A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-20 / 47. szám
megszenvedi. Amióta a műhelymunka vezetését rám bízták, a számunkra előírt tervet teljesítjük, annak ellenére, hogy alkatrészhiánnyal küzdünk. — Mivel magyarázza az eredményt? — Nézze, sok múlik a munka ésszerű megszervezésén. És az igyekezeten. Például a temetőbe kerülő kocsikból a még jó vagy javítható alkatrészeket felhasználjuk, és a munkát mindig azokra bízom, akik egy bizonyos feladat elvégzésére a legrátermettebbek. Egyik szerelő jól javítja a motort, a másik a sebességváltót, s folytathatnám tovább. A munka lehető legésszerűbb elosztása alapvetően fontos. A műhely rendbentartása is az én felelősségem, az is, hogy baleset ne történjen, az is, hogy a szerelőnek minden a rendelkezésére álljon, ami a munkájához szükséges. — Mit mond még a társairól? — Jól kijövök velük. Még nem fordult elő, hogy valaki ne csinálta volna meg, amivel megbíztam. Együtt élek a beosztottaimmal, osztozok örömeikben, gondjaikban. Szocialista brigádunk közös kirándulásokon is részt vesz, szórakozóhelyekre is eljár. Legutóbb a bmoi vásárt tekintettük meg közösen. Egyébként családközpontú vagyok, otthon érzem magam a legjobban. Két fiam van, egyik asztalos, a másik repülőgépszerelö. Feleségem a MEOPTA alkalmazottja. Szabad időmben gépkocsit javítok barátaimnak és az ismerőseimnek. Még mindig a szerelőcsarnokban tartózkodom, de már az ajtóban, ahonnan kitekinthetek az udvarra, lelkiszememmel meg az országutakra, amelyeken Moldova György könyve szerint egyik kamion a másik után robog célja felé, vagy vesztegel valahol, és hogy lehetőleg biztonságos legyen egy-egy hosszabb-rövidebb út, ahhoz olyan hatalmas és jóhírü szerelőcsarnok fog kelleni, amilyen a Mészáros József vezette tranzitműhelyé. MÁCS JQZSEI Fotó: Gyökeres Gy. VAROS Ipolyság (Sahy), a Nyugat-szlovákiai kerület A hajdanvolt legkeletibb városa, példás határőrváros. városháza Az Ipolyságról szóló első agyonsárgult írásos emlékek még az 1237-es esztendőből származnak — diákéveim hangulatos mezővároskája most decemberben fennállásának immáron 750. évfordulóját ünnepelheti. kívül a szomszédos Zvoleni és a Nagykürtösi (Vefky KrtíS) járás lakói is gyakorta Ipolyságon vásárolnak alapvető élelmiszereket, ruhafélét, miegymást. S ennek az ipolyságiak látják a kárát. Mert a boltokba a város lakóinak a számához mérik az üzletekbe küldött portékát... Délutánba szökik a nap, a város főterét, az épülö-szépülő-csinosodó buszpályaudvar környékét különböző rendű és rangú iskolák, meg „aligiparú" településünk 22 apró üzemének valamelyikéből hazafelé tartó férfiak, nők, gyerekek lepik el. — Ipolyságnak — számol fejben az elnök —, a három társközséggel együtt 8 514 lakosa van, iskoláinkban pedig közel 3 000 diák tanul. Tanintézményeinkből sok, biztos tudásalappal felvértezett leány és fiú kopogtat a főiskolák és egyetemek kapuin. Természetesen városunk büszke jónevü egykori lakóira is. Szokolyi Alajos, az első újkori olimpián bronzérmet nyert. Remek futóatléta volt, ö alapította Ipolyság első sportegyesületét és a Honti Múzeumot is. Sipos Antal Liszt Ferenc egyik kedvenc tanítványa volt. Kovács Sebestyén Endre, a város hajdanvolt főorvosa hozta létre az ipolysági közkórházat... Otczár József mérnök szereti szűkebb pátriáját. Sétánk végére értünk. A városka határában járunk. Szemrevételezzük még az egymás mellett sorakozó üzemeket, aztán az impozáns futballpálya mellett elbúcsúzunk egymástól. Zolczer László A szerző felvételei Olczár József mérnökkel, a városi nemzeti bizottság polgármester-elnökével városnéző sétára adjuk a fejünket. A főtéri autóparkolóba épp zsúfolt lengyel turistabusz fut be. A csehszlovák—magyar határátkelőhelyet keresik, Budapestre tartanának. — Sajnos — jegyzi meg kísérőm —, tovább kell utazniuk. A vámhivatal ugyanis, átépítési munkálatok miatt, hónapok óta nem üzemel. A mi vidékünkön egyébként a népvándorlás óta számos nemzet fiai megfordultak már. Településünk már az ókortól lakott. A tizenegyedik századi jobbágyfalut a Hont-Pázmán család birtokolta. Ipolyság szerencsecsillaga először 1238-ban ragyogott föl igazán: Márton bán ugyanis ekkor alapított premontrei kolostort a falak között. A város 1266-ban vámszedési joggal bírt, az 1400-as évek elején pedig Zsigmond királytól vásártartási és pallosjogot kapott. Aztán — mosolyintja el magát — jó időre szép számú török „turistahad" lepte el a környéket. A kolostor erődítménnyé vált, a rend tagjai elmenekültek, s többé vissza se jöttek a mi tájainkra. A várost, sejlik föl hirtelen szakközépiskolai pedagógusom. Szabó tanárnő egyik történelemórája, sok ízben dúlták idegen martalócok, majd szörnyűséges járványok tizedelték a lakosságot. Ipolyság a XIX. század elején a történelmi Hont vármegye közigazgatási központjává, büszke székhelyévé vált. Ekkor a település már postaállomással és állami sólerakattal is rendelkezett. Iparosok, kereskedők, megyei hivatalnokok költöztek az egyre terebélyesedő településközpontba, Ipolyság elvesztette falusi jellegét, városi arcot öltött. — Az 1848-as szabadságharcban — zökkent ki iskolaidézö merengésemből a polgármester —, sok helybéli férfiember viselt jelentős tisztséget. Jankó Kráf szlovák költő, Ján Rotarides tollforgató barátjával egyetemben ez idő tájt a vármegyeháza hátsó traktusában kényszervendégeskedett: a környező falvak szlovák földművesei között végzett forradalmi és nemzetébresztő tevékenységéért — bök a mögöttünk álló zömök emeletes épületre —, a vármegyebörtön fogolykosztját élvezte. Szép versben emlékezik meg a „honti urak" vendégszeretetéről. De irt a városról Bozena Némcová cseh írónő és újabban a sági illetőségű Ladislav Ballek író is. Az ö egyik regényéből készült Segéd című sikeres filmben Koncz Gábor alakítja remekül a főszerepet. Olczár József fiatalember, mindössze 39 esztendős, 4 éve a városi nemzeti bizottság elnöke, sági őslakos szülők gyermeke. — Városunkat — említi, miközben körbesétáljuk a főtér többnyire egyetlen emelettel bíró falusias házainak koszorúját — már 1886-ban rákapcsolták az országos vasúthálózatra. 1874-ben polgári leányiskola, A Blankyt Szálló csupaablak épülete turistalátványosság Ipolyság diákváros 1913-ban meg gimnázium nyílt. A Magyar Tanácsköztársaság munkásdirektóriumának megyei, járási és városi székhelye működött a városkában. Sőt forradalmi sajtó is megjelent. A város 1923. január elsején vesztette el megyeközpont szerepét. A csupaüveg Blankyt Szálló lépcsőteraszán magyarországi kirándulók toporognak. „Még ilyet, dohogja egyikük, azt mondta a portás, hogy az épület nem fogadhat vendégeket, mert napok óta nincs víz a városban." — Hát — tárja szét a karját Olczár mérnök —, szomorú, de tény: a városnak nem tudunk kellő mennyiségű vezetékes vizet biztosítani. Télen pedig a tüzelőanyag-ellátással adódnak komoly problémák. Tavaly példának okáért a legcsikorgóbb fagyban sem bírtunk szénhiány miatt sok lakásban 8—10 foknál melegebbet teremteni. Az üzletekben záróráig sok a vásárló. Hiába, nagy a városka vonzáskörzete. A lévain EZ IDEGIS 13
