A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-09 / 41. szám

A nemzetgyűlés épülete Chandigarhban adalmaskodott: a II. világháború után épült New York-i ENSZ-palota már az ő szellemében készült. Csak ekkor, az öregkor küszöbén nyílt alkalma arra, hogy kisszerű hétköznapi feladatok, számtalan megvalósulatlan terv után városrendezési, városépítési terveit is kivitelezhesse. Koncepcióját ekkor már mások is átvették, épületeit utánozták, „másolták". A negyvenes évektől egyre inkább a lakásépítés felé fordult a fi­gyelme, ebben az időben dolgozta ki — az emberi test arányait véve alapul — a híressé vált Modulor-méretrendszert, mely a lakások ideális méreteit határoz­za meg. 1947 és 1952 között elméle­tének igazolására megépíti a marseille-i Unité d'Habitation lakóházat, ahol 1600 ember talált otthonra. Az Unité d'Habitation nem szokványos bérház, hanem valóságos kisváros egy épület­tömbön belül, különböző üzletekkel, szolgáltatóegységekkel, óvodával, böl­csödével, tornateremmel, kilátóval. A ház Le Corbusier funkcionalista felfogá­sát, világnézetét tükrözi: az alkotó az emberek nagy közösségének kialakítá­sáról álmodozott, de a XX. század em­hez. Miképpen a fentiek, a legtöbb előadó az irodalomközi folyamatot nemcsak két, hanem több irodalom, elsősorban Kelet-Közép-Európa irodal­main tanulmányozta. Fried István, H. Lukács Borbála és Kiss Gy. Csaba a 19. század, illetve a századforduló iro­dalmi folyamataival foglalkozott. Mások figyelme a 20. századra irányult. így Berkes Tamás a groteszk irodalmat ve­tette össze a hatvanas évek cseh, len­gyel és magyar Írásbeliségében, Bojtár Endre az irodalmi irányzatokkal foglal­kozott az 1945 utáni cseh és magyar irodalomban. Rákos Péter a marxista irodalomtudomány szerepéről érteke­zett az irodalomközi folyamatban. E sorok szerzője a szlovák és a ma­gyar szocialista irodalom közös vonzá­sainak kialakulását, főbb jellemzőit igyekezett meghatározni. Azokat a lé­nyeges közös társadalmi-történelmi, vi­lágnézeti, politikai, filozófiai, esztétikai, kultúrpolitikai, irodalmi és egyéb ténye­zőket, amelyek megalapozták a két szo­cialista irodalomban megfigyelhető ti­pológiai párhuzamokat. bere, úgy tűnik egyre kevésbé hajlamos a kollektív együttélésre ... Le Corbusier hagyatékának egyik leg­értékesebb részét képezik urbanisztikai tervei, koncepciói. Az általa elképzelt modem várost a sok szabad tér, a füves területek, parkok sokasága jellemzi, a napfény minden épületet, minden terü­letet akadálytalanul beragyoghat: a fel­hőkarcolókat, bérházakat zöldövezet öleli körül, kertes villák kapcsolják ösz­­sze a várost a természettel. Sajnálatos, hogy Le Corbusier csupán egyetlen al­kalommal valósíthatta meg rendkívül vonzó városrendezési tervét: 1951 -ben az ő elképzelései alapján építették fel az indiai Pandzsáb állam új fővárosát, Chandigarht, mely életműve betetőzé­sének is tekinthető. Utolsó alkotásainak egyike volt a vi­lághírű Notre Dame du Haut zarándok­kápolna a franciaországi Ronchamp­­ban, amely különös formájával a legke­vésbé sem emlékeztet a tradicionális egyházi kegyhelyekre. A meglehetősen bizarr épület meghökkenti a látogatót, ám a belsejébe érve az embert a nyu­galom s az áhítat érzése járja át: a falba vágott különböző nagyságú nyílásokon A résztvevők őszinte megelégedéssel távoztak Veszprémből. A négynapos tudományos ülésszak gyümölcsöző és' hasznos volt mind szakmai, mind társa­dalmi szempontból. Áttekintést nyújtott a munkatervben kitűzött feladatok megvalósításának folyamatáról, lehető­vé tette a nézetek, elméleti és módszer-1 tani szempontok összevetését, egyez­tetését, új gondolatokat és ötleteket vetett fel, ösztönzést nyújtott a további együttműködéshez. Már említettem, hogy az ülésszakon nagyon jó légkör alakult ki. Ehhez nagy­ban hozzájárult a jól megválasztott hely és a tanácskozás szüneteinek színvona­las megszervezése. Jó ötlet volt a kon­ferenciát Veszprémben megrendezni. A legtöbb csehszlovákiai résztvevő még sohasem járt ebben a hangulatos vá­roskában, melynek történelmi magvát számtalan gondosan restaurált, vagy éppen felújítás alatt álló műemlék éke­síti. Egy kissé Nyitrát juttatja eszünkbe a régi és az új városrészek architektúrá­jának ízléses összehangolása. A Terüle­ti Akadémiai Bizottság székháza. át beszűrődő fény sejtelmessé, lenyű­gözővé teszi a kápolnát. Le Corbusier terveinek túlnyomó ré­sze mindmáig csupán papírra vetett álom; tevékeny életének 1965. augusz­tus 27-én vetett véget a halál. Életműve távozása után nagyobb érdeklődést keltett, mint báfmikor azelőtt. Városé­pítések, modern metropolisok lakótele­peinek sora jelzi munkásságának ma is eleven s termékeny hatását. Le Corbu­sier gyakorlati szakemberként s teoreti­kusként egyaránt túlmutatott korán; a világszerte jelentkező városfejlesztési problémák és lakásgondok aligha meg­oldhatók az ő műveiből levonható ta­nulságok figyelembevétele nélkül. Épí­tészetében kivételes s példamutató eredetiséggel és invencióval sikerült megvalósítania a mindennapi élet s a művészet egységét, létrehoznia a funk­ció s a forma összhangját, a szigorú mértani alakzatok s a lírai, könnyebb konstrukciók harmóniáját. Az építésze­tet szolgálatnak tekintette: hitte, hogy általa a szebb jövőt, a lét harmóniáját, a bolygónkon felépítendő igazi otthonok ügyét szolgálja. Az építészeti avantgar­­de legnagyobb alakjai, a huszadik szá­zadi építőművészet nagy mesterei — Walter Gropius, Mies Van der Rohe, Oscar Niemayer, Luigi Nervi — között jelölhetjük ki méltó helyét. Le Corbusier alapjaiban újította meg az urbanisztika elméletét, anakronizmusok, dekadens divatok, álvalóságok helyett az élet új követelményeire, a műszaki haladás kérdéseire, a kor emberének szükségle­teire irányította figyelmét — tehetsé­gén, munkaszeretetén túlmenően ezál­tal hozott létre maradandó értékeket. Minden bizonnyal azok közé tartozik, akik nem csupán egy elmúlt időszakban voltak kor- és időszerűek — emlékét idézve is kortársunkat köszönthetjük. G. KOVÁCS LÁSZLÓ amelyben a tudományos ülésszak lezaj­lott, szintén egy restaurált épület, amelynek belsejét új küldetésének megfelelően átalakították. Magyar kol­légáinkkal végigbarangoltuk a városkát. A kirándulás sem hiányzott a program­ból. A konferencia félidejében vendég­látóink elvittek bennünket Tihanyba, ahol megcsodálhattuk az apátság szép­ségét, valamint a fehér vitorlákkal tar­kított kék Balatont. A találkozó számos résztvevője már korábbról ismerte egymást, néhányan Veszprémben találkoztak először. A négy együtt töltött nap, a kiadós séták a .hangulatos girbe-görbe utcácskák­ban, a terített asztal melletti baráti beszélgetések jó alkalmat teremtettek az új kapcsolatok kialakítására és a régebbi kötelékek még szorosabbá fű­zésére. A következő tudományos ülésszakot két év múlva Csehszlovákiában rende­zik. Reméljük, az is ilyen sikeres és emlékezetes lesz majd. Dr. KAROL TOMIS KINCSŐNK A NYELV Blaskovics József CSICSÓ Csicsó (Cicov) község Csallóközben a Komáromi (Komámo) járásban van. Elő­fordul mint személynév (Csicsák, Csi­­csáky) és mint ragadványnév is (Csicsó, Csicsík, Csicsák). Már. az első írásbeli alakok (1251-ben Chichovgepwe, 1291-ben Chichoharasta) bizonyítják, hogy személynévből keletkezett. A sze­mélynév eredete azonban a források szerint ismeretlen. Alakváltozata is elő­fordul: Csicsou (Chichow) alakban. Mint helynév előfordul. Csík, Somogy, Tolna és Zala megyében is. (Balatoncsi­­csó, Somogycsicsó). A név eredetét a csicsek, csecsek, csicsák török szavak világítják meg, melyek számos török nyelvben meg­vannak. Jelentésük: 1. virág, 2. fekete himlő. Az anatóliai törökben csicsekbo­­zugu (pipekbozugu) szó jelentése: him­­löhelyes (ember). Régente gyakori volt a himlőhelyes ember a himlőoltás feltalá­lása előtt, valószínű tehát, hogy a sze­mélynév ebből a szóból keletkezett mint ragadványnév. Ha figyelembe vesszük a fentebb említett hangfejlö­­dést, akkor a Csicsó helynév a követke­ző hangfejlödésen ment keresztül: ótö­rök Csicsák, Csicsek, ómagyar Csicsag, 13. sz. Csicsou, ma: Csicsó. BESENYŐ A besenyő népnév is, településnév is. Mint* népnév a történelem folyamán a fentebb már ismertetett hangzóválto­zásokon ment keresztül. A népnévből a 11—12. században helynevek kelet­keztek, az ország különböző részein, ahol a besenyők határörszolgálatot tel­jesítettek, vagy fontos útvonalakat, át­kelőhelyeket ellenőriztek az uralkodó megbízásából. Nálunk öt településnév őrzi a bese­nyők emlékét: Besenyő, Zsitvabesenyö (Beseőov) község az Érsekújvári (Nővé Zámky) já­rásban. Besenyöfalu (Besenová) község, a Liptovsky Mikulás-i járásban. Pecenady (Besenyöpetöfalva) község, a Nagyszombati (Trnava) járásban. Pecenany (Pecsenyéd) község, a Ta­­polcsányi (Topofőany) járásban. Pecenice (Hontbesenyöd) község a Lévai (Levice) járásban. Ezek a településnevek is hasonló hangzóváltozáson mentek át, mint a besenyő népnév: 1075 Villa Bisseno­­rum, 1209 Bescene, 1214 Beseneu, 1264 Besseneu, 1416 Bessenew, a 16 századtól Besenyő, 1773 Peczenady, Feczenany, Pecenice. (Folytatjuk) 11

Next

/
Thumbnails
Contents