A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-20 / 47. szám
Fürödtünk a Holt-tengerben, ennek környéke bibliai neveket idéz: — Heródes, Lót, Szodoma és Gomora stb. Vize a sótartalom miatt 5—6-szor sűrűbb, mint a többi tengeré. Ezért az az érdekessége, hogy nem lehet benne elsüllyedni. Az ember ráfekszik a viz szinére, könyvet fog a kezébe, s hason vagy háton fekve nyugodtan olvashat. A következő csoda Petra, a vörös sziklaváros volt. A karavánok pihenőhelyéül szolgált, persze azoknak, akik fizettek. Akik nem, azoknak a temetője lett. Virágzását a Nmateau királyság alatt érte el. Utolsó állomásunk Aqaba, Jordánia egyetlen kikötője volt. Innen hajóval kirándultunk a Paraonh Islandra (egy kis sziget az Aqaba-öbölben), mely Egyiptomhoz tartozik. Útközben egy kb. 30 cm-es halacska mint a nyílvessző, úgy csapott ki a vízből és félméteres magasságban kb. 300 métert repült. Fantasztikus látvány volt. Még a jordánokat is izgalomba hozta, mert nagyon ritkán lehet repülöhalat látni. A szigeten óriási a hőség. Tíz vagy tizenöt percnél tovább nem bírtuk ki mozdulatlanul a napon, pedig már egy pár napja edzésben voltunk. A tengerbe csak papucsba lehetett bemenni, mert tele volt az aljzat tengeri sünökkel. A bátrabbak mezítláb is bemerészkedtek, de nem is űszták meg szúrások nélkül. Forró vízbe kellett beáztatni a lábukat és a kísérőnk cigarettaparázzsal szedte ki a tüske maradékait. A sziget másik oldalán nem lehetett fürödni. Hirtelen mélyült a tenger és cápaveszély is volt. Kb. tízméteres szakasz vezetett befelé a tengerbe, nem egészen combig érő vízben, amit csak nagyon lassan lehetett megtenni a korallkinövések miatt. Aztán hirtelen véget ért a korallsziget és meredek sziklafalról tekinthettünk le a „tengeri akváriumba". A kristálytiszta vízben szebbnél szebb színes halak úszkáltak az orrunk előtt, amikor valaki felkiáltott: Cápa! Amilyen lassan jutottunk el a sziklafal szélére, olyan gyorsan, pár másodperc alatt a partra került mindenki. Jó vicc volt! VARGA ERVIN A szerző felvételei GYERMEKEKNEK A medvének aranyos kis bocsa született. Úgy gondolta, hogy keres neki dajkát. El is indult az erdőbe dajka keresőbe. Jártában találkozott a farkassal. — Hová, hová, mackókám? — kérdezte. — Megyek, megyek dajkát keresni. — Én elmennék. — De tudsz-e énekelni? — Tudok ám ... Ó ó ó ó... — Jaj, de csúnya volt, még megijesztenéd a kis bocsomat. Azzal tovább ment. Találkozott a nyúllak Ö is jelentkezett dajkának, de az éneke nem volt megfelelő. Majd előállt a róka. — Hová, hová, mackókám ? — kérdezte. — Megyek, megyek dajkát keresni. — Én elmennék. — De tudsz-e énekelni? — Tudok ám ... Tente, tente, kicsi MATTI HAAVIO bocs, tente, tente kicsi bocs. Hunyd be a szép szemedet, pszt, pszt, pszt. — Szépen énekelsz — mondta elégedetten a medve —, s felfogadta dajkának. Otthon rábízta a kis bocsot, maga pedig ment élelem után az erdőbe. A rókát untatta a gyereksírás. Egyszer-kétszer elénekelte az altatóját, s amikor a bocs elaludt, fogta, és pólyástul a bölcső alá dugta. Jött haza a medve, kereste fiókáját a bölcsőben, de az sehol. Vallatóra fogta a rókát, de az ijedtében kiugrott az ablakon, messziről dalolta: — Aluszik a kicsi bocsod, bölcső alatt megtalálod. No, meg is találta. A róka meg futott a rétre. Meglátta, hogy egy fa ágán tejeskanna lóg. Felmászott rá, hogy igyék belőle, de az ág eltörött alatta, s nyakában a kannával, a földre esett. Megijedt, futásnak eredt, de a kannától nem tudott megszabadulni. — No várj, majd a vízbe vetlek —, s futott a .vízhez. Belemártotta, de a kanna a nyakán maradt, s maga is a vízbe esett. Látta ezt a nyúl, nyomban futott elmesélni a róka esetét a farkasnak, meg a medvének. Mindhárman hasukat fogták a nevetéstől. Talán még most is nevetnek a póruljárt rókán. Ford. Szabó Zoltán > V ' ♦ v \«S;Y A tengerben fürödni kellemes élmény, különösen ha a simogató hullámok lágyan ringatják az embert. De a tenger hullámai nem mindig „barátságosak", csendesek, néha bőszülten száguldanak a partok felé. Viharok esetén a 10 méter magasságot is meghaladják. A legmagasabb hullámokat Kanada keleti partján a Fundy-öbölben mérték (19,6 méter). Ekkora hullámfal egy ötemeletes házat is elborítana, lehet hogy el is sodorná, mert a hullámoknak hatalmas erejük van. Hurrikánok, tengeri viharok idején a hullámok magassága még a harminc métert is elérheti. Az óriás, több száz tonnás, betonból készült hullámtörőket is elmozdítják a helyükből. 1942 kora tavaszán szörnyű vihar söpört végig az angol partok közelében és az egyik legnagyobb angol hajót a QUENN MARY-t is elérte. 15 ezer katona tartózkodott rajta, akik a hitleri náci hadsereg ellen harcoltak. Erről az esetről később így írtak az újságok: „A több mint háromszáz méter hoszszú hajóóriást úgy megbillentették a hullámok, hogy a felső fedélzet széle szinte a tenger felszínéhez ért. A hajó személyzete már azt hitte, hogy nem tud kiegyenesedni és a hullámok az óriás testet felborítják. De szerencsére nem így történt. Ez lett volna minden idők legnagyobb hajókatasztrófája." 1883-ban a Krakatau vulkán kitörésekor a hullámok magassága meghaladta a 35 métert és olyan erővel zúdult Jáva szigetére, hogy pusztításának több mint 35 ezer ember esett áldozatul. E szörnyű katasztrófa után a hullámok a lökhajtásos repülőgép sebességével száguldották körül a földet a világtengereken. Képünkön a Queen Mary-ről készült rajz látható. L S. CSONTOS VILMOS osaG m a Vetkőző fák alatt Mélázik egy fapad, Már nem ül rá senki, Kicsit megpihenni. Októberi szelek Sárga falevelet Hullatnak, pergetnek, Abból lesz a gyepnek Avar takarója... — Cincogó kis egér Kandikál alóla... Cö E o o> <D c <D (/) <D >0) r^. -Q íO m ■*-> ■■° 3 L_ CD 0) 21
