A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-18 / 51. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA. Szerkezete igen egyszerű: tengelyes lendkerék, rátekert madzaggal. Gyakran szerepel fizikaórák szemléltető eszközeként, de ugyanolyan a szerkezete az ókortól ismert játéknak is. Angliába a XVIII. században jutott el kínai furcsaságként, és „bandelore" néven vált ismertté. Párizsban 1791-ben tűnt fel mint „normandiai játék". Hatalmas népszerűségre tett szert az arisztokrácia köreiben, s a nagy francia forradalom idején az országból menekülő nemesség a családi ékszerekkel együtt magával vitte a sokszor elefántcsontból, ébenfából vagy éppen aranyból, ezüstből készült jojót is, ily módon elősegítve, hogy a játékszer elterjedjen egész Európában, sőt Oroszországban is. FELDOBJÁK A KORONGOT Mai neve, a jojó, 1930 táján született meg. Ekkor találta ki és jegyeztette be egy amerikai üzletember, bizonyos Duncan. Valószínűleg a francia „joujou" (játékszer) szóból vette az ötletet. Ez a Duncan keltette föl alighanem minden idők legnagyobb játékőrületét. ^Csupán az 1931-es 30 napos jojóverseny alatt hárommilliót adtak el belőle Philadelphiában. Az őrület azóta lecsillapodott ugyan, de a jojó iránti érdeklődés mindmáig él. A klasszikus jojó két 7—8 centiméter átmérőjű fa- vagy műanyag korongból áll, melyeket kb. fél centiméter vastag tengely köt össze. A tengelyre vékony és erős zsinórt kötnek, a zsinór másik végén pedig gyűrű vagy hurok van. Az újabb változatok zsinórja nincs a tengelyhez erösitve, hanem meg van kettőzve, és hurokkal fogja át a tengelyt. Ez aztán olyan mutatványokat tesz lehetővé, amilyeneket a régi jojóval nem lehetett megcsinálni. De erről majd később. Ha a „klasszikus" jojó zsinórját föltekerjük a tengelyre, ujjúnkra akasztjuk a karikát, és leejtjük a korongot, nem esik le azonnal. A tengelyre csavart zsinór elkezd letekeredni, ezzel forgó mozgásra kényszeríti a korongot. A korong egyre gyorsabban forog és halad lefelé; helyzeti energiájának egy része a forgó mozgás energiájává, más része a haladó mozgás energiájává változik. Minél vékonyabb a tengely, és minél nagyobb a jojó tehetetlenségi nyomatéka, annál lassabban gyorsul. Abban a pillanatban, amikor a zsinór teljesen letekeredett, a jojó megváltoztatja haladási irányát, nagyot rántva a zsinóron. Mivel forgásiránya nem változott, elkezdi Guriga cérnán ENNEK AZ UGRIBUGRI JÁTÉKSZERNEK ELEGÁNS NEVE VAN A FIZIKÁBAN; ÚGY hívják, hogy maxvell-inga. a legtöbb ember azonban jojóként ISMERI... hogy szabadon futkosson rajta (ezt a konstrukciót „repülő tevének" vagy „diabolónak" is nevezik). A harmadik változatnál az egyik korongfelet szilárdan rögzítik a tengelyre, míg a másik szabadon foroghat a tengely másik végén. Ez aztán az erős precesszió következtében nagyon bonyolult mozgásokat eredményez. A változatokat oldalakon keresztül lehetne még sorolni, a jojószakértők több száz variációt tartanak számon. föltekemi a zsinórt, és megindul rajta fölfelé, mint a pók a fonálon. Eredeti magasságát azonban sohasem éri el: az energia egy részét felemészti a súrlódás és a légellenállás. Ennek ellensúlyozására eséskor kissé fölfelé húzzuk a zsinórt (jobban megpörgetve a jojót), emelkedéskor pedig utánaengedünk. Tapasztalt játékosok nemcsak az elveszett energiát tudják igy pótolni; másodpercenkénti 140 fordulatos pörgésbe hajszolják bele a korongot — magától akkor érné el, ha 25 méteres zsinóron zuhanna lefelé. A modem változatok nem indulnak meg azonnal fölfelé, hanem elérvén a zsinór végét, ott forognak egy helyben — mintha pihennének egy kicsit, miközben rohamosan csökken forgási sebességük. A jojót a zsinór hirtelen megrántásával lehet „fölébreszteni". A hurok ilyenkor rászorul a tengelyre, a súrlódás egy pillanatra megnövekszik, az így keletkező erők feldobják a korongot. A zsinór két-háromszor körültekeredik a tengelyen, mielőtt újra megfeszülne. Ettől a súrlódás annyira megnövekszik, hogy a jojó nem képes „helyben" forogni a hurokban, hanem elkezdi föltekemi a zsinórt, és fölszalad a játékos kezébe. A szemlélő számára ezek a bonyolult folyamatok észrevétlenek maradnak, s úgy fest az egész, mintha valami rugalmas gumi rántotta volna föl a korongot. Ez az egyszerű kis játék nem futott volna be ilyen hosszú és fényes karriert, há nem lehetne vele elképesztő mutatványokat csinálni. Ezekben a mutatványokban a korong olykor hullámmozgást is végez, a zsinór pedig föltekeredik a játékos ujjára. REPÜLŐ TEVE Az egyik ilyen produkció az „űrrakéta". Nagyon látványos, de könnyen megtanulható. A jojót erővel a föld felé hajítjuk, és erős rántással húzzuk vissza. Egy pillanattal azelőtt, hogy elérné kezünket, a zsinór gyűrűjét lekötjük az ujjúnkról, s a jojó függőlegesen felröppen. Hogy milyen magasságot ér el, az attól függ, hogy mennyi energiát „gyűjtött be", vagyis milyen sebességgel hajítottuk lefelé. Ezt meg lehet csinálni a „klasszikus" jojóval is, de igazán látványos a modern konstrukcióval lesz. amikor az „alvó" jojó hirtelen „fölébred", és a magasba szökken. A „világ körül" elnevezésű mutatványhoz már csak a modern jojó a jó. A korongot nagy lendülettel leküldik „aludni", majd ebben az állapotában a zsinórnál fogva vízszintes síkban megpörgetik (ez jelképezi a Föld körüli pályán száguldó űrhajót). Ha most „fölébresztik", csigavonalban visszatér a játékos kezébe (leszáll az űrhajó). Hasonló trükköket tömegével lehet kitalálni. Ráadásul a korong nemcsak saját tengelye körül, hanem a zsinór körül is foroghat, különösen, ha a zsinórt megcsavarják, mint a modern játékkonstrukciók esetében. A gyors pörgés a pörgettyühatás miatt stabilizálja a korong helyzetét, amikor azonban a zsinóron fölfelé emelkedő korong megáll egy pillanatra, a zsinór egészen kicsiny rándításával el lehet fordítani a jojót. A pörgő korong precessziós jelenségeket is mutathat, kúpos felületeket rajzolva ki imbolygó röptével a térben. A precesszió itt úgy jön létre, hogy a tengelyre összevissza feltekeredett zsinór időnként a korong belső széleihez súrlódik, de ugyanezt a jelenséget produkálhatjuk különböző nagyságú és tömegű vagy excentrikusán elhelyezett tárcsákból összeállított jojóval is, melynek forgása „ütni" fog. Hogy játékunk ne szenvedjen ilyen betegségektől, nagyon jól ki kell egyensúlyozni, és igen gondosan kell elkészíteni. A zsinór helyett célszerű hajlékony, könnyű szalagot alkalmazni, amelyet karabineres hurokkal erősíthetünk az ujjúnkra. A jojónak rengeteg változata van. Az egyiknél a rögzített tengelyre erősített korongot egy lefelé ereszkedő súly pörgeti meg: a másiknál a korongot egyáltalán nem kötik rá a zsinórra, hagyják. ALSZIK ÉS TEKEREDIK Tarka a kép akkor is, ha a jojó anyagát nézzük. Régen gyakran készült nemes és drága anyagokból: elefántcsontból, ezüstből, aranyból vagy kristályüvegből. Ma már fémek, fa, mindenféle műanyag szerepel, és megjelentek a kombinált konstrukciók is, például a fémtengelyen keményfa korongok. Egyes fanatikusok szerint bizonyos fafajták, tengelyként alkalmazva, hosszabb idejű forgást eredményeznek. Ez persze furcsán hangzik, mert elvileg a sima fémtengelynek kevésbé kellene súrlódnia, ám a fatengely hívei szerint a fa különleges elasztikus tulajdonságokkal rendelkezik ... A műanyag tengely jobb jojós körökben számításba sem jöhet, mert a súrlódási hőtől meglágyul, ahol hozzáér a zsinór. _ Sajnos, a többi hagyományos játékszerhez hasonlóan, ma már a jojó is csak elvétve látható a kirakatokban. A jojó egyszerűsége azonban lehetővé teszi, hogy mindenki elkészítse a maga jojóját, figyelembe véve lehetőségeit, képességeit és ambícióit. Egyet ne felejtsünk el: bármilyen változatot állítunk is elő, a mechanikai alapelvek mindig érvényben maradnak. Minél vékonyabb a tengely, minél nagyobb a korong átmérője és tömege, annál lassabban esik lefelé a jojó, és annál gyengébb lesz a zökkenés, amikor a letekeredés átfordul föltekeredésbe (vagy „alvásba", a hurkos jojónál). Ha igazi, modem „alvó" jojót akarunk csinálni, mindénképpen vékony tengely kell. Ennek a tengelynek azonban nagyon erősnek is kell lennie, hogy kibírja a sokszor több kilós terheléseket, és nem szabad túl simának sem lennie, hogy könnyen föl tudjuk ébreszteni az „alvó" jojót. Jó mutatást! (IPM) Szél ellen — segédmotorral Széllel szemben, hegyre fel nehéz a kerékpározás. Megkönnyíti a pedál taposását az NSZK- beli Fichtel und Sachs bekapcsolható segédmotorja. A törpe motor 0,5 kW (0,7 lóerő) teljesítményű és óránként 20 kilométeres sebesség érhető el vele. A kormányon elhelyezett kombinált fogantyúval lehet vezérelni. A másfél literes tartály tartalma 130 kilométeres útra elegendő. A „Saxonette" külsőre alig különbözik a közönséges kerékpároktól. Óriás tévé a falon A világ eddigi legnagyobb (29 X 41 X 0,6 cm méretű) lapos, színes plazmaképernyője nemrégiben készült el a japán televízió (NHK) fejlesztő laboratóriumában. A képet oly módon teszik láthatóvá a lapos képernyőn, hogy a vörös, zöld és kék fénylő anyagokat xenon gázkisülés ibolyántúli sugaraival gerjesztik. A falra akasztható lapos képernyő legkorábban tíz év múlva kerülhet kereskedelmi forgalomba. 16
