A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-23 / 43. szám
••• Az egy tömbből faragott paraszti haszná- sít bennünket arról, hogy a „moldvai aknába. A kút káváját tehát lényegében a fa lati tárgyak között számtalan, fejlődésbeli lép- Bákó vidékén szokásos volt, hogy a törzse alkotta, és egy kampós botra (gajmóra) csöfokot érzékeltető változatot találunk. A kéz- fatörzs megfelelő részét, amelyben a akasztva a merítőedényt, nyertek belőle vizet, deteket a legszemléletesebben talán a méhtar- vadméh odúja volt, méhestül együtt A Bodonküt és Köbölkút földrajzi nevek vitással kapcsolatban mutathatjuk be. hazavitték és minden további alaki- szonylag gyakori előfordulása a Kárpát-meden-Az élőfa alig megmunkált felhasználása be- tás nélkül a méheskertben felállítot- cében arról tanúskodnak, hogy e kúttípus valamutatásakor, sorozatunk elején, nem volt róla ták". Ettől már csak egy lépés az a mikor széles körben ismert volt. szó, ám most annál inkább ide kívánkozik az gyakorlat, amikor a természet nyúj- Formailag hasonló — bár elkészítése már élőfás méhtartás ismertetése. Ennek lényege tóttá odvas fatörzs megfelelő részét komolyabb szakmai tudást és szerszámkészleabban áll, hogy az odvas fákban megtelepedett kivágják, belsejét kitisztítják, deszká- tét igényelt — az állandó ütéseknek kitett, vadméheket röptűket megfigyelve az ember val befenekelik és a kész méhkaptár- ezért keményfából (körte, tölgy, cseresznye) fölkutatja, majd rendszeresen zsákmányolni ba, méhköpűbe, bodonba méhcsalá- előállított famozsár. Szintén Kós Károly kutatákezdi mézkészletüket, a fát pedig tulajdonje- dot telepítenek. Vidékeinken az ilyen saiból tudjuk, hogy „az erre szánt fát előzőleg gyével látja el. E méhtartás gyakorlatának elter- típusú kaptárakat már elég korán árnyékban (hogy meg ne repedjen) évekig szájedését a kutatók korábban a Vág vonalától felváltották a fonott méhkasok. rítják; a lyukat előbb rövidebb, majd egyre nyugatra, a Dunától északra határozták meg. majd a nyugat-európai eredetű, desz- hosszabb nyelű vésővel vésik, s végül égetéssel Balassa M. Iván újabb vizsgálatai azonban bébi- kákból készült méhkaptárak. de mú- hatolnak a megfelelő mélységig. A parázzsal zonyították, hogy a Kárpát-medence belsejébe, zeumi gyűjteményekben sikerült az vagy megtüzesített kővel történő égetéskor a a Dunántúlon, a Bodrogközben és Erdélyben is archaikusabb méhköpü néhány pél- törzset oldalt döntik és a tüzet állandóan szítismert volt ez a gyakorlat. dányát is megőrizni (képünkön egy, a ják". A képünkön látható. Peredről (Teáedíkovo) A következő lépcsőfokot jelenti az az eljárás, mai Galántai járás területéről szár- származó darabot kívüröl még durván leeszteramelyikről a keleti magyar népterületről mazó darabot mutatunk be). gályozták és vasabroncsokkal is megerösítetszármazó adatok tanúskodnak. Kós Károly, Fában gazdag vidékeken ugyanígy ték, hogy a nehéz vastörövel (ami kovácsmunneves romániai magyar néprajzkutató tudó- készültek különféle mérő-, ill. tároló- ka) történő kemény ütéseket jobban állja. LISZKA JÓZSEF Famozsár Peredről (Tesedikovo) edények. A nagyszombati (Trnava) Méhköpü a galántai Járási Honismereti Múzeum gyűjteményéből (Jurás Dániel felv. Nyugat-szlovákiai Múzeum állandó néprajzi kiállításán látható például egy vaskos fatörzsből készült, jó 2 méter magas, belülről kivájt, lehántolt kérgű gabonatároló hombár. A fatörzs természetnyújtotta adottságait ugyanígy kihasználva, hasonló megmunkálással készültek az egész más rendeltetésű, a bronzkortól kezdve használatos bodonvagy köbölkutak (ez utóbbi kifejezés az előbbi, szláv eredetűnek német kölcsönszóból vett változata, amint azt Bátky Zsigmond kutatásai bebizonyították). A bodonkút egy odvas, belülről kitisztított fatörzsnek a forrás fölé helyezéséből, ill. a kutaknak kő vagy tégla hiányában ezzel való kibélelésével keletkezett. Ez utóbbi esetben két félhengeres darabban eresztették le a bodont a kútva, az (Liszka J. felv.) Bodonkút vagy köbölkút a Magyarság néprajza nyomán (Liszka J rajza)
