A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-04 / 49. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA • •• Sokunkat izgató kérdés, hogy gyorsuló világunkban miként alakul az iskola és települési környezetének kapcsolata. Fájlaljuk, hogy falvaink egyre jobban elnéptelenednek, a kisvárosok felduzzadnak, a kultúra helyi letéteményesei, a tanítók elvegyülnek a szürke tömegben, sőt nem ritkán, besorakoznak a kisárutermelök közé. Ám mint minden általánosítás, ez sem mentes a túlzástól. Tagadhatatlan, hogy létezik ilyen jelenség, ám hogy az iskola, vagyis annak tantestülete teljesen elfordult volna a lakosságtól, szerencsére nem igaz. Az iskola megváltozott körülmények között is megtalálja és vállalja a maga szerepét. Külön érdemes kiemelni a felnőttekre gyakorolt hatását, az emberi kapcsolatokban szegény, rohamosan benépesülő kisvárosokban, lakótelepeken. Valahol olvastam, hogy minél hátrányosabb helyzetben van egy iskola, annál nagyobb teherként nehezedik rá a lakosság művelése, a művelődési hátrányok, lemaradások kiegyenlítéséért vívott küzdelem. Ez valóban így van. A pedagógus mindig egy adott társadalmi rend művelődés-politikájának a megvalósítója. Különböző társadalmi rétegekhez tartozó, különböző szociális helyzetű, eltérő körülmények között nevelkedő gyermekek oktatását-nevelését végzi. Mégsem társadalmi osztályokkal és rétegekkel van dolga, hanem egyénekkel és családokkal. Ezért a társadalmi értékek, normák, szerepek elsajátíttatása, belsővé tétele a gyermek személyiséggé formálása csak az iskola és a család szoros együttműködésével lehetséges. A pedagógiai tevékenység mindig konkrét körülmények között folyik, meghatározott összetételű tanulói közösségben, ezért nem lehet csak általában nevelni-oktatni. Különös hangsúlyt kell adni a tanító megismerési feladatáinak. Ez a tevékenység alapos pszi-és meg nem ismétlődők. Szinte közhelyszerű e megállapítás, ám a tanítónak mégis kiindulópontként kell szolgáljon. Folyton arra kell törekednie, hogy fölismerje az általános jellegű közös jegyeket, hogy könnyebben eligazodjék a bonyolult egyedi esetek között. Sosem tudhatja pontosan, mikor melyik gyermek szorul segítségre, melyik a hátrányos helyzetű. A deviáns magatartásé szülő (bűnöző, alkoholista, munkakerülő) gyermekéről nem nehéz megállapítani, hogy sürgős és hatékony támogatásra szorul. Léteznek viszont nehezen feltárható, rejtett hátrányos helyzetek is, melyeket néha hajlamosak vagyunk felnagyítani, hogy aztán később megfeledkezzünk róluk. Vannak esetek, amikor maga a szülő kéri, hogy gyermekét hátrányos helyzetűnek tüntesse fel az iskola, azt remélve, hogy ebből később a gyermeknek előnye származhat. A különböző szociális-kulturális környezetek a tanulmányi előrehaladás szempontjából valóban jelenthetnek előnyöket és hátrányokat, de sosem azt, hogy az iskolában a gyerekek ne lennének egyformán értékesek, megbecsültek és egyenrangúak. Az iskolának egyik fontos feladata, hogy megfelelő pedagógiai eljárásokkal felzárkóztassa egy-egy tanulóközösség tagjait. Ehhez viszont tudnia kell a pedagógusnak, hogy milyen a család anyagi helyzete, a művelődés iránti beállítódása, a gyermek jövőjével kapcsolatos elképzelése. Az iskola a rendszeres oktató-nevelő tevékenységének nagyobbik hányadát a tanítási órákon végzi. Ám nem kerülheti el figyelmét a tanulók szabadidejének az eltöltése sem. A sportpályákat és játszótereket nélkülöző túlzsúfolt lakótelepek nem hatnak kedvezően a gyermek személyiségének fejlődésére. Ezért fontos, hogy az iskola a szülök egyetértésé-A CSALÁD MEGISMERÉSE NEM ÖNCÉL chológiai felkészültséget kíván, sőt még ennél is többet, szociális érzékenységet és beleélő képességet. Ha a pedagógus időnként kérdésekkel fordul a családhoz, illetve meglátogatja, nem puszta kíváncsiságból, vagy hivatali kötelességből teszi. A család életmódjának megismerése éppen annyira fontos számára, mint a gyermek veleszületett adottságai, lelki alkata, felfogóképessége, érdeklődési köre, hajlamai és így tovább. Tegyük hozzá, hogy némelyiket éppen a szülök segítségével képes legjobban feltárni. Előfordul, hogy a szülök idegenkednek, sőt néha szóvá is teszik a tanító effajta igyekezetét. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a család függetlennek tartja a maga szociális-kulturális életmódját az iskolai neveléstől, másrészt a tanító nem találja meg a közeledésnek elfogadható módját. A nehezen feloldható merevségnek még rejtett oka lehet az is, hogy az iskola, mint állami intézmény, a tanítóra a „hatóság" képviseletének szerepét is ráruházhatja időnként. A mellékzöngéket mindkét félnek, szülőnek, tanítónak igyekeznie kell adott helyzetben elfelejteni. Ember közeledjék az emberhez egy nagyon fontos és közös cél elérésének érdekében. Az osztályfőnöknek és általa a többi tanítónak is ismernie kell, milyen azoknak a családoknak a szerkezete, melyekhez a tanulóik tartoznak: ép, csonka, felbomlott, vagy újra kiegészült. Sok szó esik manapság a hátrányos helyzetű gyermekek életkörülményeinek megjavításáról. Hiba lenne, ha a jobbító szándék ürügyén megpróbálkoznának beavatkozni egyes családok életébe. Erre sem joga, sem lehetősége nincs a pedagógusnak. A ténymegállapításnál is körültekintőnek kell lennie. Egy válás például minden család életében nyomot hagy, de kérdés, hogy minden elvált szülő gyermeke hátrányos helyzetü-e. Nagyon nehéz megvonni a határt, mikor beszélhetünk hátrányos helyzetről, s mikor nem. Ne vegyék tapintatlanságnak vagy tolakodásnak a szülök, ha a tanító a lakás nagysága iránt érdeklődik, vagy megkérdezi, hogy mennyi a háztartáshoz tartozó személyek száma, milyen a lakás komfortossága, berendezése, a gyermek személyes lakótere, a ruházkodása és játékai. A család étkezésének rendszeressége, higiéniai színvonala, szabadidejének eltöltése is érdekelheti a tanítót. Meg az is, hogy van-e a családnak saját könyvtára, s milyen jellegű könyvekből áll. Hogyan használja a család a tömegkommunikációs eszközöket és így tovább. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések vitathatatlanul meglephetik az embert, s ha nyíltan nem is ütköznek ellenállásba, az apró rezdülésekből megítélhető, hogy elfogadja-e a kérdezett vagy sem. A pedagógusnak e nagyjából felvázolt tevékenységét szükséges, hogy szociográfiai tudatosság hassa át. A családokról és a tanulóiról összegyűjtött adatokat úgy kell kezelnie, akár az orvosnak az anamnézist. Jobb kifejezés híján, hivatali titokként. A gyermek jelleme, magatartása, tanulmányi előmenetele, családjának szociális-kulturális helyzete, életmódja, éppen úgy nem tartozik a nyilvánosságra, akár egy ember egészségi állapota. Szülői értekezleten gyakran előfordul, hogy egy-egy szülő kéri az osztályfőnököt, nyilvánosság előtt mondja el, milyen tanuló a gyermeke. A tapasztalt pedagógus az ilyen felszólalás elöl kitér és megtalálja a módját, hogy minden szülővel külön beszélje meg az esetleges problémákat. A kiváló eredményeket elért gyermeket nemcsak fölösleges, hanem hiba is a szülői értekezleten kiemelni. Az elismerésre és dicséretre az iskolának más módot kell találnia. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, mi célt szolgál a tanító felsorolt megismerő munkája, mert maga a megismerés és feltárás még nem jelent megoldást. Az emberi sorsok, helyzetek, kapcsolatok megszámlálhatatlanul sokfélék, egyszeriek vei és támogatásával gondoskodjék a tanulók szabadidejének kedvező felhasználásáról. Mozgási, sportolási lehetőséget kell mindenekelőtt biztosítania, de nem utolsósorban olyan szakköröket létrehozni, melyekben a gyermekek alkotókészsége, mi több, kreatív hajlama teljes mértékben kibontakozhat. Ezt szolgálják a technikai körök és a kulturális csoportok. Hangsúlyozni kell, hogy nem tessék-lássék alkalmi műsorok összeállítása a cél, hanem az önként vállalt, rendszeres alkotómunka. Itt válhat a kisváros pedagógusa ismételten a kultúra helyi letéteményesévé, s jóval magasabb szinten, mint ahogy e munkát végezte egykor faluhelyen. A kor szelleme várja el tőle, ám nem hiányozhat belőle a belső kényszerítő erő sem. A család életmódjának megismerése csak közvetlen kapcsolattal lehetséges. A létmeghatározottságra vonatkozó kérdésekből ne következtessünk tapintatlan tolakodásra, sehova se vezető, öncélú adatgyüjtögetésre. Úgy tekintsünk rájuk, hogy elvezethetnek bennünket a kulturáltabb magatartás, az emberibb életmód, a tudatosan vállalt vagy öntudatlanul elfogadott értékek világába. Dr. CSICSAY ALAJOS Fotó: Berta András 16
