A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-09 / 41. szám
meg számos fűszernövény kerül az asztalra, sőt előételként gyakran fogyasztottunk ezek keverékéből készített, jól megsózott és borsozott masszát. A grúzok az evés mellett a sportra is nagy figyelmet fordítanak. A futball iránt érdeklődnek a legtöbben, épült is a fővárosban egy nyolcvanezer személyt befogadó stadion, mely — ha egy jelentősebb mérkőzésre kerül sor — kicsinek bizonyul. Hagyománya is van ezen a vidéken a sportnak, elsősorban a birkózás volt a grúzok ősi sportja. A Rusztaveli sugárúton egy hatalmas zöldség-, illetve gyümölcsbolt áll a lakosság szolgálatában, ahol hatalmas üvegtartályokban tárolják a szebbnél szebb gyümölcsöt és zöldséget, a dinnyét, a káposztát, az őszibarackot, a hagymát, a gránátalmát, a padlizsánt és még sorolhatnám. Ennyi zöldség- és gyümölcsfajtát egyrakáson még sohasem láttam, mint itt, Tbilisziben. Néhány méterrel odébb, ahol a város egyik legmodernebb szállodája, az Iverija áll, található a főváros központi postaépülete, mely szinte teljesen márvánnyal borított. A modern, tetszetős épület ma már éppúgy hozzátartozik a városképhez, mint az Állami Paliavili Operaház épülete, a Kommunárok Kertje vagy a már messziről látható Kormánypalota. Ez utóbbi előtt több méter magas szobrok tornyosulnak. A női és férfialak jelképesen két nemzet együvé tartozását, az orosz és a grúz nép barátságát jelképezi. Ebben az épületben székel a Legfelső Tanács, valamint a Minisztertanács. Az épület kiterjedése is hatalmas, több szintje van, s a Rusztaveli sugárút jelentős részét foglalja el. Grúziában nemzetiségek tucatja él. Mindannyian saját anyanyelvükön tanulhatnak, de az iskolában kötelező tantárgy még a grúz és az orosz nyelv, s ezenkívül még egy idegen nyelvet is el kell sajátítaniuk. Grúz idegenvezetőnk is kitünően beszél angolul. A fővárosban az üzletek és intézmények feliratai is kétnyelvűek, orosz és grúz. A grúz Írás és nyelv ugyanis egyáltalán nem hasonlít az oroszhoz, még csak nem is azbukájuk van. A grúz nyelvet az örménnyel együtt Meszrop Mastotsz alkotta meg, így természetesen a két nyelv valamicskét hasonlít is egymáshoz. Amikor véletlenül kezembe került egy grúz hetilap, csak néztem, mert a számunkra érdekes, olvashatatlan írásmód az arabokéhoz hasonlított. Ezért is csodálom a grúzokat. KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei déka, hogy alapszerződéseik szellemében normális, jó szomszédi viszonyt alakítsanak ki egymással. Hangsúlyozta azt is, hogy „német földről nem szabad többé háborúnak kiindulnia". Erich Honeckernek a szövetségi köztársaságban tett látogatása a világ közvéleménye érdeklődésének középpontjába került. Bizonyos, hogy az NDK megalakulása jubileuma alkalmából tartott ünnepségeken is — szerte a világon — sok szó hangzik majd el e találkozó jelentőségéről és tanulságairól. BALÁZS BÉLA GYERMEKEKNEK Vekker apó nem jól érezte magát az órakórházban. Hiába volt nagy a rend, tisztaság, kedves a személyzet, most, hogy pihennie kellett vette észre, mennyire fáradt. Az is nyomasztóan hatott a kedélyére, hogy csupa beteg órát látott maga körül. Ami pedig legjobban hiányzott neki, a szabad természet. Ült bánatosan a szerelöpulton és várta a gyógyulást. Egyszer csak azt vette észre, bealkonyodott. Az ablakon át látta, amint a város fölött esti fények gyúlnak. Fent, magasan a csillagok, lejjebb az utcai lámpák. A lámpák köré rovarok gyülekeztek. — De szépek vagytok! — sóhajtotta. — Képzelődik szegény — súgta egy karóra a szomszédjának. — Dehogy képzelődöm. A táncolókat nézem a neonlámpabálban. — Neonlámpabál? Hol? — Ott ni! — mutatott apó a villanyégő felé. — A rovarok mulatnak. — Jé, hogy fürödnek a fényben! — csodálkoztak a karórák. — Tévednek uraim — szólt közbe egy kvarcóra. — Azok ott nem rovarok, hanem gázmolekulák százhúsz Celsius fokon. A kinetikai gázelmélet alapján ... A sarokban hangosan köhögni kezdett egy falióra, s a nyitott ablakon át honnan honnan nem besurrant közéjük egy kalmár denevér. Előbb kifújta magát, aztán Így szólt a betegekhez. — Van egy felesleges bioradarom, olcsón adom, nem kell senkinek? — Mi egyszerű mechanikus szerkezetek vagyunk — szabadkozott a köhögő falióra. — Már aki — húzta ki magát egy golyóstollba épített digitális időmérő. — Mutassa csak denevér úr azt a hogyishívjákot! — Bioradar — sietett a válasszal a denevér. — Szóval azt. Nézegette, forgatta, úgy tett, mintha értene hozzá, aztán hosszas ókumlálkodás után így szólt. — Megvenném, csak sajnos otthon maradt a pénztárcám, de ha óhajtja, megadom a címem. A gazdám gyűjti a modern technikai dolgokat. A csalódott denevér fogta a műszerét, s ahogy jött úgy távozott, azt sem mondta, jó éjszakát. Úgy éjféltájban egy csúf éjjeli lepke telepedett az ablakpárkányra, torán koponyaszerű rajzolattal. Úgy ült ott, mintha ijesztgetni akarná a bent levőket. Mikor távozásra intették, sejtelmes hangon azt mondta. — Jön majd a nagy sötétség ... Vekker apó erre megrázta a csöngőjét, s a lepke úgy elillant, mintha a szél fújta volna el. — Hány óra? — pattant fel egy zsebóra. Pont tizenkettő. — Én meg már azt hittem, fél hat. Olyankor szokott ébredni a gazdám. Ugyanis gyárban dolgozunk. — Nagyon izgatott vagy. Megmérjem a pulzusodat? — tüsténkedett a stopperóra. — Nem fontos. Majd lehiggadok. Az a bajom, hogy néha kifulladok. — Én meg olykor-olykor előre szaladok. Mint tapasztalhattuk, sokan voltak a kórteremben. Ahol sokan vannak, sokféle beszéd elhangzik. Bizony reggelre mind elfáradtak. Ahányan voltak, annyiféleképpen mutatták az időt. Órás bácsi nemtetszően csóválgatta a fejét. — Uraim, most megtanulunk ütemesen lélegezni. Kezdődik a reggeli torna. Egykettő, egy-kettő — mondta. A ritmus szabályos legyen, mert az az egészség titka. CSICSAY ALAJOS Most a világ legkisebb madarait, a kolibriket mutatjuk be. Gyakran nevezik őket repülő drágakőnek, de még a legszebben csillogó rubin vagy topáz fénye is elszürkül e madarak színes tollruhája mellett. Dél- Amerikában, az egyenlítő környékén élnek. Számos fajuk van. A legkisebb súlya mindössze két gramm, a legnagyobbé pedig alig éri el a húsz grammot. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a szabadban néha összetévesztik a rovarokkal, dongókkal, lepkékkel. A hat centiméteres apró madárnak csupán két centiméter a testhossza, a többi a hosszú vékony csőrére, meg a farktollára jut. A legtöbb faj nektárt fogyaszt, a virágok felett lebeg és hosszú csőrét a kehelybe nyújtva, nyelvével felszívja a virágok nedveit. Egyúttal akár a méhecske vagy a dongó be is porozza a virágokat. A repülés legügyesebb mesterei, szinte mozdulatlanul állnak a virágok előtt a levegőben, miközben apró szárnyaik szédületes sebességgel dolgoznak, akár a helikopter. Előre-hátra, fel és le, kecses könnyedséggel, melyet egyetlen madár sem tud utánozni. A repülés akkora energiát emészt fel, hogy testsúlyuk kétszeresét kitevő táplálékra van naponta szükségük. Összehasonlítva: ugyanilyen erőfelhasználás mellett az embernek napi négy mázsa burgonyát kellene elfogyasztania. Hűvösebb időben a kolibriknek még több táplálékot kell szerezniük, mert több hőre van szükségük. A kolibri szíve a testéhez viszonyítva rendkívül nagy és percenként ötszáz-ezerkétszázat ver. Fészküket az ágvillákba, pókhálókból, zuzmókból, növényi rostokból készítik. Esernyőként hosszú leveleket akasztanak föléje, hogy megvédjék az esőtől. A kolibritojások súlya fajonként változik a kisebb fajokéból öt fehér tojás súlya egy gramm! A kolibrik fogságban tartásának régebben számos akadálya volt. Ha túl is élték a hosszú szállítás fáradalmait, csakhamar éhenpusztultak. Ma már azonban sikerült rászoktatni őket a mesterséges táplálékoldatokra és sok állatkert féltett díszei közé tartoznak. Képünkön különböző nagyságú és csörhosszúságú kolibriket láthattok. L. S. Két egyenes vonalat húzzatok át a táblán úgy. hogy mind a három részben a számok összege 15 legyen! N. LÁSZLÓ ENDRE A levegőben száz titok rezeg, a lombok között szelíd szél motoz: Tündérke jár a sugárösvényen, kezében lágyan zeng a fény-koboz. Tündér dala zengi át az erdőt, és megcsendül minden fenyőtoboz. .. 21
