A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-27 / 48. szám
MAN A Tchaj-pej-i (Tajwan) állatkertben megszületett az első orangutánbébi. Mamája nem hajlandó törődni vele, így az állatkert gondozói cumiztatják. Szépen fejlődik, négyhetes korára elérte az 1 700 grammot. A Titanic még mindig tartogat meglepetést. A francia búvárok, akik a Nautilus tengeralattjáró segítségével kutatnak a hajóroncsban, kínai porcelánkészletet találtak, amely az eltelt 75 év alatt is megmaradt katonás sorba rakottan. Berlinben a városháza toronyórája pontosságban vetekedhetett ezzel a közeli ház homlokzatára felszerelt napórával. A győztes a hagyományos időmérő lett, mert a nap ritkán sütött ezen a nyáron. HAN£)TrUK-0LVA5TUK-IÁTTUK W' W E DC7irui Freud: BEVEZETÉS A PSZICHOANALÍZISBE A magyar könyvkiadás újra fölfedezte Freudot. Több évtizednyi csönd után (ezalatt mindössze „A mindennapi élet pszichopatológiája" jelent meg az ötvenes évek végén) sorra jelennek meg újra a híres Freud-könyvek: az „Esszék", az „Álomfejtés", legutóbb pedig a „Mózes" és a „Bevezetés a pszichoanalízisbe". Ez utóbbi, nyilvánvalóan talán a legfontosabb Freud-mű, hisz végigvezeti olvasóit (eredetileg hallgatóit, hisz előadás-sorozatból jött létre a könyv) szinte valamennyi fontos Freud-problémán. „Aki jártas a pszichoanalitikus irodalomban, alig fog a Bevezetésben olyasmit találni, amit más, jóval részletesebb közleményekből ne ismerhetne — írja Freud. — Mégis, az anyag kíkerekitése és összefoglalása érdekében szükségessé vált, hogy a szerző egyes fejezetekben (a szorongás kóroktanáról, a hisztériás fantáziáról szólókban) eladdig ki nem adott anyagot felhasználjon." Márpedig mifelénk manapság ki állíthatja igazán magáról, hogy „jártas" a pszichoanalitikus irodalomban? így hát alighanem igaza van a kötet fülszövegének, midőn azt állítja, hogy ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy a napjainkig érő viták harci zajában világosan tájékoztassa az olvasót arról, hogy Freud maga hogyan is fogalmazta meg, hogyan is értette a tudományos életben ma is használt és a kultúra számos területére beépült pszichoanalitikus fogalmakat." Freud újabb munkái általában a régebbi fordításokban látnak újra napvilágot magyarul. így a „Bevezetés" is Hermann Imre először 1932-ben készült fordításában jelent meg újra, s az ember szinte elámul: milyen friss, milyen időtálló ez a fordítás. Alighanem azért van ez, mert köztudott, hogy Freudnak sok kiváló magyar munkatársa és tanítványa volt Ferenczi Sándortól Klein Melániáig, Róheim Imrétől Hermann Imréig. Autentikusabb fordítókra aligha találhatott volna hát egy pszichoanalitikus munka, mint ezekre. íme, az eredmény! (cselényi) CSERESZNYEVIRÁGOK BALLADÁJA Alig jelent meg Zádor Andrásnak a cseh és szlovák költőket bemutató antológiája, máris újabb antológia látott napvilágot, a Cseresznyevirágok balladája. A Kozmosz gyöngyszem sorozatában került az olvasók asztalára a szlovák költészet legkiemelkedőbb lírikusait felsorakoztató, több mint 300 oldalas könyv csinos kivitelben, jó nyomdatechnikával és betűtípussal. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és a Madách e közös kiadványa adósságot törleszt, hiszen régen jelent meg ilyen átfogó szlovák lírai antológia magyar nyelven. „Az antológia szerkesztője, a Prágában élő író, irodalomtörténész és műfordító, Zádor András a szlovák költészet alakulását, annak legfőbb áramlatait vázolja föl. Históriás énekek és kuruc dalok, népballadák és a szlovák barokk költészet gyöngyszemei éppúgy szerepelnek a gyűjteményben, mint a XIX. vagy a XX. század legrangosabb költői" — olvashatjuk a fülszövegben. Míg az előző, a cseh és szlovák költészetet bemutató antológiában nem találhattunk tanulmányt a cseh és szlovák költészetről, és az olvasó csupán a versekre hagyatkozott, e kötetben Zádor András irodalmi tanulmánynak beillő utószóban vázolja föl a szlovák költészet évszázadait, mozgásának irányát, megújulásának lehetőségeit. A tanulmány gondosan elemzi egy-egy korszak költészetének legfőbb ismérveit, a magyar költészettel való kölcsönhatását a közös hazában, majd az első és második; Csehszlovák Köztársaság megalakulása után az önálló, szuverén szlovák líra napjainkig tartó fejlődését, a különböző irodalmi csoportok erjesztő hatását, s a nagy költői egyéniségek irányadó szárnyalását. A tanulmány mellett életrajzi adatokat is talál az olvasó, pontos és hiteles eligazítást a szlovák líra világában. A könyvet bizonyára haszonnal és gyönyörűséggel forgatja a magyar olvasó, aki (talán a főiskolát végzett szlovák—magyar szakos diákok kivételével) csak hézagosán ismeri a szlovák líra egészét. Kár, hogy a Madách Könyvkiadó csak félezer példányt vett át az antológiából, több is elkelt volna. (Dénes) Érdekes „előtörténete" van az Igor herceg című négyfelvonásos operának. Szerzője: Alekszandr Porfirjevics Borogyin ugyanis élete végéig mindössze gondosan képzett amatör zenésznek számított. Eredeti foglalkozását tekintve ugyanis orvosi és kémiai tudományokkal foglalkozó tudós volt, aki élete főművét: az Igor herceget is a katonaorvosi akadémia professzoraként, húsz éven át kedvtelésből komponálta. A kész mű 1890 novemberében hangzott el először a pétervári Nagyszínházban. A lassú alkotói tempó ellenére, Borogyin muzsikájából azonban így is kitetszik, hogy a népi muzsika szellemében fogant orosz nemzeti zene megteremtésén fáradozott. Az Igor herceg librettóját is maga a zeneszerző készítette. Méghozzá nem szabályos szerkezetű, konfliktusra és katarzista épülő drámaként; a cselekmény sokkal inkább a színes és finom lélektani érzékre valló epizódok laza sorozata, amely a hazája és hite sorsáért aggódó orosz fejedelmet állítja szembe a pusztító betörésekkel fenyegető, barbár polovecek világával. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban Dohnányi Olivér vezényli az operatársulat első idei bemutatóját. A betanítás hetei alatt gondosan ügyelt arra, hogy a zene mélyen az orosz népi dallamok gazdag kincséből, különösen a hősi énekek anyagából merít, míg a magánszólamok formai elemeit e zenedráma általában a nyugati operakultúra készletéből veszi. Kár, hogy e dirigensi céltudatosság ellenére a zenei kíséret helyenként monotonnak tűnik, s ennek eredményeképpen a zenei hangzás nem jellemzi kellőképpen például a bojár küldöttség méltóságteljesen hazafias elszántságát, vagy a poloveci tábor népének nyüzsgő mozgalmasságát. A bratislavai opera szezonnyitó premierjét Július Gyermek rendezte, aki elsősorban a nagyszámú tömegjelenet formai és esztétikai funkcióinak kifejezését hangsúlyozta; viszont a főszereplők jellemábrázolásának aprólékosságára már kevésbé ügyelt. Hála a kettős szereposztásnak, Igor herceg figuráját Frantisek Caban és Szűcs Róbert adja, és mindketten kiérlelt énekesi teljesítményt nyújtanak. A többiek közül különösen Magda Blahusiaková, tuba Baricová, Jrtka Zerhauová, Peter Mikulás, Galla János és Ondrej Ma/achovsky színpadra lépése jelent élményt. Miklósi Péter W ' ZENE MAGYAR ZENEKAR SIKERE A Csehszlovák Rádió hangversenytermében szeptember végén a Liszt Ferenc Kamarazenekar játékában gyönyörködhettünk. A magyarországi művészek," élükön Rolla János hegedűművésszel Händel, Emanuel Bach, Hummel, Torelli és Bartók egy-egy művét adták elő. Velük együtt bemutatkozott egy amerikai zeneművész, Carole Dawn Rienhart (trombita), is, aki főként Hummel trombitára és zenekarra irt Esz-dúr koncertjében, valamint Torelli D-dúr szonátájában remekelt. A Liszt Ferenc Kamarazenekar Händel Concerto grossóját — főleg az egyes hangszerek vonatkozásában — a dallamosság és a versenymüszerűSég hangsúlyozásával adta elő. Emanuel Bach egyik szimfóniájának előadása lenyűgöző volt. Ez az alkotás egyben könnyed kitérő is a gáláns rokokó stílus felé, amely összeköti a barokk zenét a klasszicizmussal. A koncert végén Bartók Divertimentója csendült fel. Ez a mű a huszadik század nagy zenei alkotásai közé tartozik. Bartók e művében mintegy egységbe foglalja, összesíti mindazon komponálási folyamatokat és elveket, amelyeket vallott. A népi elemekhez hajló, a romantikus esztétikai ideáloktól eltávolodó új zenei eszményt. És éppen a Divertimento az a mű, amely megmutatja a zene jövőjébe vezető utat. A Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában újra megcsodálhattuk e mű kimeríthetetlen szépségét és gondolatgazdagságát. A közönség lelkes reagálása ismét megerősítette Bartók Divertimentójának — amelyet először 1940-ben mutattak be — időtlen értékét és azt, hogy az idő múlásával mit sem veszített vonzásából és aktualitásából. Ismét bebizonyosodott, hogy Bartók Béla életműve századunk kimagasló értékei közé tartozik és a zenében tán ez volt a legforradalmibb korszak. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a Bratislavai Zenei Ünnepségek közönségétől csak újabb és újabb ráadások után búcsúzhatott el. Igor Berger 9
