A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
ELETEBOL Szabaddá tett népek szövetsége Két fontos eseményre emlékeznek ma a világ haladó erői: az egyik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója, a másik 1922. december 30-a, amikor is a cári Oroszország szétesése után létrejött a világ egyhatodán a szocialista forradalomban győztes népek egyesülése egy közös nagy szocialista állam útján. Ekkor vált véglegessé, hogy a cári Oroszországtól örökölt súlyos nemzeti és nemzetiségi problémák, széthúzások ellenére van lehetőség a volt Oroszország népeinek együttműködésére, s vált véglegessé, hogy a nemzeti érdekek a szocializmus talaján összeegyeztethetők a nemzetek együttmaradásának lehetőségeivel. Történelmi jelentőségű ez a dátum azért is, mert ekkorra válik véglegessé az orosz munkásmozgalomban a szocialista föderáció elismerése. 1917 és 1922 között a nemzetiségi kérdés körül kialakult elvi és gyakorlati viták erre az időpontra zárulnak le véglegesen, erre az időpontra alakul ki a válasz: a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében el kell fogadni nemcsak az államból való kiválás vagy az államban való bennmaradás jogát (önrendelkezési jog), hanem a föderáció alapján való egyesülés jogát is. A hatvanötödik évét ünneplő Szovjetunió — ezt hangsúlyozzák az évforduló kapcsán a Csemadok által tartott előadások is — egyik legkiemelkedőbb történelmi eredményének tekinthetjük a soknemzetiségű szovjet állam megteremtését, a nemzeti államalakulatok differenciált kialakításával a Szovjetunió népei egyenjogúságának, testvéri barátságának a szocializmus talaján megvalósított kiteljesedését. A népek börtönének tekintett cári Oroszország elnyomó politikáját a noszf győzelmével felváltotta a népek felszabadításának politikája. A szovjet hatalom győzelme a nemzetek és nemzetiségek számára mind az osztályelnyomás, mind a nemzetiségi elnyomás megszüntetését jelentette. Ennek a megállapításnak nem mond ellent az a körülmény, hogy magának a lenini nemzetiségi politikának a kialakítása is hosszú folyamat eredménye és hogy ennek a politikának a megvalósítása a nacionalizmus és sovinizmus elleni állandó harcban ment végbe. A felszabadító harcok története, a felszabadult nemzetek és nemzetiségek gazdasági felemelkedése, a kulturális forradalom eredményei bizonyítják ennek a politikának a sikerét. A cári Oroszországban 1897-ben megtartott népszámláláskor 146 nyelvet és nyelvjárást írtak össze. Az oroszul beszélők aránya akkor 43 százalék volt. Ehhez képest az 1926-os népszámlálás alkalmával a Szovjetunióban 194 etnikai egységet regisztráltak, bár a Szovjetunió akkori területe jelentősen kisebb volt az egykori Oroszországénál. Ez a néhány adat is érzékelteti, hogy milyen feladat elé állította a történelem a forradalmi munkásmozgalmat a cári Oroszországban. Ráhárult az orosz nép és államiság történetének hasznosítása, a kialakuló oroszországi kapitalizmus jellemző vonásainak, az osztályharc és a nemzeti elnyomás összefüggésének feltárása, a nemzetközi imperializmus ellentéteinek felismerése és a proletár forradalom szempontjából történő értékelése. Az oroszországi forradalmi munkásmozgalom eszmei-ideológiai harcban folyamatosan alakította ki azt a politikai irányvonalat, amelyet lenini nemzetiségi politikának nevezünk. E politika stratégiájában és taktikájában egyaránt összekapcsolta a forradalom és a nemzeti felszabadítás ügyét abból a felismerésből kiindulva, hogy a nemzetek önállóságának és kölcsönös együttműködésének megvalósítása csak a proletár forradalom győzelme alapján lehetséges. Azt is felismerte, hogy az oroszországi forradalom győzelmének feltétele, hogy a proletariátus forradalmi pártja képes legyen minden elnyomott nemzet munkásosztályának egyesítésére. A noszf első dekrétumában 1917 novemberében deklarálta az oroszországi népek szuverenitását, s egyben a proletár internacionalizmus szellemében e népek dolgozó tömegei a nemzeti önrendelkezési jog elismerését saját belátásuk szerint kiegészítették azzal a felismeréssel, hogy érdekük egy nagy erős államban való egyesülésük. A szovjet történelmi tapasztalatok tanúsága szerint a nemzeti önrendelkezési elvet kifejező nemzeti állami formák és az autonómia változatai az internacionalizmus eszmeisége jegyében elősegítették a Szovjetunióban élő népek testvéri szövetségének megerősödését, hozzájárultak az új történelmi közösség, a szovjet nép kialakulásához. A szovjet nép az osztályellentétek és nemzeti elkülönülés megszűnése alapján történelmileg kialakult közösség. A szovjet államszövetség alkotóelemeinek alkotmányos jogai nem korlátozódnak valamely belső autonómia gyakorlására, hanem az önálló államiság jegyeivel, a szuverenitás tárgyi feltételeként saját államterülettel, az állami hatalom gyakorlásával, tehát önálló törvényalkotási szervekkel rendelkező állami alakulatok, amelyek éppen az államjogi rendezés folytán alkalmasak a bonyolult nemzetiségi problémák megoldására és intézésére. Az önálló államiság jegyeivel rendelkező magasabb szintű nemzeti-állami alakulat a 15 szövetségi köztársaság (az oroszországi, az ukrán, a belorusz, az üzbég, a kazah, a grúz, az azerbajdzsán, a litván, a moldavai, a lett, a kirgiz, a tadzsik, az ör' mény, a türkmén és az észt). A 20 autonóm köztársaság (Baskír, Burját, Dagesztán, Kabardin-Balkán, Kalmük, Karéi, Komi. Mari, Mordvin, Észak-Őszét, Tatár, Tuva, Udmurt, Csencsen-lngus, Csuvas, Jakut, Kaza-Kalpak, Abház, Adzsar Nahicseván) az államiság olyan kifejezése, amelyben az önálló államalakítás képessége az állami szuverenitás teljessége nélkül van jelen. A 8 autonóm terület (Adige, Sorno-Altáj, a Zsidó. Karacsaj-Cserkesz, Hakasz, a Dél-Oszét, a Nagorno-Karabahi és a Gomo-Badahsan) autonómiáját szintén nemzetiségi jelleggel gyakorolhatta. A legkisebb nemzetiségi autonóm egység az autonóm körzet, amelyek száma 10. Ezek közigazgatási önállóságot biztosító alakulatok, amelyek az Észak és a szovjet Távol-Kelet kis lélekszámú népcsoportjainak önkormányzatát biztosítják. Az ilyen színes szerkezetű társadalomban fontos szerepet tölt be a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének és közeledésének kérdésköre. A Szovjetunióban a noszf-ot követő időszakban a szocializmus talaján a nemzetek és nemzetiségek olyan összefogása valósulhatott meg, ami lehetővé tette a kisebb népcsoportok gazdasági és kulturális felemelkedését, vagy a korábban elnyomott népcsoportok szocialista nemzetté válását. A szovjet alkotmány külön kiemeli a különböző fajú és nemzetiségű állampolgárok jogainak egyenlőségét, biztosítékként pedig megjelöli a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlődését és közeledését szolgáló politikát, a szovjet hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében folyó nevelést, az anyanyelv és az unióban beszélt nyelvek használatának lehetőségét. S jogi biztosítékot nyújt az alkotmány a nemzetiségi jogok megszegése esetére is. Biztosítja, hogy a hatóságok előtt folyó eljárásban saját anyanyelvűket használják. A kisebb nemzetiségek, népcsoportok esetében pl. a nyelviség terén óriási fejlődést állapíthatunk meg. A szovjet nyelvtudomány a nyelv fejlettségi fokát minősítő írásbeliség szempontjából a ma beszélt mintegy 150 nyelvet a következőképpen csoportosítják: régi írásbeliséggel rendelkező nyelvek, amelyeknek már régtől fogva megvolt a saját írásuk. Ebbe a csoportba húsz nyelv sorolható. Fél-régi írásbeliséggel rendelkező nyelvek. Ezek száma ugyancsak húsz. Fiatal-írásbeliséggel rendelkező nyelvek, amelyek az Írásbeliséghez a kulturális forradalom eredményeképpen jutottak el. Ezek száma több mint hetven. Még írásnélküli nyelvek, amelyek száma kb. negyven. A népi-nemzeti fejlődés egész történelmi folyamatában a Szovjetunió népeinek érintkezését biztosító nyelv szerepét töltötte be az orosz nyelv, amelyet ma a lakosság több mint 80 százaléka beszél. Az orosz nyelv ismerete nemzetiségi érdek is, hisz mint ahogy az a fentiekből is kitűnik, az orosz nyelv nem nyeli el a többi nemzet és nemzetiség nyelvét, hanem egyszersmind a nemzetiségi egyenjogúság megvalósítását elősegítő tényező. Egy rövid cikkben nem lehet kitérni eme nagy horderejű nemzeti és nemzetiségi fejlődés minden összetevőjére. Tény, hogy a szovjet föderáció megfelelő államjogi kereteket teremtett e hatalmas unióban élő különböző nemzetnek és nemzetiségnek, ezek fejlődésének és közeledésének. Ezt a folyamatot az általános politikával, a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődéssel összefüggésben kell látnunk. S látnunk kell azokat a nehézségeket és megpróbáltatásokat is, amelyekkel a Szovjetuniónak meg kellett birkóznia. Tény az is, hogy a nemzeti, nemzetiségi mozgalom jelentősége sokkal komolyabbnak, s a nemzetek és nemzetiségek közeledésének folyamata pedig sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogy azt régebben hittük. A nemzetek és nemzetiségek közös élete újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyeknek figyelembevétele és megfelelő intézése fontos feladat. A soknemzetiségű Szovjetunió eddigi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a szocialista társadalmi rendszer véget vet a nemzetek és nemzetiségek közötti ellentéteknek és megteremti a kis és a nagy nemzetek és nemzetiségek internacionalista egységét. Ez az egység hatalmas erő, amelyet szüntelenül tovább kell szilárdítani, tökéletesíteni úgy, hogy helyesen figyelembe vegyük a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének és közeledésének időszerű kérdéseit. Ez erősiti az egységet, a szocializmus építését és egyben a társadalmi intemacionalizálódási folyamatot is. Dr. GYÖRGY ISTVÁN kandidátus • A Szlovákiai Újságírószövetség november 26-án a szövetség modrai székházéban szemináriumot rendezett a csehszlovákiai nemzetiségi sajtó szerepéről és a nemzetiségi sajtónak a CSKP nemzetiségi politikája megvalósítása érdekében végzett tevékenységéről. A csehszlovákiai magyar sajtóval foglalkozó előadás foglalkozott a Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapjával, a Héttel és az 1950 és 1956 között megjelent Fáklya című képes hetilappal is. A mintegy negyven résztvevővel megtartott szemináriumon ismert szakemberek tartottak előadásokat. • A Csemadok Bratislava Városi Bizottságának Elnöksége legutóbbi, november 25-én tartott ülésén egyebek között azzal foglalkozott, hogy a főváros területén milyen lehetőségek kínálkoznak a belső szervezeti élet továbbfejlesztésére. A témáról szóló írásosan előterjesztett beszámoló kiemelte, hogy tavaly a Csemadoknak Bratislavában 1823 tagja volt. A taglétszám ez idén tovább növekedett. Az 1987-es évben januártól október végéig 254 új tag lépett a Csemadokba. A város területén a ligetfalusi (Fétrzalka), az óvárosi, a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) és az oroszvári (Rusovce) alapszervezet dolgozik eredményesen. • A Csemadoknak a Galántai járásban 34 községben van alapszervezete. A 34 község lakói közül 62 543-an magyar nemzetiségűek. A Csemadok a járásban jelenleg közel 17 ezer tagot számlál. Az alapszervezetek sokrétűen tevékenykednek. Színjátszóik az utóbbi négy évben például 186-szór léptek fel összesen 39 325 néző előtt. Eredményesen dolgoznak az esztrádegyüttesek, az énekkarok, a tánccsoportok, a zenekarok és a szólisták is. Ők az utóbbi négy évben 135 035 néző előtt összesen 893- szor léptek fel. • Érsekújváron (Nővé Zámky) öt éve alakult meg és azóta is eredményesen dolgozik a járási néprajzi szakcsoport. A Csemadok anyagi és erkölcsi támogatásával tevékenykedő közösség — szakemberek bevonásával — rendszeresítette a gyűjtést és állandó önképzéssel, szakmai előadásokkal gyarapítja a néprajz iránt érdeklődő tagok tudását, ismereteit. A járási néprajzi szakcsoport gyűjtésének eredményét — mintegy kétezer néprajzi vonatkozású feljegyzést — a Csemadok járási titkárságának adattára őrzi. A Kéménd (Kamenín) néprajzáról szóló adatokat jövőre könyv alakban is publikálják. Jelenleg azt tervezik, hogy azokban a községekben, ahol erre megvannak a feltételek, illetve ahol már megfelelő anyag áll rendelkezésre, mint például Kéménden, Köbölkúton (Gbelce), Szálkán (Salka) és Szőgyénben (Svodin) a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályával, valamint más szervekkel és szervezetekkel karöltve falumúzeumot vagy néprajzi szobát létesítenek. • A hűség nyelve címmel a Magyar Televízió november 25-én este a második csatornán negyven perces filmet sugárzott a Csemadok Központi Bizottsága által rendezett 1986-os Kazinczy Nyelvművelő Napok kapcsán. A műsor a Csemadok munkájával, valamint a csehszlovákiai magyar nemzetiség oktatásáról, művelődéséről és kulturális életéről nyújtott tájékoztatást. 7
