A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
Gravitáció (fa) és a Táncoló Vénusz (kerámia) mm: Hogy mi minden megtörténhet! Egy ku-A hegedűmester (fa) tya is kerülhet kutyaszorítóba. A négyhónapos Rascal névre hallgató juhászkutya a kerítés réseit kihasználva akarta A gyökerek a mélybe nyúlnak A cseh falusi parasztház első traktusában berendezett, de még most is folyamatosan alakulgató, valódi ódon hangulatot árasztó műterembe lépve mindjárt az ötlik fel az emberben, hogy egy jó adag megszállottság kell ahhoz, hogy mindezt valaki Így elkészítse és elrendezze. Például a hagyományostól formailag ugyan eltérő, ám küldetését éppúgy betöltő szövőszék, a hatalmas elektromos égetőkemence, a szintén elektromos meghajtású fazekaskorong mind sajátkezűlég készült. A régi, sötét íróasztalmonstrum, a faragott szekrényű ingaóra vagy a szürrealista fadombormü, a hegedűmester szerves tartozékát képező hegedű (mint később kiderül, Josef A. Cermák Kutná Hora-i hegedűkészitö 1916-os becses darabja) viszont a „minden vacakot" gyűjtő szenvedély jóvoltából kerültek a műterembe. A falak menti polcokon modern használati kerámia és térplasztika, a falakon a szürrealista faszobrok, dombormüvek mellett a szövőszéken készült textilképekböl néhány. A házigazda alkotásai. Az egyik polcon ismerős portré, vörös agyagban megformázva; a komáromi Jakai-szobrot készítő Berecz Gyula nagy Jókai-plakettjének kerámiamásolata. A műterem gazdája a kolíni pályaudvaron vár rám a délutáni gyorsnál. Átautózunk Kutná Horába, hogy tegyünk ott is egy tiszteletkört a városban, s estére jár már, hogy megérkezünk a Cervené Janovice-i egykori parasztportára. Az égetőkemence éppen kihűlöben, s így rögtön azután, hogy megkóstoljuk a házigazda almapálinkáját, azbesztkesztyűt húz, s a kemence előtti rakodóasztal hamarosan megtelik frissen égetett kerámiával. A műterem gazdáját, bármennyire is ritkaságszámba megy az effajta név ezeken a tájakon. Németh Endrének hívják, társalgásunk ennélfogva természetesen magyarul folyik. Mert a műterem gazdája Komáromból (Komámo) vetődött egykoron e messzi tájakra. Érsekújvárott (Nővé Zámky) született ugyan (1942-ben), ám Jókai szülővárosához köti őt lényegében minden; az első eszmélés Németh Endre és Életfa c. textilképe a gyerekkor, a felnőtté válás, képzőművészeti indíttatása (rengeteg grafikája, ex librise közé rejtve őriz például jónéhány Harmosgrafikát is, a Mester személyes ajándékaként). Míg Komáromban élt, ismert alakja volt az ottani amatőr képzőművészeti életnek. S hogy nem az utolsó volt ebben a társaságban, azt bizonyítja tán az is, hogy volt egy alkalommal elsődíjas is az amatőr képzőművészek országos versenyén. Vagy az, hogy a komáromi Mártírok Emlékművére kiírt képzőművészeti pályázaton, amelyre hivatásos képzőművészek is beneveztek, a máig jóbarát Emil Venkov szobrászművész pályadijas és később megvalósult pályaműve mögött az ö emlékmüterve kapta a második díjat. Másfél évtizede annak, hogy a magánéletében bekövetkezett változás Csehországba sodorta, s bár egy vargabetűt már ott is sikerült leírnia, képzőművészeti ténykedésében különösebb törést ez sem okozott. Sőt! Már Komáromban is sokrétűnek mondható tevékenysége tovább szélesedett. Elsősorban a textillel és a kerámiával, ám kicsit jobban szemügyre véve munkásságát, azt lehet megállapítani, hogy szinte alig van ága a képzőművészetnek — a festészettől a kerámián át a reklámgrafikáig —, amely bizonyos ideig, vagy éppen mindmáig ne foglalkoztatná. S a Komáromban egykoron jól ismert művészfigura most már — úgy tűnik, kissé megállapodva — mind ismertebbé válik a cseh képzőművészberkekben is. Annak ellenére is, hogy végsösoron még mindig amatőrként müvészkedik, hisz fő foglalkozásként a Kutná Hora-i járási mezőgazdasági igazgatóság munkavédelmi és találmányjogi szakértője. Ülünk a műteremben, ő az Életfa című textilképe előtt egy jókora karosszékben, jómagam a régi íróasztal öblénél, s beszélgetünk. Csak úgy, mindenféléről. Kihasználva a ritka lehetőséget, hogy anyanyelven folyhat a szó az öreg cseh portán. Szó esik persze közben sok mindenről, komoly dolgokról is. Arról például, hogy meggyőződése: a világról alkotott véleményét, többnyire szürrealista fogalmazásmódja ellenére is, megértik az emberek. No persze, nem szolgai módon, hanem külön-külön önálló véleményt alkotva, ám valahol mégiscsak az alkotásai által elmondottakkal egyetértve, vagy azokkal vitatkozva. Aztán mondja, hogy nagyon jól alszik, ritkán álmodik, s Így hiába a kérdés, hogy az idegen nyelvi közegben most már másfél évtizedet eltöltve vajon még magyarul vagy már csehül álmodik-e. Vagy tán mégsem hiábavaló? Mert jóval később, váratlanul visszatérve eme gondolatmenethez elmondja még, hogy alkotói ténykedését tizenöt év után is a komáromi élmények, emlékek éltetik. Hogy az ihlet ma is „anyanyelven" jön, s kizárólag a Duna menti talajban gyökerezik. S a mélybe nyúlik, akárcsak a falon függő Életfa gyökerei. NÉMETH GYULA (A szerző felvételei) lerövidíteni az utat, de mint gyakran, most is kiderült, hogy a járt út a megbízhatóbb! Tíz ország közel hétszáz néptáncosa közreműködésével nyitották meg a XI. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivált. A táncosok a megnyitón ízelítőt adtak hazájuk folklórjából. Nagy tetszést arattak a szovjet, a bolgár, a ciprusi, a magyar a lengyel, az NDK-beli, a román, a francia, a cseh és a jugoszláv táncosok. Franciaországban különös újítással álltak a pékek a vásárlók elé: ezentúl kenyeret is lehet utcai automatában vásárolni. 8
