A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-10 / 28. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA A DAT A napilapok utolsó oldalán, néhány soros hír tudatta a közelmúltban az olvasókkal, hogy nyolc japán gyár elkezdte gyártani a digitális kazettás magnetofonokat. A látszólag jelentéktelen hír mögött az elektronikai világcégek sosemvolt ádáz küzdelme és a hangfelvételi technika forradalmi újítása rejtőzik. A digitális magnetofon, a DAT (Digital Audio Tape) megszületésének körülményei ugyanis enyhén szólva rendhagyónak nevezhetők. A közönség szempontjából örvendetes, hogy már két évvel ezelőtt a legjelentősebb hatvan elektronikai gyár megegyezett egymással az új készülék műszaki adataiban, tehát eleve kizárták annak a lehetőségét, hogy többfajta rendszerű berendezés kerüljön forgalomba — ami meggátolná, hogy az egyik gyártó készülékén felvett műsort a másikén lejátsszák —. ahogy ez a képmagnó esetében történt. Kevéssé lelkesítette viszont a vásárlókat, hogy 1985 őszén olyan egyezség is született: bizonytalan időre elhalasztják az új magnótípus gyártását. Éspedig egyszerű kereskedelempolitikai meggondolásból: ez idő tájt volt épp fellendülőben a lézertetapogatású, ún. CD (Compact Disc) lemezjátszó piaca, igy teljes mértékben ki kívánták aknázni a benne rejlő üzleti lehetőségeket, annál is inkább, mivel a DAT az eredeti felvétellel egyenértékű másolatokat készít a lemezről. Ennek megfelelően egyetlen korongról elvileg korlátlan mennyiségű, stúdióminöségű kazetta készíthető. Ennek fényében igazán érthető, hogy szenzációnak számít a japánok gyártási programjának a beindítása. Ez minden bizonnyal összefügg azokkal a korlátozó intézkedésekkel, amelyekkel a távol-keleti termékeket a fejlett tőkés országokban sújtják. így a szigetországiak megpróbálnak olyan termékekkel betömi, amelyeket a vetélytársak még nem gyártanak. így érthetően korlátozó intézkedések alá (egyelőre) nem esnek. A hang digitalizációjának a kérdése először a hetvenes évek folyamán vetődött fel a televíziózás kapcsán. Az integráltáramkörtechnika eredményeinek köszönhetően ekkoriban vált elérhetővé a cél, hogy a tévéképet és -hangot folytonos jelek helyett impulzuskombinációk formájában továbbítsák. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ezzel minden torzítás kiküszöbölhető, a jel a vevőkészülékben eredeti formájában állítható vissza. A hagyományos (analóg) jel legfőbb hátránya, hogy az elektronikus lánc (erősítők, keverök, egyenirányítók, detektorok stb.) valamennyi tagja bizonyos mértékig torzítja, arról nem is beszélve, hogy a levegőben terjedő tévéadásra parazita jelekként rakódnak a kozmikus eredetű elektromágneses zörejek és az ipari tevékenység, valamint közlekedés közben létrejövő sugárzások. Ezek aztán semmilyen módszerrel nem szűrhetők ki a hasznos jelből. Ezzel szemben a digitális technikában nem a villamos jel alakja (burokgörbéje) hordozza az információt, hanem az impulzus jelenléte vagy hiánya, ennek megfelelően teljesen közömbös, hogy alakja mennyire torzult. Csupán az impulzusok sorrendjének a megállapítása szükséges, ebből egyszerű jel-regeneráció útján állítható elő a kisugárzott adás — eredeti minőségében. így a tévéadás az otthoni készüléken is stúdióminőségben fogható (lesz). Mivel a képjel rezgésszáma rendkívül nagy (6 MHz sávszélességgel kell számolni), ez drága berendezések kikísérletezését tette szükségessé, amelyeket még napjainkban is csak néhány stúdióberendezésben használnak. Viszont viharos gyorsasággal kezdett terjedni a UGRANI digitális technika a hangfeldolgozás területén. A legegyszerűbb digitalizálási eljárás a PCM (Pulse Code Modulation). Ennél a technikánál bizonyos időközönként „mintát" vesznek a villamos jelekké átalakított hangból. Ahhoz, hogy a torzulások ne legyenek emberi füllel érzékelhetőek, a mintavételi frekvenciának a legnagyobb rezgésszámé hang legalább kétszeresének kell lennie (Nyquist-kritérium). Erre a célra a leggyakrabban a 48—50 kHz-et használják. Tekintve, hogy az emberi fül rendkívül érzékeny a hangváltozásokra, miközben legalább a szimfonikus zenekar hangdinamikáját (70— 80 dB) továbbítani kell tudni, ehhez legalább hatvanezer kétértékű (bináris) információ szükséges, aminek tizenhat bites „szó" felel meg. A hangtechnika valamennyi követelményt figyelembe véve sem lépi túl a 2 Mbit-es határt, amit megfelelően átalakított egyszerű képmagnóval is el lehet érni. így történhetett m^g, hogy vagy fél évtizeddel ezelőtt bevonultak a hangstúdiókba a speciális áramkörökkel ellátott képmagnók, amelyekkel azóta is hangfelvételeket készítenek. Ennek a technikának az első eredményeit már évek óta élvezhetjük, a hagyományos préseléssel előállított mai hanglemezek egy része már digitális stúdiófelvétel, amit a borítón a „digital recording" felirat tanúsít. Innen már csak egy lépés választotta el a stúdiókat a digitális hanglemezek megjelentetésétől. Éne hazánkban két évvel ezelőtt került sor, amikor a Philips céggel kooperálva a hazai Tesla Szórakoztató Elektronika Gyára elkezdte gyártani az MC 900 CD jelzésű lézerletapogatású lemezjátszót, ezzel párhuzamosan megjelentek az üzletekben az első, 13 cm átmérőjű digitális lemezfelvételek. Napjainkban szerte a világon már csaknem minden új felvétel megjelenik digitális lemezen is, amelynek minősége évtizedeken át változatlan, az eredeti felvétellel egyenértékű. Épp a CD (Compact Disc) hanglemez KÉSZÜL eme tudajdonsága lett a gátja a digitális magnó megjelenésének. A hagyományos amatör magnófelvétel semmilyen körülmények között nem éri el azt a minőséget, amellyel a hanglemez rendelkezik. Ennek több oka van: a szalagsebesség, a szalagzörej, az egész közvetítő lánc torzítása, nem utolsósorban pedig a szalag „romlása", a felvétel lemágnesezödési folyamata, amely egy idő után jelentősen rontja a hang minőségét. További probléma, hogy a szalagról-szalagra történő másolásnál újabb minőségromlás következik be: minden egyes átjátszásnál 3 dB a veszteség, vagyis az eredeti jelminőség 33 %-kal romlik. így a harmadik-negyedik másolat után a torzítások miatt már alig lehet felismerni az eredeti művet. Mindez a digitális technika alkalmával épp a jelregeneráció miatt egyszerűen kivédhető. Az első használható DAT kazettás magnót a Sharp-Optronica fejlesztette ki, az orsós magnók szokásos szalagsebességével (9,5 cm/s). Különlegessége az volt, hogy a hagyományos magnókhoz hasonlóan felvevöfeje álló helyzetű volt. Viszont már a képmagnók esetében rég bebizonyosodott, hogy a frekvenciasáv ugrásszerűen növelhető a forgó felvevőfejek alkalmazásával, hiszen ha egyszerre mozog a szalag és vele szemben a felvevőfej, a kettő közötti relatív sebesség sokkal nagyobb. Mivel vagy már fél tucat éve használják a Sony U-matic képmagnót a hangstúdiók digitális felvételeinek készítéséhez, aligha lehet azon csodálkozni, hogy a Video 8 képmagnó egyik nagy népszerűsítője. a Sony épp ezt a készüléket kívánta a DAT céljaira felhasználni. Azt különösebben nem kell hangsúlyozni, hogy ezalatt a vetélytársak sem ültek ölhetett kézzel a babérjaikon, nagy ütemű fejlesztésekbe kezdtek. A többféle rendszert végül is — egyeztető tárgyalások után — a Mitsubishi ajánlata alapján úgy egységesítették, hogy minden készülék kazettamérete, a felvevő technológiája és szalagtovábbító rendszere megegyezzék. A legújabb javasolt elnevezés az R-DAT (Rotary Digital Audio Tape), ahol a betürövidítés első tagja a forgó felvevőfejet jelöli, amely kétezer fordulatot tesz meg percenként, miközben a szalag negyed körívben (90°-al) tapad a magnófejhez. A felvevőfej nagy sebességű forgásának köszönhetően a szalagsebesség meglehetősen kicsi lehet: mindössze 7,2 mm másodpercenként. A 73 X 53 X 10,5 mm-es kazettán két csatorna helyezkedik el, tehát sztereó műsor felvételére alkalmas. A mintavételi frekvencia 48 kHz, miközben a hangot 16 bites „szó" viszi át. A felvétel harmonikus torzítása két tízezred százalék (I), 90 dB hangdinamika mellett. Tehát emberi füllel a legkisebb hiba sem állapítható meg, miközben a felvétel hangdinamikája meghaladja a legnagyobb szimfonikus zenekarokét is. Természetesen ez a hangminőség a másolások után is megmarad a felvételen. Laboratóriumi kísérleteknél végeztek olyan másolást, hogy mindig az előző felvételről készítettek kópiát, majd ezt másolták át. A láncszerű másolási eljárás „végterméke", a kilencvenkilencedik kópia kópiája, tehát a századik generáció felvétele is olyan minőségű volt, mint az eredeti, amit az is tanúsít, hogy zeneértő hallgatók nem tudták a két felvételt egymástól megkülönböztetni. Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy azokban az országokban, ahol már napjainkban is virágzó üzletág a hanglemezek és kazetták jogdíjfizetés nélküli ún. kalózkiadása, mennyire nem fülik a foguk a nagy cégeknek olyan berendezést piacra dobni, amely minden amatőr számára otthoni körülmények között teszi lehetővé stúdióminőségű másolatok készítését korlátlan mennyiségben. Annál is inkább, mivel nemegyszer ez saját üzleti érdekeiket is sérti. A vadhajtások lenyesésére több módszert is terveznek: a speciális hordozófelületű szalagot tartalmazó üres kazettákat megadóztatnák — így gyakorlatilag annyiba kerülnének, mint műsoros társaik, tehát mindenkinek érdeke lenne a felvételt is megvásárolni. Ennél járhatóbb útnak tűnik az elektronikus védelem alkalmazása: olyan eljárás használata, amelynél a CD-hanglemezről csak minőségromlás árán lehetne digitális magnófelvételt készíteni. Vagyis ezzel csak a mai szokásos magnóminöség lenne elérhető, ezzel viszont elveszne a digitális magnó fő előnye, a stúdióminőség. Persze vérbeli elektronikai szakemberek ezúttal is óvatosságra intenek: nincs feltörhetetlen zár, csupán idő kérdése, mikor sikerül a legravaszabb védelmet is semlegesíteni. Mindenesetre a versenyfutás a közeljövőben megkezdődik. Hiszen még ezidén a piacra kerülnek a digitális kazettás magnetofonok a Hifi rajongók nem kis örömére. Ezzel végre valósággá válik a régi nagy álom: tökéletesen valósághű felvételek készítése otthoni körülmények között. A CD hanglemezek és az R-DAT kazettás magnók korában már nemcsak jó reklámfogás lesz a gramofont hallgató kutya (a néhány évtizede a Deccába olvadt Masters Voice lemezgyár emblémája), amely azért hegyezi oly figyelmesen a fülét, mert azt hiszi, a hangszóróból a gazdája szól hozzá. A közismerten jó hallású háziállat hamarosan valóban ott rostokolhat a hangfal mellett, mivel megtévesztésig hűen hallhatja viszont gazdája hangját a digitális magnó jóvoltából. OZOGÁNY ERNŐ 16
