alapján kapott baleseti (rokkantsági) járadékot. — Minthogy azóta dolgozott és 1983-ban ment nyugdíjba, azóta öregségi nyugdíjat kap, az akkor elszenvedett munkahelyi balesetből kifolyólag semmiféle igényt nem érvényesíthet. Minthogy a beküldött orvosi igazolás szerint 1986 májusában édesapja mindkét iábát amputálták, ez az orvosi beavatkozás nyilván nem volt semmiféle okozati összefüggésben sem az 1950-ben elszenvedett balesettel, sem az 1983-ban történt nyugdíjaztatásig folytatott munkatevékenységével sem, így ezért sem igényelhet kártérítést. Ami a Nyugdíjintézettől visszamenőleg kapott 1 700 Kcs-t és a jelenleg is folyósított havi 300 Kös-t illeti, ezt az összeget nyilván a társadalombiztosítási előírások alapján magatehetetlenség címén kapja. Ez a pótlék havi 200, 300 vagy 400 Kcs összegben jár azoknak, akik orvosi véleményezés szerint részben, túlnyomó részben vagy teljesen magatehetetlenek és más személy segítségére — gondozására szorulnak. Részleges magatehetetlenség esete áll fenn akkor, ha valakinek rendszeres segítségre van szüksége bizonyos fontos életszükségleti ténykedésnél, pl. aki fel tud ülni és le tud szállni az ágyából, maga tud enni, inni, de idegen segítség nélkül nem tud megmosakodni, megfésülködni. felöltözködni; ezt a magatehetetlenséget teljesen vak személynél is el lehet ismerni. Túlnyomó részben magatehetetlennek tekinthető az a személy, akinek a fő életszükségleti ténykedéseknél más személy segítségére van szüksége, Így pl. maga tud enni, inni, az ágyban felülni, az ágyról leszállni, és felállni, de nem képes járni és fiziológiai szükségleteit elvégezni. . Végül teljesen magatehetetlen az a személy. akinek minden életszükségleti ténykedésnél más személy segítségére van szüksége és állandó ápolásra szorul. Olvasónk édesapját nyilván csak túlnyomó részben ismerték el magatehetetlennek s ezért kapott 1986 májusától visszamenőleg és kap azóta is havi 300 Kés magatehetetlenségi pótlékot. Ha erről írásbeli határozatot kapott, akkor ez ellen jogorvoslatot adhat be a bírósághoz és kérheti, hogy vizsgálja fölül az egészségi állapotát és ismerje el teljesen magatehetetlennek és igy ennek megfelelően havi 400 Kés pótlékot kapjon. — Ha azonban elmulasztotta a jogorvoslat beadását, akkor csakis újabb orvosi vizsgálat és javaslat alapján kérhetné a' magasabb pótlékot s kérelme elutasítása esetén fordulhatna a bírósághoz. Ami fivére balesetét illeti, ez nem munkaközben történt, ezért ennek következményeit csak maga viseli és ezért kártérítést senkitől sem igényelhet. Ha a szociális biztosítási előírások alapján részleges rokkantnak ismerték el, akkor részleges rokkantsági nyugdíjra van igénye. Ennek azonban nemcsak egészségügyi feltétele van, hanem gazdasági is, mégpedig hogy a tényleges keresete a baleset előttivel szemben legalább egy harmaddal kevesebb. Ami a biztosítóval kötött biztosítási szerződésből folyó esetleges igényeket illeti — ha édesapjának balesetbiztosítása volt, akkor az amputálásért nem járt kártérités, mert ez nem baleset következtében vált szükségessé. Ha fivérének volt balesetbiztosítása, akkor neki lett volna igénye a biztosítási szerződés szerinti egyszeri kártérítésre. B. B. jeligéjű olvasónk azt Írja, hogy az 1982-ben kötött írásbeli munkaszerződés szerint mint „mérő” van alkalmazva. Most azt akarja a munkaadója, hogy a portási teendőket is ellássa. Ezt egészségi állapotára való tekintettel nem vállalhatja. Azt kérdezi, köteles-e az eredeti szerződésben meghatározott munkától eltérő beosztást elfogadni, illetve más munkát végezni. A Munka Törvénykönyve szerint a munkaszerződés a felek (a dolgozó és a munkáltató szervezet) kölcsönösen kinyilvánított közös akaratával jön létre. Az írásban megkötött szerződést, amelyben fel kell tüntetni a végzendő munkát (munkakört, beosztást), a munkavégzés helyét és a munkába lépés napját, csak a felek egybehangzó akaratával, kölcsönös megegyezéssel lehet megváltoztatni s ennek Írásban kell történnie. Mást, mint a szerződésben meghatározott munkát a dolgozó csak kivételesen a Munka Törvénykönyve 37 és 38 paragrafusaiban meghatározott esetekben köteles végezni. Bizonyos esetekben ehhez az intézkedéshez még az üzemi bizottság előzetes hozzájárulása is szükséges. Ebből következik, hogy olvasónk nem köteles az eredeti írásbeli munkaszerződésben meghatározott munkakör („mérő") helyett más munkát (portás) végezni, s erre ő a munkaadója nem kényszerítheti. D. V. gútai (Kolárovo) olvasónk kérésére közöljük, hogy addig, amíg nem dolgozott és nem volt keresete s kisebbik gyermekéről egész nap saját maga gondoskodott, annak egy éves koráig igénye volt a gyermekgondozási segélyre. — A második iskolaköteles gyermekről való személyes gondoskodást csak akkor követeli meg a törvény, hogy gyermeke két éves koráig legyen gyermekgondozási segélyre igénye. — Ha visszakövetelné a már kifizetett segélyt, akkor erről a nemzeti biztosítási bizottságnak (KNP) Írásbeli határozatot kell kiadnia, ami ellen indokolt fellebbezést adhat be. Dr. B. G. 19
