A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-04 / 49. szám
ZÖLD HOLLÓ JOGI TANÁCSOK Az volt említésre méltó, amikor Domino megjelent S.-éknél, bekapcsolta a rádiókészüléket, és lakkozott mogyorófapálcájával vezényelt, ő: a nagy maestro! Valahogy összejöttek a hangszerek is, megalapítottuk a zenekart. Ez a korszakunk volt az átívelő híd a gyermekkorunk és a felnőttségünk közt, mely robogva közelített már felénk, elvéve a korábbi örömeinket. Igen, barátaim! Egy napon letesszük a citerát, a hegedűt, a gitárt, a csergőket, a klarinétot, a bendzsót. De Domino — azaz: V. Sándor — szinte kétségbeesett eszelösséggel védte volna előbbi kiváltságait. Ritka, az ilyen ember, mint a fehér holló, de minden színű holló akad, Domino a maga módján zöld hollónak számított. A fiúk tizenhat évesen hagyták el a falut. Szállodákban dolgoztak. Cipelték a málhákat. Kétszer annyit kerestek, mint otthon hagyott szüleik. Domino fehércigány mivoltával igazi (társadalmi) defekt-esetnek számított. Pedikűrre, kozmetikára s fodrászra verte el a motyóját. Hússzor annyi borravalót adott, mint a törzsvendégek elitje. — Uramisten, micsoda ember...! A szegénység, a gyermekkorát elnehezítö nyomorúság utólag Így állt rajta bosszút. Emeletes házak falait festette már: árbockosárból. A leginkább megfizetett munkahelyek egyike. De Dominónak nemigen volt pénze. így lett két arca. Egyikkel havonta két alkalommal a legdrágább lokálokba látogatott, és ilyenkor a megdicsőülés teljes folyamatát újra s megint átélte. A másik pedig az volt, amikor gyerekektől pénzt tarhált, hogy a korsó sörét fizetni tudja. — Elmegyek én innen ... — mondogatta — Szingapúrban aranyozott topánokban korzóznak a lányok .. . S amint mennek, a díszhalak meg-megrándulnak a cipőcskék sarkain... — Elmégy? Mikor? — Talán a költöző fecskékkel... A szavát beváltotta. Ősszel ment el. A költöző madarakkal. Szingapúrig nem állt meg. Két évvel később Ausztráliából írt levelet, hogy gyöngyhalászokkal dolgozik. Egy hónappal később arról tudósított, hogy megismert egy klassz házaspárt, fiatal hollandusok. Üzletük van északon. S oda készül. Ez volt az utolsó levele. Itt pedig az utolsó fotográfiája, amint Domino a dobfelszerelésnél ül, az arca szép. még mindig nagyon fiatal, sugárzó. No, és a visszatérő emlék, amikor minden reggel betoppant S.-ékhez, bekapcsolta a rádiókészüléket, ö: a nagy maestro, hogy a rádióhangversenyt vezényelje, így volt, pontosan így. VAJKAI MIKLÓS „67” jeligével olvasónk családi vagyonjogi és ajándékozási ügyben kér felvilágosítást. 1982-ben ajándékozási szerződéssel feleségére íratta a saját különvagyonát képező családi ház felét. Ezt felesége rábeszélésére tette, aki nem volt hajlandó a közös háztartás kiadásaihoz hozzájárulni. Azzal érvelt, hogy amíg neki nincs vagyona, addig nem hajlandó a villany, telefon, házadó, kertadó, házbiztosítás, bombakártörlesztés költségeit sem viselni. Olvasónk az ajándékozást megbánta, mert a felesége továbbra sem akar a kiadásokhoz hozzájárulni, azonkívül olvasónkat súlyosan megsértette, durván és kegyetlenül bánik vele, sőt meg is verte öt úgy, hogy a lányának kellett őt megvédenie. Ezután olvasónk a bírósághoz fordult és kérte, hogy az ajándékozási szerződést hálátlanság címén semmisítse meg. Ebben a perben a bíróság nem hozott ítéletet, mert bizonyítékokat kér olvasónktól arra, hogy a felesége viselkedésével súlyosan megsértette a szocialista együttélés szabályait. A házastársak minden vagyona, amit a házasság tartama alatt szereztek, kivéve azt, amit örökség vagy ajándékozás útján szereztek, osztatlan közös tulajdonukat képezi. A család és a közös háztartás költségeit és kiadásait a házastársaknak közösen kell viselniük, tekintet nélkül arra, hogy melyiküknek milyen jövedelme vagy milyen különvagyona van. E tekintetben nincs közöttük elszámolási kötelezettség. Ha közöttük vita vagy nézeteltérés keletkezik a családra, a közös háztartásra, vagy a közös gazdálkodásra vonatkozó jogokat és kötelességet illetően, akkor bármelyikük a bírósághoz fordulhat és kérheti annak döntését. A közös háztartással összefüggő kiadások, mint pl. a villany, a víz, a gáz, a telefon, a lakbér, a lakás karbantartási költségei, valamint a család egyéb létfenntartási kiadásai (élelmezés, ruházkodás stb.) mindkettőjüket terhelik. Más elbírálás alá esik az egyik házastárs különvagyonát képező családi ház, jelen esetben az olvasónk családi háza az 1982. évi ajándékozás előtt. Ekkor a családi házával összefüggő kiadások csakis öt terhelték, mert ennek — mint különvagyonának — csakis ö volt a kizárólagos tulajdonosa. így csak neki kellett a házadót, a kertadót, a házbiztosítást s a már előbb keletkezett bombakár törlesztésének költségeit viselni, s ezekhez nem követelhette a felesége hozzájárulását. Megváltozott a helyzet 1982-ben, amikor a fél házát a feleségének ajándékozta. Ettől kezdve a felesége is társtulajdonossá vált, s mint a fél ház tulajdonosának, neki is kellett a tulajdoni arányában a házzal kapcsolatos kiadásokat (házadót, kertadót, házbiztosítást) viselni. Ha ezt nem tette, akkor olvasónk ismét csak a bírósághoz fordulhatott volna azzal a kérelemmel, hogy az kötelezze a feleségét a házzal kapcsolatos kiadások felének a megtérítésére. Mindezek az okok azonban nem olyan jellegűek, amelyek a Polgári Törvénykönyv 409. paragrafusában felhozott hálátlanság fogalmát kimerítenék, amelyek miatt olvasónk az ajándékozási szerződés megsemmisítését kérhetné. Az idézett paragrafus ugyanis kimondja, hogy az ajándékozó akkor kérheti az ajándék visszaadását, ha a megajándékozott vele vagy a családtagjaival szemben úgy viselkedik, hogy viselkedésével súlyosan megsérti a szocialista együttélés szabályait. A konkrét esetben a bizonyítékok alapján a bíróság ítéli majd meg, hogy a megajándékozott viselkedése kimeriti-e ezt a követelményt. Ilyen viselkedés lehet az ajándékozó súlyos megsértése, rágalmazása, meghurcolása. tettleges bántalmazása és hasonlók. Olvasónk a levelében azt is írja, hogy a bíróság a helyi nemzeti bizottság vagy a közbiztonsági szerv írásbeli igazolását követeli arról, hogy öt a felesége megverte. A polgári peres eljárásban bizonyítékul mindent fel lehet használni, amivel olvasónk az állításait bizonyíthatja, így tanúvallomásokat, okiratokat, hatósági igazolásokat. Olvasónk tehát a lánya tanúkénti kihallgatásával is bizonyíthatja, hogy a felesége megverte úgy, hogy a lányának kellett a védelmére kelnie. Esetleg más személyek (rokonok, szomszédok) is igazolhatják a felesége durva és rossz bánásmódját, amiről vagy maguk győződtek meg, vagy olvasónk elbeszéléséből, panaszaiból szereztek tudomást. — Természetesen konkrét tényeket és eseteket kell felhoznia, amelyeknek jelentőségét és súlyát a bíróság szabadon mérlegeli. De nem feltétlenül szükséges, hogy a bántalmazást a közbiztonsági szervnél tett formális feljelentéssel igazolja. A helyi nemzeti bizottság is adhat a bíróság kérésére véleményt arról, hogy milyen volt olvasónk és feleségének az együttélése és kölcsönös viszonyuk. „65 éves nyugdíjas" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem emelték fel a havi 921 Kcs-t kitevő nyugdíját 1000Kős-re. 1969 óta kapja a rokkantsági nyugdijat, közben betöltötte a 60-ik életévét, de éjjeliőrként tovább is dolgozik. A feleségének nincs nyugdíja. Azt kérdezi, hogy nem lett volna igénye öregségi nyugdíjra? Az 1987. évi 53. számú törvénnyel október 1 -jével havi 1000 koronára emelték fel azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíját, akiknek nyugdíja eddig is az egyetlen megélhetési forrásukat képezte. Amennyiben a nyugdíjasnak ráutalt családtagja is van (pl. felesége), akkor a feltétel teljesítése mellett a nyugdíját havi 1600 koronára emelték fel. Olvasónk nyugdiját azért nem emelik fel, mert tovább dolgozik és Így a nyugdiján kívül más megélhetési forrása is van. Csak ha a nyugdíja és a keresetének együttes összege nem haladná meg a havi 1600 koronát, akkor kérhetné és kaphatna nyugdíjemelést úgy, hogy ezek összege az emeléssel együtt 1600 koronát tegyen ki. Mihelyt olvasónk megszűnik dolgozni és nyugdija lesz az egyetlen megélhetési forrása és a feleségének sem lesz sem nyugdija, sem egyéb jövedelme, kérheti majd a nyugdija felemelését. Ha olvasónk a rokkantsági nyugdíj megszerzése után is tovább dolgozott. 60 éves korában kérhette volna az öregségi nyugdíj megállapítását. De ennek összege nyilván kisebb lett volna, mint a rokkantsági nyugdíja. mert nyilván kevesebbet keresett, mint a rokkantságának megállapítása előtt. így az esetleges két nyugdíjra (a rokkantsági és öregségi) nyugdíjra való igény közül a nagyobb nyugdíjra volt igénye, ami nyilván a rokkantsági volt. Dr. B. G. 19
