A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-11 / 50. szám
A CSEMADOK A Tavaszi szél vizet áraszt X. országos versenyének nyitó- és záróképe TISZTA FORRÁSBÓL... A Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjéről A Csemadok Központi Bizottsága egyik legnépszerűbb, de mindenképpen a legnagyobb tömegeket megmozgató versenye a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, amelynek járási, kerületi és országos fordulóin számos éneklőcsoport, szólista, zenész és hagyományőrző folklórcsoport szerepel. A több mint húsz évvel ezelőtt elindult verseny ma sem veszített népszerűségéből. A versenyre jelentkezők száma alig változik az évek hosszú során, s mindez annak bizonyítéka. hogy olyan versenyről van szó, amely sok ember igényeit kielégíti — versenyzőkét és nézőkét egyaránt — s mindannyian úgy érezzük, hogy szegényebbek lennénk nélküle. A verseny iránti érdeklődés tehát állandó, a húsz év alatt alig változott, viszont a színvonalról mindez nem mondható el. A kezdeti éveket inkább a nagy lelkesedés, semmint a színvonalasság jellemezte. Gyakran hangzottak el magyar nóták cigányzene kísérettel, és az egész verseny a hangulatkeltést, s nem az értékek kiaknázását szolgálta. Csak később, a néprajzosok nagyobb érdeklődése és szakmai segítsége kezdte helyes mederbe terelni az egész mozgalmat, s eljuttatni a versenyt olyan szintre, hogy a magyamótázást már évek óta járási versenyeken sem lehet hallani. Persze, a megtett út nemcsak hosszú volt, hanem nehéz is. Meggyőzni a szerepelni vágyókat, és sok esetben a zsűrit is arról, hogy nemcsak a nótázással lehet csillogni, hanem az egyszerű. tiszta népdallal is. Eljutottunk tehát arra a szintre, ahol a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny a népdal, népszokás, népzene tiszta forrásból való merítése és hűséges tolmácsolása már természetes, nem erőltetett. nem megszabott követelmény. Nézzük, milyen is volt a X. jubileumi Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, amelynek országos döntőjét a Csemadok Központi Bizottsága 1987. november 8-án a bratislavai Szakszervezetek Házának nagytermében rendezte meg. E rangos versenynek Bratislavában már nagy hagyománya van, a Vili. országos versenyt kivéve valamennyi itt zajlott le, ezért érthető, hogy a közönség nagy érdeklődéssel várta. A csoportok, szólisták pedig ugyancsak nagy izgalommal, lelkesedéssel készülnek fővárosi szereplésükre, hir szén csak ez az egy alkalmuk van kétévenként a főváros közönségével találkozni. Az idei országos verseny mindkét fél várakozásának eleget tett. A szereplők a Szakszervezetek Házának előkelő színháztermében telt ház előtt mutathatták be műsorukat, a közönség pedig a kitűnő versenyt színvonalas és szép rendezésben láthatta. A műsor rendezője Papp Sándor jól ismerve az adott lehetőségeket, a szereplők műsorát, átgondolt koncepcióval, kevés próbával is meg tudta oldani úgy, hogy az ne legyen unalmas, sztereotip és teljes művészi élményt nyújtson a nézőknek, ugyanakkor a szereplőket sem terhelte különösebb feladatok megoldásával. A műsor színvonala, a rendezés magasan felülmúlta az előző versenyét, sőt több versenyét is. Az első kategóriában a szólóénekesek versenyeztek. Feltűnő volt az idén, hogy az országos versenyen nagyon kevés szólistával találkoztunk. Úgy látszik, kihalnak az idősebbek, pedig elsősorban őket szeretnénk látni, hiszen a fiatalok csak tőlük tanulhatnak tiszta, nem erőltetett előadásmódot, paraszti magatartást, és repertoárjuk bővítését is az idős énekesek anyagából menthetik. Csupán két idős énekes előadásában gyönyörködhetett az idén a közönség. Süttő Anna néni Kolonból csaknem minden versenyen szerepelt, s faluja szebbnél szebb dalaiból mindig más-más műsorral mutatkozott be, nagy sikerrel. A másik, Tóth Géza bácsi Nagytúrról könnyed magabiztossággal adta elő műsorát. Mindketten a helyi századeleji viseletben, szemet, szívet gyönyörködtetve visszavezettek bennünket a régi falu ünnepi hangulatába. Mellettük tehetséges fiatalokat hallottunk, s közülük kettőt emelnék ki. Sliacky Mónikát Ipolyságról, aki tökéletesen elénekelte a korántsem könnyű, de annál szebb zoboraljai dolgokat és Szabó Ildikót, aki tisztán csengő hangjával, kedves előadásával, már az elmúlt versenyen is nagy sikert aratott. A II. kategóriában az éneklőcsoportok versenyeztek. s az idén is felülmúlták létszámban a többi kategóriát. Közöttük kiemelkedő teljesítményt a martosi (Martovce), szesztai (Cestice), hími (Chym), szepsi (Moldava n/Bodvou) női. a nagycétényi (Vefky Cetin) és százdi (Sazdice) férfi és a losonci (Luöenec) szakközépiskola leány éneklőcsoportja nyújtott. De szép összeállítást láttunk a madari (Modrany) gömöralmágyi (Gern. Jablonec), ipolynagyfalui (VeTká n/ Iplom), csallóközkürti (Ohrady) női és a dunamocsi (Moca) és nagykéri (Milanovce) vegyes éneklőcsoportoktól is. Külön kategóriában versenyezhettek a hangszerszólisták. Közöttük Borka László százdi és Végh László diószegi (Sládkovicovo) citerás került el az országos versenyre és szerepelt szép sikerrel. A versenyen részt vett három citerazenekar — nagycétényi, százdi, peredi (Teáedíkovo) — közül a százdi nyújtott kimagasló teljesítményt. Az V. kategóriában a táncházzenekarok versenyeztek. A somorjai (Samorín) Csalié és a galántai Csiholok arany, a rozsnyói (Rozöava) Pityóka és a párkányi (Stúrovo) Rajcsúros ezüst minősítést nyert az országos versenyen. A VI. kategóriában a folklórcsoportok versenyeztek. Az országos döntőre mindössze négy csoport került el. Legkeletebbröl az imregi (Brehov) folklórcsoport érkezett, ők a szénatakarás hagyományát mutatták be. Már megszoktuk az elmúlt verseny óta az imregiek szép tiszta éneklését, a helyi hagyományok teljes feltárására való törekvést, amihez hozzátartozik a megfelelő viselet és a színpadi kellékek is. Gömörböl a hidegkúti (Studená) folklórcsoport egy nagyon szépen megszerkesztett és előadott fonójátékkal mutatkozott be. Bussáról a kendőadást láthattuk a nagy létszámú lelkes folklórcsoport előadásában. Mint mindig, most is hibátlanul megszerkesztett műsorral, a helyi szép viseletben, jó színvonalon, hangulatos előadásban. A verseny legmegfogóbb élményét a lédeci (Ladice) folklórcsoport nyújtotta, amely a szentiváni tűzugrás szokását elevenítette fel a színpadon teljes hitelességgel. A nemrég még élő szokást az idősebb generáció még gyakorolta. így nem jelentett különösebb feladatot annak felújítása. Az idős asszonyok mellett ott voltak a lányok, menyecskék, legények, gyerekek is. A csoport legfiatalabb tagja a 4 éves kisfiúcska mezítláb, a korának megfelelő kis vászoningecskében teljes magabiztossággal mozgott a színpadon. Itt tehát lesz utánpótlás, remélhetőleg sokáig. A nagy létszámú csoport magabiztos előadása, a gyönyörű viselet, a szebbnél szebb dallamok tiszta, hiteles előadása is erről győzött meg bennünket. Joggal vitték el az aranyminösités mellett a Népművelési Intézet különdíját is. Jókai Mária, a csoport vezetője és a lédeci folklórcsoport újra bizonyította. hogy a hagyományok kimeríthetetlenek, nem kell attól félnünk, hogy „elapad a tiszta forrás". Az idén a versenyzők teljesítményét a bírálóbizottság arany-, ezüst- és bronzfoko-6
