A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-09 / 41. szám
A CSEMADOK • VÉLEMÉNYEK, ÉSZREVÉTELEK, JAVASLATOK • • VITA A VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL • A vállalat: KÖZPONTI MAG Szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában a gazdasági mechanizmus átalakítása elsőrendű feladat. Gazdasági közgondolkozásunkat mostanában ezért is összpontosítjuk a gazdaság átalakítására. Szerves része ennek a folyamatnak az állami vállalatról kidolgozott törvénytervezet. A fő hangsúlynak a gazdaság mechanizmusának átalakításán kell lennie, mert csak a mechanizmus fejlesztése adhatja meg azt a keretet, melyben az állami vállalatról szóló törvénytervezet törvényként, még ha késve is, 1991-től megvalósulhat. Elsősorban gazdaságunk gépezetét kell átalakítani, szükséges, hogy alapelveinket megújítsuk — ne foltozzuk régi ruhánkat, mert a régin nem tart sokáig az új folt, leszakad anyagostul. A törvénytervezet, illetve az átalakítás koncepciójából az derül ki egyértelműen, hogy a szükséges változások legfontosabb láncszeme: a vállalat. Ez szerintem nagyon fontos felismerés (s nem is új) — a fontos az, hogy a vállalat lett az a központi mag, melyre az új törvényen keresztül az átalakítás épül. A vállalat lett az a szilárd pont, mellyel megmozdíthatjuk a „világot". Azonban milyen legyen az a szilárd pont, az a fontos láncszem, amellyel kimozdíthatjuk népgazdaságunkat jelenlegi állapotából? Azt hiszem, egyértelmű a válasz: legyen korszerű. Milyen kritériumai vannak egy korszerű vállalatnak? A szaksajtó, a közgazdászok, de politikusaink is felvetik az olyan kritériumokat, mint: az innovációs készség, kockázatvállalás, a változó gazdasági helyzet felismerése és az ehhez való rugalmas alkalmazkodóképesség, önálló döntéshozatali lehetőség, környezet(piac-) kutatás és helyzetismeret, eladásorientáltság, szervezettség stb. Ezek a tulajdonságok azonban csak önálló vállalatoknál bontakozhatnak ki teljességükben. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet valóban fontos változást jelent a vállalati önállóság területén a központi szervek és a vállalatok között fennálló viszonyban, azonban a vállalat önállóságát meghatározó 6. cikkely a törvénytervezet I. fejezetében ezt az önállóságot bővebben is taglalhatná. Sőt, az említett cikkely második bekezdésének „külön előírásai" az önállóságot akár formálissá is tehetik. Az önálló vállalat tevékenységénél fontosnak tartanám a vállalatok eladásorientáltságát kiemelni. Ez természetszerűleg az átalakítás következményének kellene, hogy legyen. A törvénytervezet IV. fejezetében a vállalat irányítása, gazdasági és szociáli tevékenységéről szóló cikkelyekben ez a cél nincs így kiemelve (a 43. cikkely két rövid bekezdésben intézi el) — Tehát, ez az alapvető kritérium még nem cél. Márpedig, ha egy vállalatnál a megítélés fő mutatója az értékesítés, elfogadható ráfektetéssel, elfogadható nyereségszinten és nem pedig a változó helyzetet nem követő tervszámok elérése, akkor az értékesítés stratégiájához igazodik a vállalatnál a gyártásszervezéstől elkezdve a tudományos-műszaki haladáson keresztül az igazgatóválasztásig vagy leváltásig csaknem minden tevékenység. így a vállalat valóban teljesítheti fő küldetését, úgy ahogy az a törvénytervezet I. fejezete 2. cikkelyében olvasható „A vállalat fő szerepe a szocialista társadalom szükségleteinek sokoldalú és hatékony kielégítése árufélékből ..." A törvénytervezetben kiemelt szerepe van az állami tervnek — az állami vállalat irányításának fő eszköze a gazdasági és szociális fejlesztés állami terve — a fent említettek (eladásorientáltság) azonban nem mondanak ellent a törvénytervezet 36. cikkelyében lefektetett alapelvnek, mert az állami terv nem rövidtávú kötelező tervutasításokat tartalmaz, s ezért a vállalatok rövidtávú termelési és beszerzési terveikben önállóakká válnak. S ez részben lehetővé teszi a vállalat eladásorientáltságát, ami a törvénytervezet lehetőségeit tekintve (verseny, új vállalatok alapítása stb.) — csak a társadalomnak használhat. így jogosnak találom az eladásorientáltság elvének jobb kiemelését. A törvénytervezet IV. fejezetét tanulmányozva az az érzésem, hogy ez a rész a legbonyolultabb, s ennél fogva a legkevésbé kidolgozottabb. A gyors összeállítás érződik rajta. Itt találhatók az olyan utalások, mint „külön előírások rendezik" stb. Szerintem ha már valamit törvényesítünk, azt már a „külön előírásokkal" egyetemben tegyük meg. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet mindezen kritikus pontja mellett számos olyan intézkedést tartalmaz, melyet elvi és vállalati szempontból is nagyon fontosnak tartok. Ilyenek például a III. fejezetben lefektetett cikkelyek, melyek a dolgozókollektívák szocialista önigazgatását szabályozzák, vagy pl. a 14. cikkelyben lefektetett rendelkezés a felhasználható nyereségről, ami fontos mozgósító tényező lehet a vállalat tartalékainak a feltárásában, illetve hatékony kihasználásában. De hasonlóan fontosnak tartom a 15. és 16. cikkelyben található rendelkezéseket a vállalati alapokról, a maradvány átviteléről szóló rendelkezést a további naptári évekbe. Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy az átalakítás folyamatában a vitára bocsájtott törvénytervezet a társadalmi haladás terén — politikailag is nagy jelentőséggel bíró — meghatározó tett, mely a gazdasági mechanizmus átalakítása komplex dokumentumának mozgató rugója lehet. GYURCSIS IMRE mérnök, a Csemadok Központi Bizottsága gazdasági osztályának vezetője Daloló Ipoly völgye címmel rendezte meg a nyár elején a Csemadok Lévai Járási Bizottsága a társrendezőkkel közösen Ipolyszakállason (Ipef. Sokolec) a magyar dolgozók járási dal- és táncünnepélyét. Miért Daloló Ipoly völgye ? Azért, mert ők a házigazdák és az ünnepi műsor nagyobb részét is az Ipoly völgyi csoportok adják. Így volt ez minden évben, és így volt most is. bár a járás más területeit is kellő mértékben képviselték. A házigazdák — az ipolyszakállasiak — folyamatosan építik ki a rendezvény színpadát és környékét. A művelődési központ udvara-kertje jó helyválasztás volt. A faluban van — és ebből sok előny is származik — azonban a valamikori szántóföldből kihasított területen még nincs nagyobb fa, így a közönség nem tud árnyékba bújni, nem teszi kellemesebbé a látványt, a környezetet a zöldövezet. Zavaró ez azért is, mert a színpad háttereként alkalmazott épületfal szürkeségét nincs ami megtörje. Az időnek is köszönhetően forró volt a hangulat. A csoportok lelkes szereplése lekötötte a közönség figyelmét. Akár a kicsinyek, akár a nagyok műsorát néztük, minden esetben gondos felkészülést tapasztalhattunk. Ez a járási dal- és táncünnepély rangját is jelzi. Járási szintű értékmérő — és a csoportok ezt tudatosítva készülnek rá. Igaz, az énekkarok, éneklöcsoportok és citerások a kulturális műsor összetételét inkább ének-zenei tartalmúvá tették, s ezt nem volt képes kiegyensúlyozni a zselizi (Zeliezovce) Bojtorján és az óbarsi (Stary Tekov) szlovák Tekovan táncegyüttes fellépése sem. Pedig mindkét együttes színvonalasan szerepelt, akárcsak az Apa Vilmosné vezette ipolyszakállasi csoport. A két nagy együttes több számot mutatott be. Biztató a Borostyán Táncegyüttes fejlődése, és nagyon jó színvonalat képvisel a zselizi énekkar is. Mindkét együttes munkájának a szervezője és irányítója a Csemadok Zselizi Alapszervezete, segítője a városi művelődési központ. A járási és a helyi párt- és állami szervek hozzáállása példásan jó. A rendezvényt a küldetésének megfelelően kezelik, értékelik és segítik. Nagy kár, hogy az ünnepély magyarországi szereplőinek műsora úgynevezett „technikai 6
